Naszvad

A település a Nyitra és a Zsitva folyók közötti síkságon, a Nyitra bal partján, 109–114 méter tengerszint feletti magasságban, Komáromtól 23 km-re északra, Ógyallától 10 kilométerre északnyugatra, Érsekújvártól 7 kilométerre délnyugatra található. Területe az Érsekújvári-sík és az Alsó-Vágmente kistájakra esik. Délről Ímely és Vágfüzes, nyugatról Gúta, keletről Bajcs, északról Érsekújvár határolja. Katasztere nyugaton egészen a Vág-Dunáig nyúlik. Országutak kötik össze Gútával, Érsekújvárral és Ímelyen keresztül Ógyallával.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Komáromi járáshoz tartozik. 1920-ig Komárom vármegye Udvardi járáshoz tartozott nagyközségként. A csehszlovák közigazgatásban az Ógyallai járáshoz tartozott 1960-ig, amikor a Komáromi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Területe 1968-ban 5,34 km²-el (8,4 %) csökkent, amikor Csörgőt és Levelest az újonnan alakult Vágfüzeshez csatolták.

Népesség

1921-ben lakosságának még 95 %-a magyar nemzetiségű volt, az 1945 utáni tömeges kitelepítéssel és magyarországi szlovákok betelepítésével változott meg alapvetően nemzetiségi összetétele (a lakosságcserével leginkább sújtott községek egyike volt). A község lakossága nem változott jelentős mértékben az elmúlt évszázadban, a magyarok arányszáma viszont folyamatosan csökken, már alig több, mint a lakosság felét teszik ki. Számottevő a romák aránya is (8 %). A lakosság több mint 2/3-a (1921-ben még 99 %) római katolikus vallású, de jelen vannak Naszvadon az evangélikusok és a baptisták is.

Történelem

A területen korán megtelepedett a magyarság. A falu határából előkerült honfoglaláskori sírokat Szőke Béla régész vezetésével az 1940-es évek legelején tárták fel. A település első említése – Naswod formában – 1269-ből való. Neve puszta személynévből keletkezett, magyar névadással. Első említésekor az esztergomi érsekség faluja, sőt uradalmi központja. A település Gútával közös határát 1278 után leírták. 1312 előtt Csák Máté híve, Chelleus elfoglalta, elpusztította és jobbágyait megadóztatta. 1333-ban – amikor Naswoti a neve – létezett Szent Móricról elnevezett egyháza. Az 1487-es Hippolit-codexekben is az érsekség birtokaként szerepel, amelynek itt fácánosa is volt. A török hódoltság idején – a környék többi falvához hasonlóan – Naszvad is sokat szenvedett. A protestantizmus lakói között – a környezethez képest – kevésbé vert gyökeret. 1557-ben Gútával együtt adózási kiváltságaiban megerősítetett. Az 1561-es Oláh-féle vizitáció szerint azon kevés falvak egyike, amelynek – Kömley László személyében – volt plébánosa. Önálló református eklézsiája soha nem létezett, s prédikátora sem ismeretes. Az 1634. évi Canonica visitacio a komáromi főesperesség területén 6 működő plébániát sorol fel, ezek egyike Naszvadon volt. Az 1664. évi török defter szerint az esztergomi szandzsák „komaráni” náhiéjéhez tartozó Noszvat falu 59 háztartással és 58 fejadófizető személlyel rendelkezett. 1881-ben a Szent József tiszteletére szentelt római katolikus templomának az esztergomi érsek a kegyura. A 3012 hívőnek Galambos Kálmán plébános és Rotter Gyula kisegítő lelkész magyar nyelven celebrálták a misét. A 20. század elején a Komárom vármegye udvardi járásához tartozó nagyközség római katolikus elemi iskolával, katolikus népkörrel, Agrárifjak Legényegyletével, paprikamalommal, hengermalommal, postahivatallal, postatakarékpénztárral, hitelszövetkezettel, valamint 3852 – közte 3734 magyar és 106 szlovák – lakossal (1900) rendelkezett. Körjegyzőségi székhely volt. Lakosai mezőgazdasággal, takácsiparral foglalkoztak, illetve az egyházi nagybirtokon dolgoztak. Trianon döntése következtében 1920-ban Csehszlovákiához került, s 1927-ben hivatalos elnevezése Nasvad lett. A két világháború közötti Naszvad elszigetelt falunak számított, ahol elevenen éltek a hagyományok és a népviselet. 1945. március 27-én foglalták el a szovjetek, a második világháborút követően pedig újra Csehszlovákiához csatolták. 1945-ben magyar lakói közül többeket csehországi kényszermunkára vittek, illetve 1947-ben a magyar családok mintegy 70%-át Magyarországra telepítették át. A Komárom-Esztergom megyei Szőnybe például annyi naszvadi került, hogy akár Kis-Naszvadnak is nevezhetnénk. A kitelepítettek helyére magyarországi és romániai szlovák családok érkeztek. Csupán 1947-ben 1200 szlovák nemzetiségű lakost (280 családot) telepítettek be Naszvadra. 1945 szeptemberében az oktatás már kizárólag szlovák nyelven indult meg, egyben ekkor egyesítették a korábbi fiú- és leányiskolát is.

Mai jelentősége

Egyike Szlovákia legnépesebb községeinek. Hagyományosan mezőgazdasági község (fóliás zöldségtermesztés), a 2000-es években ipari park is létesült (műanyagipar). 2008-ban feltárt termálvízforrására fürdőt építenek.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

NASZVAD. Magyar falu Komárom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Érsek Ujvárhoz mértföldnyire, legelője elég, réttye alkalmatos, nádgya van, réttyeit, és legelőit néha áradások járják.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Naszvad, magyar falu, Komárom vgyében, Komáromhoz északra 2 1/4 mfdnyire a Nyitra partján. Határa egész a Vághig kiterjed, s az áradásoknak annyira ki van téve, hogy 12000 holdnyi határából 8500 holdat vizjárta földnek mondhatunk. Földe részint fekete homokos, részint lapályos és öntéses; rét igen sok, de nem a legjobb szénát termi. Lakja 2385 kath., 7 evang., és 17 zsidó. Kath. anyaszentegyház. F. u. az esztergomi érsek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Naszvad, nyitramegyei magyar nagyközség. Házainak száma 630, róm. kath. vallású lakosaié 3852. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása pedig Érsekújvár. Ősidők óta megült terület, a hol kovakőleletre bukkantak, határában pedig pogánykori halom van. Az esztergomi érsekség 109ősi birtoka, melyet Csák Máté vezére: Chellus, a XIV. század legelején elpusztított, a mi ellen az érsekség tiltakozott. 1438-ban érseki mezei birtokként van említve. 1554 körül a törököktől elpusztított helyként szerepel, a hova később tótokat telepítettek, kiknek az utódai azonban teljesen megmagyarosodtak. 1568-ban Domokos György és Mihály egy szabaddá tett ősi udvartelekbe iktattatnak. 1627-ben Szondy Jakab itteni birtokának felét Boka Jánosnak adta el. Később a de Pauli család is birtokosa lett, s itt kastélyt is építtetett. Most csak az esztergomi érsekségnek van itt nagyobb birtoka. A lakosok katholikus népkört, temetkezési egyesületet és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A község a mult század elején teljesen leégett. Ősi katholikus temploma a Nyitra partján állott, de a török világban elpusztult. Mostani temploma 1781-ben épült. Ide tartoznak Anyala, Csalavár, Csörgő, Hamusad, Leveles és Óguta puszták. Anyala puszta 1239-ben már falu, s határában szolgagyőri, banai és komáromi várföldek voltak. A török világban ez is elpusztult és megszünt falu lenni. 1576-ban még hét háza állott fenn, de 1669-ben már ismét a törököktől elpusztított falvak között van említve. Óguta pusztáról már Gutánál megemlékeztünk. Csalavár- és Hamusad puszta nevei is történeti jelentőséggel látszanak birni.

Magyar Katolikus Lexikon

Naszvad, v. Komárom vm. (Nesvady, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. érsekújvári esp. ker-ében. - 1269: Novum Naswod. 1285: már létezett. Első tp-a vsz. 1328-30: épült, Szt Mór és vértanú társai tiszt-ére. Nagyobb javítást 1704 k. végeztek, 1747: teljesen felújították. A mai tp. 1781-82: épült Szt József, Szűz Mária jegyese tiszt-ére. A szószék a 18 sz. végén, az orgona 1798-99: épült. Az 1748, 1815 és 1866: öntött harangokat 1883: átöntették. Anyakönyvei 1705-től, az 1895 előttieket államosították, Bajmócra, Selyére, majd Nyitra mellé vitték. Kegyura 1880: az esztergomi érs. - Plébánosai: 1285: Gebse, 1332-1337: Joannes, 1561: Kömlei László, 1562: Georgius, 1604: Pap János, 1630: Zavar Gábor, 1634: Érsekújváry András, 1636: Nagy András, 1647: Mero Ignác, 1673: Baxay András, 1692: Balladi András, 1703: Üröghy Ferenc, 1707: Kiss Ferenc, 1714: Velenczey György, Rozsánszky Gábor, 1723: Kovácsóczy István, 1743: Trummer János, 1763: Horváth József, 1773: Zsilavay András, 1807: Németh János, 1810: Jozan János, 1832: Nedeczky József, 1844: Erős Ignác, 1855: Répássy János, 1874: Gyürky Vince, 1879: Galambos Kálmán, 1881: Fehér János, 1888: Galánthai Csemez Antal, 1907: Gaál István, 1916: Widermann Károly, 1939: Varjú Mihály, 1942: Weisz Ferenc, 1945: Hóka Imre, 1951: Oroszlány György, 1959: Szabó Lajos, 1992: Borbély Péter. - Lakói 1715: 180; 1781: 1343, 1874: 3110; 1940: 5496 r.k., 2 g.k., 1 g.kel., 2 ev., 19 ref., 57 izr., össz. 5577; 1980: össz. 5791; 1991: 3227 m. (62,97%), össz. 5125; 2000: 5123 (3191 m., 1707 szl., 205 cigány, 17 cseh; 3118 r.k.); 2001: 2957 m. (58,97%), össz. 5014. Borbély Péter Némethy 1894:199. - Gerecze II:451. - Schem. Strig. 1917:86. - Györffy III:401. - Hetényi Varga I:106. - Gyurgyik 2002.