Nagysziget

Gúta városrésze a Kisalföldön, Mátyusföld déli szegletében, a Kis-Duna bal partján, az Aszódi-ér mentén, a városközponttól 8 km-re északnyugatra.

Közigazgatás

Gúta egyik városrésze, a Nyitrai kerülethez és a Komáromi járáshoz tartozik, 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott.

Népesség

Gúta külterületi városrészei közül a legnépesebb, 2011-ben 234 lakosa volt. Részletes adatok nem állnak rendelkezésre.

Történelem

A Kis-Duna alsó szakasza bal partján, mielőtt a folyó a Vágba torkollik, egykor ártéri erdőkben és lapályokban gazdag vidék volt. Itt, a Nagy-szigetnek nevezett területen pákásztanyák sokasága szegélyezte a folyópartot, és a parttól kicsit távolabb jött létre a 19. századra a környék központját jelentő Seregakol. A 18. századi végi katonai térképen már szerepel "salasch" néven. Seregakolban 1905-ben megépítették az első tanyai osztatlan községi iskolát. A Nagy-szigeten szétszórt tanyák lakói elsősorban halászattal és vadászattal, valamint marhatenyésztéssel foglalkoztak, kihasználva a vízfolyásokban gazdag és bő szénatermő táj adottságait. A trianoni béke Gútával együtt Csehszlovákiához csatolta, a bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, 1945-től pedig újra Csehszlovákiának adták. 1947-ben színmagyar lakosságának tehetősebb részét erőszakkal áttelepítették Magyarországra, helyükre pedig onnan önkéntesen érkező szlovákokat költöztettek. A hontalanság évei után újraalapított iskoláját a 70-es években zárták be. A pákásztanyák mára eltűntek, de az utak mentén most is elszórtan házak sorakoznak – ezeket gyakran a városokban lakó szlovákok veszik meg nyaralónak.