Áttekintés
Mednyánszky László József Boldizsár Euszták
Az
ősrégi magyar nemesi származású báró aranyosmedgyesi Mednyánszky család sarja volt. Apja, báró
aranyosmedgyesi Mednyánszky Ede ( 1823-1895),
anyja, szirmai és szirmabessenyői Szirmay Mária Anna (1823-1883) volt. Apai
nagyszülei báró aranyosmedgyesi Mednyánszky József ( 1789-1868), császár és
királyi kamarás, főhadnagy, és vhiri Richter Eleonóra ( 1798-1889) voltak. Anyai
nagyszülei szirmai és szirmabessenyői Szirmay Boldizsár ( 1790-1856) és ózdi Sturmann
Mária (1799-1831) voltak. Anyai
dédapja, ózdi Sturman Márton (1757-1844), Gömör megyei
birtokos, vasgyáros volt. Nagybátyja, Mednyánszky László honvédőrnagy az 1848/49 forradalom és szabadságharc egyik első vértanúja. Édesanyjának, Szirmay Mária Annának, az
elsőfokú unokatestvére, fáradi Veres Pálné beniczei, micsinyei és pribóczi Beniczky Hermin Karolina (1815-1895) a magyar
nőnevelés úttörője, az Országos Nőképző Egyesület alapítója volt.
Nagyőr hosszú
időn át Horváth-Stancsics, majd a szirmabesenyői Szirmay család birtoka volt.
Ennek az ágának az utolsó sarja, Szirmay Boldizsár, 1856-ban történt halála
után a birtok és a kastély leánya, Szirmay Maria Anna férjére, Mednyánszky
Edére száll. A fiatal házasok, akiknek ekkor már két gyermekük, Mednyánszky
László és húga Margit volt, 1861-ben költöztek át Beckóról, miután a nagyőri
kastélyt újították fel.
1888-ban Budapesten aranyérmet kapott.
Tájfestészete
a barbizoni felfogásból indult, de örökös vándorlása
során a természet alapos ismeretéből festői igényessége rendkívüli erejű
műveket alkotott. A század vége felé az élet peremén élők felé fordult. Nyaranta Nagyőrön dolgozott, de a Tátrától az Adriáig bejárt minden vidéket, ha arra felé vitt
útja, szívesen elidőzött a szolnoki művésztelepen és a Nagyalföld más tájain is alkotott, ezért az alföldi festőkhöz is kapcsolják művészetét. Képein
túladva, pénzét a rászorulók közt szétosztva, a létminimum határán élt. A
naplóját franciául és magyarul író báró, mély műveltségű művész, egész életét
megkeserítő ízületi fájdalmai dacára, szüntelen gyalogos vándorutakon járt.
Járványos betegeket ápolt, az 1879-es nagy szegedi árvíznél segített,
a csavargóknak próbált megélhetést szerezni.
Vágó Pállal, Olgyay Ferenccel együtt jócskán besegített 1893-1894-ben Feszty Árpádnak a „Magyarok bejövetele” c., azóta Feszty-körképként híressé vált történelmi képének
megfestéséhez. Mind Vágó, mind Mednyánszky kitűnő alakábrázoló, Olgyay pedig jó
tájfestő volt. Képein rendkívüli lelki mélységben ábrázolja a magányt, a
kiszolgáltatottságot. Kritikusait is megdöbbentette a borzongató realitás,
ahogy a születéstől már végleg nyomorra ítélt embereket bemutatja.
Csavargóképei egyre tömörebbek. Az első világháború csak drámaibb színtere volt a
szenvedésnek és halálnak, harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és Dél-Tirolt mint a háborúról tudósító művészcsoport (Kunstgruppe) tagja.
A
társtalan, magányos művész a kor alapkérdéseire adott műveivel drámai választ.
A harctéren megsebesült, nagy betegen, magányosan hunyt el bécsi műtermében.
A budapesti Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Rendkívül
termékeny alkotó volt. Számos műve került külföldre. Festményeinek, rajzainak száma bizonyára
meghaladja a 3000-et (lehet, hogy a 4–5 ezret is eléri).
Bécsben hunyt el 1919. április 17-én.
Nemzetiség
| Nemzet | Fő | Arány |
|---|---|---|
| magyarok | 6 | 1% |
| szlovákok | 61 | 15% |
| németek | 269 | 67% |
| egyéb | 67 | 17% |
| összlétszám | 403 |


