Mánya

A két településből, a Zsitva bal partján található Nagymányából és a jobb parton elterülő Kismányából álló Mánya a Kisalföld északkeleti részén, a Zsitvamentén, a Zoboralja, a Garammenti-hátság és az Alsó-Nyitramente kistájak találkozásánál fekszik. A község központja, Nagymánya 135 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, az 511-es út mentén, Verebélytől 11 km-re délre, Nagysuránytól 13 km-re, Érsekújvártól 26 km-re északkeletre. Kismánya Nagymányától 3 km-re nyugatra, az Érsekújvár-Aranyosmarót vasútvonal mentén fekszik (a vasútállomás a két Mánya között található). Külterületi lakott helye a Nagymánya központjától 1,5 km-re északkeletre fekvő Alsógödörpuszta (Gedra). Határát túlnyomórészt szántóföldek foglalják el, csak az északkeleti határrészen találunk erdőt. A táj a Zsitva-menti síkvidéktől (125-140 méter) kelet felé 230 méterig emelkedik, a Garammenti-hátság legnyugatibb dombsorába megy át. Délről Valkház és Zsitvafödémes, nyugatról Özdöge és Csornok, északnyugatról Gyarak és Szentmihályúr, északról Zsitvagyarmat, keletről pedig Barsfüss községekkel határos. Határa délen egy ponton érintkezik Hulléval. Gyarakkal és Szentmihályúrral közös határa, valamint a Kis- és Nagymányát elválasztó kataszteri határ évszázadokon át Bars és Nyitra vármegyék határát alkotta. Nagymányát az 511-es út Verebéllyel és Udvarddal (20 km), az 1493-as út pedig Barsfüsson (4,5 km) át Bellegszencsével (9 km) köti össze, Kismánya pedig a Verebélyt Zsitvafödémessel (5 km) összekötő 1641-es út mentén fekszik.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1962-ben alakult meg Nagymánya és Kismánya községek egyesítésével. Nagymánya 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, Kismánya szintén kisközségként Nyitra vármegye Érsekújvári járásához. Miután Csehszlovákiához kerültek, 1938-ig előbbi a Verebélyi, utóbbi az Érsekújvári járás része maradt. 1938-1945 között mindkét községet Magyarországhoz csatolták. Nagymánya Bars és Hont egyesített vármegye Verebélyi járásához tartozott, Kismánya 1940. május 15-ig Pozsony és Nyitra egyesített vármegye Érsekújvári járásához, ekkor azonban 4 szomszédos községgel együtt átcsatolták a Verebélyi járáshoz, ezzel leomlott a több évszázados megyehatár a két Mánya között. Csehszlovákiához visszakerülve Nagymánya és Kismánya 1960-ig (a járás megszüntetéséig) a Verebélyi járáshoz, majd az Érsekújvári járáshoz tartozott. Területük a 20. század folyamán nem változott – ma Mánya két kataszteri területét alkotják (Nagymánya – 17,60 km², Kismánya – 3,99 km²).

Népesség

Mánya a surányi szlovák etnikai tömb részét alkotó, csaknem kizárólag szlovák nemzetiségű (2011-ben 93,8 %) község. Nagymánya a 18. század elejétől folyamatosan szlovákok lakta falu volt, Kismánya viszont egészen az 1945 utáni kitelepítésekig magyar nyelvszigetet alkotott. Nagymányán más környékbeli szlovák községektől eltérően az elmagyarosodás mértéke és a kettős identitás jelenléte a 20. század elején is elhanyagolható volt (1910-ben 6,4 % volt a magyarok aránya és az 1941-es magyar népszámláláskor is csak 4,4 %). Kismányán ezzel ellentétben a magyarság 1880-ban és 1910-ben egyaránt abszolút többséget alkotott (75, illetve 76,5 %-kal) és bár Trianon után a szlovákok aránya megnőtt (1921-ben 41,3 %), a magyar többség a kitelepítésekig megmaradt. A lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 84,9 %) római katolikus vallású. 1921-ben Nagymánya csaknem teljesen római katolikus volt (97,4 %), Kismányán kétharmados római katolikus többség mellett a reformátusok aránya 31,1 % volt. A kismányai magyarok kitelepítése után 2011-ben Mányán már csak a lakosság 0,7 %-a vallotta magát reformátusnak. A község lakosságszáma 1991-2001 között lassú csökkenést mutatott (4,3 %-os fogyás 2202 főről 2108-ra), a 2001-2011 közötti időszakra a stagnálás volt jellemző. 2011-ben az összlakosság 87,4 %-a élt Nagymánya (1845 fő) és 12,6 %-a Kismánya (267 fő) településrészeken. A 20. század második felében Kismánya rohamos népességfogyása figyelhető meg (1938-hoz képest lakossága kétharmadát, 1961-hez képest több mint felét elveszítette).

Történelem

Nagymánya első írásos említése 1259-ből származik, ekkor IV. Béla a falut Tamás comesnak adományozta. 1386-tól a Forgách-család birtoka volt. 1618-tól török hódoltság alá kerül, 1657-ben az elpusztult községek között szerepelt, majd 1663-ban újra elpusztul a törökkel vívott harcok során. A 18. század elején települ újjá, 1712-től a Koller-család lett a birtokosa, egyházközségként 1748-ból alakul újjá Barsfüss filiájából, ekkortól tudunk iskolájáról is. A 18. században épült a Koller-kastély is, valamint a község temploma (1762). A 19. század elején a Malonyay-család volt itt birtokos, melynek nagy szőlőbirtoka és juhtenyészete is volt Nagymányán. A század második felében határához csatolták egy területsávot a Zsitva túlpartján, később itt épült fel az 1894-ben átadott Kistapolcsány-Nagysurány vasútvonal állomása. 1920-ig Bars vármegye határközsége volt, ekkor Csehszlovákiához csatolták, majd 1938. novemberétől 1945 márciusáig újra magyar uralom alá került. 1962-ben Kismányával egyesítették Mánya néven, az egyesített község központja Nagymánya lett. 2003-ban megszüntették a közlekedést vasútvonalán, de később lakossági tiltakozás hatására visszaállították. Kismányát legkorábban 1279-ben „Mana”, 1376-ban pedig „Kismana” alakban említik írásos források. Kezdetben a galgóci, majd 1386-tól gímesi uradalom része volt, a 15. században vámszedési joggal. A 16. századtól kisnemesi falu, református magyar lakossággal. Református templomát a türelmi rendelet után, 1785-ben építették. 1787-ben 64 háza és 379 lakosa, 1828-ban 79 háza és 548 lakosa volt. 1905-ben alapították tégla- és cserépgyárát, mely a hetvenes évektől vasúti betontalpakat gyártó üzemmé alakult (1985-ben megszűnt). Bár 1920-ig Nyitra vármegye része volt, a szomszédos, Bars megyei Nagymányával közös volt vasútállomása (1894-től „Mánya” néven) és postája is. 1938. novemberétől 1945 márciusáig újra magyar uralom alá került, 1940-ben Bars és Hont egyesített vármegyéhez csatolták át. 1945 után magyar lakosságának mintegy 60 %-át kitelepítették. 1961-ben még 636 lakosa volt, a következő évben a községet megszüntették és Mánya (Maňa) településrészévé fokozták le.

Mai jelentősége

Mánya mezőgazdasági jellegű község, szlovák tannyelvű alapiskolával és óvodával (Nagymánya településrészen). Nagymánya Hétfájdalmú Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1746-1762 között épült barokk stílusban, szintén barokk kastélya (melyhez védett park tartozik) a 18. század második felében. Kismánya református temploma 1785-ben, Lourdes-i Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1944-ben épült. Határában található a Zsitvai rét Természetvédelmi Terület (Žitavský luh) nagy része.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy Mánya. Elegyes falu Bars Várm. földes Ura G. Koller Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Verebélyhez 1 1/2 mértföldnyire, fája mind a’ két féle van, szőlö hegye termékeny, borai jók, legelője elég, földgye, réttye síkon fekszik, Zsitva vizén van malma, melly a’ határján keresztűl foly, keresetre könnyű módgya Komáromban, és a’ Dunán van. Kis Mánya. Magyar falu Nyitra Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Szent Mihályhoz közel, mellynek filiája, határja középszerű.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Mánya (Nagy), tót falu, Bars vármegyében, a Zsitva mellett: 791 kath. lak. Kath. paroch. templom. Földe jó buzát terem. Szőlője, erdeje s nagy juhtenyésztése van. Mánya (Kis), magyar falu, Nyitra vmegyében, a Zsitva vize mellett: 275 kath., 152 ref., 45 zsidó lak. Határa jó termékeny; rétjei elegendők, van nádas kaszállója is. Van itt reform. anyaszentegyház. F. u. többen. Ut. p. Verebély.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Innen fölebb Ohaj magyar közbirtokosság lakta községet elhagyva, a tisztán tót Hull érintésével a szintén tót Nagy-Mányára érünk. E községet 1657-ben kelt összeírás szerint a török teljesen elpusztította. Idegenből kellett betelepíteni. A XVII. században Paluska birtoka volt; nagy kastélya, parkja, szép temploma ezen időből ered; később a Malonyai család birtoka lett; régi fénykorát ma csak az emlékezet tartja fenn.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagymánya, zsitvavölgyi kisközség, 1131 róm. kath., tót lakossal. E községet, mely hajdan Galgócz várának kötelékébe tartozott, IV. Béla király András főtárnokmesternek adományozta. Később Csák Máté birtokába került, kitől Károly király elfoglalta és nejének adományozta. Azután Mária királyné birtoka lett, a ki 1386-ban Forgách Balázsnak adta. 1618-ban ez a község is behódolt a töröknek, de az 1657-iki összeirásban mint teljesen puszta község szerepel. Alig hogy lakói visszatelepedni kezdtek, 1663-ban ismét feldúlták a törökök. Úgy látszik, hogy ez idő után hosszabb ideig lakatlan volt, mert csak a XVII. században találkozunk ismét birtokosaival. Ezek voltak: a báró Malonyay, a mányai gróf Koller család, mely innen vette előnevét, gróf Bellegarde, ettől megvette báró Hirsch és ez úton jutott a mostani tulajdonos: Ehrenfeld Antal birtokába, a kinek itt nagyobb szabású kastélya van, melyet még a gróf Koller család építtetett. A mult század elején a Malonyayaknak itt nagy szőlőbirtokuk és kiváló júhtenyésztésük volt. Katholikus temploma a XVII. század első felében épült, de 1762-ben megújíttatott. Ide tartoznak Alsó- és Felsőgödör és Kisvalkház puszták is. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása. Kis-Mánya, zsitvamenti község, 773, túlnyomóan magyar ajku lakossal. Vallásra nézve 442 r. kath., 282 ev. ref., 48 izraelita. Postája Nagy-Mánya, táviró- és vasúti állomása Mánya. Templomuk 1788-ban épült. 1872-ben és 1891-ben a község csaknem teljesen leégett. A XIII. század közepén Galgócz várának birtoka volt.

Magyar Katolikus Lexikon

Nagymánya, v. Bars vm. (Vel'ká Maňa, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. verebélyi esp. ker-ében. - Füss filiájából 1748: alapították. Tp-át 1762: Hétfájdalmú Szűz tit-ra sztelték. Kegyura 1880: Hirsch Móric br. Anyanyelve 1880: szl.; 1940: szl., m. - Filiái 1917: Szencse, Valkháza. Közig-ilag Mányához csatolták. - Lakói 1940: 1679 r.k., 1 ev., 5 ref., 13 izr., össz. 1698. **

Helységnévtár

Mánya (Nagy-), [Gödri p.], RK. 990 Esztergom, ág. 4 -, izr. 19 - , egyéb 2 - . Mánya (Kis-), rk. 350 Szent-Mihályur, REF 269 Dunántul, izr. 53 Nagy-Surány.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagymánya. Első történelmileg igazolt földesura András főtárnokmester, akinek IV. Béla adományozza a széles községhatárt. Később Csák Máté keríti hatalmába a népes községet, de Róbert Károly hadai ellenében nem sokáig tarthatja. Róbert Károly feleségének ajándékozza, majd Mária királyné birtokai közé kerül. A török hódoltság alatt az egykor virágzó község elpusztul: az 1657-iki összeírás az elhagyott községek sorában tünteti fel. Alighogy lakói visszaszállingóztak, a török ismét lerohanja és feldúlja. A XVII. század végén lassan újból benépesül és ekkor birtokosai a Malonyayak. Következő földesurai: a gróf Koller-, gróf Bellegarde-, majd a báró Hirsch-család. Hozátartozik Alsógödör és Felsőgödör. A község területe 3058 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1695. Kismánya. A község a XIII. században Galgóc várához tartozott. 1788-ben épült a kath. templom. 1872-ben és 91-ben tűzvész pusztította el a községet. A község területe 693 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 808.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Kismánya kk. érsekújvári járás. Magyar kálvinista település. Uj temploma 1785-ben épült. Területe: 693 k. h. Lakosság: 808. Ebből m.: 691, szl.: 115. Magy. beszél: 732. Vallásszerint: r. k. 540, ref. 244, izr. 23. Fb.I. 8, II. 29, III. 102. Nps.: 202.5. Lakóház: 180. Községi bíró: ifj. Micsky Lajos. Áll. népiskola. Hitelszövetkezet. Tetőfedél cserép és téglagyár. Hengermalom. A község 1938. nov. 12-én szabadult fel. Püig. Érsekújvár, tsz. ah. jb. közj. Érsekújvár, csö. Nagysurány. Vasúti megálló: u. p. és u. t. Nagymánya.

Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943

Nagymánya régi plébánia, de anyakönyvei 1744-től vannak. Templomát és a hétfájdalmú Szent Szűz tiszteletére szentelték fel. A hívek anyanyelve szlovák. Kegyúra nincs. Helyettes plébánosa: Garay János. Iskolája katolikus. Idetartozik: Szencse és Valkház. Mindkét községben katolikus iskola és templom van.