Kismánya

Ld. Mánya

Közigazgatás

1962-ig önálló község, azóta Mánya településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. Csehszlovákia csatolása után 1938-ig az Érsekújvári járáshoz tartozott. A magyar közigazgatásban 1938-1940 között Pozsony és Nyitra egyesített vármegye Érsekújvári járásához tartozott, majd 1940. május 15-én 4 közeli községgel együtt Bars és Hont egyesített vármegyéhez és a Verebélyi járáshoz csatolták át. 1945-1960 között a csehszlovák közigazgatásban is a Verebélyi járás része maradt, majd annak megszüntetésekor, 1960-ban az Érsekújvári járáshoz csatolták. Területe (3,99 km²), mely a 20. század során nem változott, az egyesített község területének 18,4 %-át alkotja.

Népesség

2011-ben 267 lakosa volt, itt élt Mánya összlakosságának 12,6 %-a. 1880-ban 672, 1921-ben 768, 1938-ban 808, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt (1880-ban és 1910-ben lakosságának háromnegyede, 1921-ben 55,3 %-a vallotta magyar nemzetiségűnek magát). Magyar többségét az 1945 utáni kitelepítésekig megőrizte, amikor magyar lakosságának mintegy 60 %-át Magyarországra telepítették át, helyükre magyarországi szlovákok költöztek. A deportálások után, 1961-ben már csak a lakosság 6,9 %-a vallotta magát magyarnak, a 20. század második felében az asszimiláció során a megmaradt magyar lakosság is beolvadt a szlovák többségbe és az egykori kismányai magyar nyelvsziget megszűnt. A település népessége is töredékére esett vissza (1938-hoz képest lakossága kétharmadát elveszítette). 1921-ben a lakosság 66,7 %-a volt római katolikus és 31,1 %-a református vallású; 2011-ben egész Mánya községben 15 református vallású (a lakosság 0,7 %) maradt.

Történelem

Kismányát legkorábban 1279-ben „Mana”, 1376-ban pedig „Kismana” alakban említik írásos források. Kezdetben a galgóci, majd 1386-tól gímesi uradalom része volt, a 15. században vámszedési joggal. A 16. századtól kisnemesi falu, református magyar lakossággal. Református templomát a türelmi rendelet után, 1785-ben építették. 1787-ben 64 háza és 379 lakosa, 1828-ban 79 háza és 548 lakosa volt. 1872-ben és 1891-ben a község nagy része leégett. 1905-ben alapították tégla- és cserépgyárát, mely a hetvenes évektől vasúti betontalpakat gyártó üzemmé alakult (1985-ben megszűnt). Bár 1920-ig Nyitra vármegye része volt, a szomszédos, Bars megyei Nagymányával közös volt vasútállomása (1894-től „Mánya” néven) és postája is. 1938. novemberétől 1945 márciusáig újra magyar uralom alá került, 1940-ben Bars és Hont egyesített vármegyéhez csatolták át. 1945 után magyar lakosságának mintegy 60 %-át kitelepítették. 1961-ben még 636 lakosa volt, a következő évben a községet megszüntették és Mánya (Maňa) településrészévé fokozták le.

Mai jelentősége

Református temploma 1785-ben, Lourdes-i Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1944-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis Mánya. Magyar falu Nyitra Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Szent Mihályhoz közel, mellynek filiája, határja középszerű.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Mánya (Kis), magyar falu, Nyitra vmegyében, a Zsitva vize mellett: 275 kath., 152 ref., 45 zsidó lak. Határa jó termékeny; rétjei elegendők, van nádas kaszállója is. Van itt reform. anyaszentegyház. F. u. többen. Ut. p. Verebély.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kis-Mánya, zsitvamenti község, 773, túlnyomóan magyar ajku lakossal. Vallásra nézve 442 r. kath., 282 ev. ref., 48 izraelita. Postája Nagy-Mánya, táviró- és vasúti állomása Mánya. Templomuk 1788-ban épült. 1872-ben és 1891-ben a község csaknem teljesen leégett. A XIII. század közepén Galgócz várának birtoka volt.

Helységnévtár

Mánya (Kis-), rk. 350 Szent-Mihályur, REF 269 Dunántul, izr. 53 Nagy-Surány.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kismánya. A község a XIII. században Galgóc várához tartozott. 1788-ben épült a kath. templom. 1872-ben és 91-ben tűzvész pusztította el a községet. A község területe 693 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 808.