Mikolcsány

A Murány-patak völgyében, a Jolsvai-karszt délnyugati lábánál fekszik, Gicétől 3 km-re északkeletre, Gömörnánástól 1 km-re északnyugatra, a Gicét Gömörnánással összekötő út mentén. Nyugatról Gice, délkeletről Gömörnánás, északról Hámosfalva, északnyugatról pedig Miglészpataka katasztere határolja.

Közigazgatás

1964-ig önálló település, azóta Gömörliget két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához (1900-ban még Tornaljai járásához) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Nagyrőcei járáshoz, majd a Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás), ebben az időszakban határközséggé vált (északi - Hámosfalvával közös - határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között). Területe 5,72 km², Gömörliget területének 47 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

A szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. Eredetileg szlovák lakossága a 19. század végére teljes egészében magyarrá vált. 1910-ben 195, 1921-ben 207, 1938-ban pedig 193, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 19,3 %, 1930-ban 15,3 % volt. 1961-ben 184 lakosa volt, melynek 47,3 %-a volt magyar nemzetiségű. 1921-ben lakosságának többsége (53,6 %) református vallású volt, az evangélikusok aránya 43 % volt. 2011-ben 121 lakosa volt, itt élt Gömörliget népességének 42,3 %-a.

Történelem

Mikolcsány a 13. században keletkezett, 1337-ben "Mykoucha" alakban említik először. Neve a Mikó magyar személynév továbbképzéséből (Mikócsa) eredeztethető. 1340-ben "Mykocha", 1351-ben "Mykochan" a neve. A Záchok után több nemesi család birtoka volt. 1427-ben Székely Lászlónak 22 portája volt a településen. 1582-ben lakói elmenekültek e török elől, de később újratelepült. A nyelvhatáron fekvő település középkori és kora újkori lakói egyaránt többségükben szlávok voltak, de a magyar nyelvet is ismerték is használták. Lakosai a 16. században evangélikus hitre tértek. 1709-1710-ben a pestis 150 áldozatot szedett a községben, a 18. század elejére lakossága teljesen kicserélődött. A 18. század végétől vegyes szlovák-magyar faluként szerepel, a 19. század végére lakossága teljesen magyarrá vált (ezt a dél felé irányuló oktatási, egyházi – a falu lakói Gicére jártak templomba – és kereskedelmi kapcsolatok is elősegítették). 1828-ban 44 házában 340 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal és fazekassággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei (1900-ban még Tornaljai) járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1964-ben "Gemerský Sad" (Gömörliget) néven egyesítették Gömörnánással.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MIKOLCSÁNY. Tót falu Gömör Várm. földes Ura Czékus Uraság, lakosai többfélék, fekszik Süvetének szomszédságában, mellynek filiája, földgye búzát is jól terem, piatzozása közel, legelője elég, fája mind a’ két féle van, tserép edényeket is készítenek, és azzal kereskednek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Mikocsán, magyar-tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyékben, Pelsőcz és Jolsva közt: 11 kath., 221 evang., 130 ref. lak., kik sok cserépedényt égetnek. Evang. szentegyház. F. u. h. Coburg s m. Ut. postája Rosnyó.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Mikolcsány, murányvölgyi magyar kisközség, 45 házzal és 214, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. 1351-ben e község nevét Mykochan, 1427-ben pedig Mykolchy alakban találjuk feljegyezve. Ez időben a Székely család volt a földesura, 1486-babn a Giczey cs. ezután pedig az Orosz család. Birtoka fölött később a Diószeghy, Hámos, Fáy és a Czékus családok osztoztak. Ág. h. ev. temploma 1825-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Licze-Gicze.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Mikolcsány. Ennek a muránymenti községnek a neve egy 1351-ből származó feljegyzésben is előfordul, mely Mykochan-nak írja. Az 1427-es okiratokban Mykolchy néven fordul elő. Ezek a Székely-családot ismerik el a mikolcsányi földbirtokban. Utána következtek 1486-ban a Giczey-család, majd az Orosz-család. Idők folyamán a Diószeghy-, Hámos-, Fay- és Czékus-családok váltották le egymást a föld birtokában. 1825-ben épült a helybeli ág. ev. templom. A község területe 994 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 193.