Mezőtelkes

Mezőtelkes Rimaszombat központjától 6,5 km-re délnyugatra fekszik, az Osgyáni-dombság keleti részén. Zsákfalu, közúton csak a Rimaszombat-Guszona útról Dúsánál (2 km) elágazó mellékúton közelíthető meg. Határa dombos, mintegy felerészben erdővel borított terület, Mezőtelkes falut minden oldalról erdők veszik körül. Nyugatról Guszona, délről Durendapuszta (Feketepatak), Várgede és Kisgömöri, keletről Dúsa, északról pedig Rimatamásfalva katasztere határolja.

Közigazgatás

1975-ig önálló község, azóta Rimaszombat városrésze és 7 kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi (korábban Rimaszécsi) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, ezután pedig a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe 1910-1938-hoz képest (8,98 km²) 1950 után 20,7 %-al gyarapodott (10,84 km²-re, mely Rimaszombat területének 14 %-át alkotja), amikor a korábban Guszonához tartozó Rakópusztát Mezőtelkes kataszteréhez csatolták.

Népesség

1910-ben 298, 1921-ben 288, 1938-ban pedig 267, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyharmadát kitelepítették Magyarországra és magyarországi szlovákokat telepítettek a községbe, ezzel Mezőtelkes vegyes lakosságú településsé vált. 1970-ben 240 lakosának 52,1 %-a volt szlovák, 47,1 %-a pedig magyar nemzetiségű. 2011-ben 161 állandó lakosa volt, itt élt Rimaszombat lakosságának 0,7 %-a. 1921-ben lakosságának 72,9 %-a volt református, 26,0 %-a pedig római katolikus vallású.

Történelem

1802-ig Kishont megye legdélebbi községe volt. A 12. században a későbbi Kishontot Rima megye néven a kalocsai érsek nyerte adományként. A település egyike volt a vári függésben élő emberek által alapított, személyekről elnevezett falvaknak, valószínűleg a 12. században jött létre. Magyar alapítású és népességű falu volt. Ajnácskő várának tartozékaként a 16. században a Lórántfyak birtokába került. A 16. században lakosai református hitre tértek. A 17. században népessége 2-3 családra csökkent, 1683-ban az átvonuló zsoldosok felégették. A 18. század elejére lakossága elszegényedett, jobbágysága lassan kicserélődött. 1906-ig Majom néven szerepelt, ekkor a belügyminiszter nevét Mezőtelkesre változtatta. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyharmadát kitelepítették. 1975-ben a községet Rimaszombathoz csatolták. A második vh. után magyar lakosságának közel egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek.

Mai jelentősége

Református temploma barokk-klasszicista stílusban épült a 19. század első felében.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MAJOM. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai B. Vécsey, és több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Rimaszombathoz nem meszsze, mellynek filiája, földgye középszerű, piatzozása nem meszsze, legelője elég, fája mnd a’ két féle, makkja, gyűmöltsös kertyei, és káposztássai jók, Nyírfa vízzel, és tserép edényekkel, is keresnek pénzt.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Majom, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Rimaszombathoz 1 órányira: 51 kath., 175 ref., 48 evang. lak. Erdejében igen szép és vastag nyirfák találtatnak s nyirvízzel is kereskednek. F. u. b. Vécsey s m.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Majom, Rimaszombat közelében fekvő magyar kisközség, 71 házzal és 328 ev. ref. vallású lakossal. 1334-ben Moyun néven, a kalocsai érsek birtoka. Utána Szécsényi Tamás aradi, barsi és szerémi főispáné. 1427–1431 között királynéi falu. Ezentúl azután a többi ajnácskői várbirtokok sorsában osztozik. Későbbi birtokosai a báró Vécsey, gróf Berchthold, a Fáy és a Szathmáry családok s gróf Berchtholdnak és Fáy Antalnak most is van itt nagyobb birtokuk. A községben savanyúvízforrás van. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községben levő ev. ref. templom építési ideje ismeretlen. Ide tartoznak Teresztenye és Majsa puszták, melyeknek mindegyike már a XV. század elején szerepel. Majsa a Széchiek birtoka volt, Teresztenye pedig Terstene, majd Thereszthenye néven a gombaszögi pálosoké. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Mezőtelkes. A községhez tarotzó külterületi lakott hley: Pusztamajsa. A község területe 1560 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 267.