Marcelháza

Komáromtól 15 km-re északkeletre fekszik, az Érsekújvári-sík és a Zsitva-torok kistájak határán. A község kataszterileg határos Újpusztával, Szentpéterrel, Izsával, Pattal, Dunaradvánnyal, Virttel és Szilasházával. Közúton Hetény, Szilasháza és Virt felől közelíthető meg. A falu nagy része síkságon fekszik, keleti részén homokdombokkal, melyeket erdei fenyő és akácerdő borít, északra alacsony dombokkal, melyek a szőlőtermésztésükről híresek.

Közigazgatás

Község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban, 1942-ben alakult Marcelháza és Kurtakeszi egyesítésével Marcelkeszi néven. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd 1938-45 között ismét Magyarországhoz. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig az Ógyallai járás, majd 1960-tól a Komáromi járás igazgatása alatt állt. A község két kataszteri területből, Marcelházából és Kurtakesziből áll. 1921-hez képest Marcelháza és Kurtakeszi területe 68,6 %-ra csökkent (a Kurtakeszi kataszter - 17,60 km² változatlan maradt, Marcelháza viszont területének csaknem felét elvesztette - 34,47 km²-ről 18,15 km²-re csökkent) miután Szilasháza 1926-ban, Pat pedig 1957-ben önálló községgé alakult.

Népesség

Lakosságának 86 százaléka magyar nemzetiségű. A második világháborúig színmagyar településre 1945 után magyarországi és szlovákiai szlovákokat telepítettek. Lakosságának 3/4-e római katolikus, mintegy 1/6-a református vallású. Az ezredforduló óta egyre növekvő roma népessége ma már 15 %-ot tesz ki. A teljesen egybeépült két településrészen nagyjából egyenlően oszlik meg a lakosság (Marcelházán él 54 %-a, Kurtakeszin 46 %-a).

Történelem

A korai időktől lakott hely, határában bronzkori leletekre is bukkantak. Első okleveles említése 1353-ban történik, Nagkezeu néven, Kurtakeszié 1256-ban. Mátyás király 1485-ben a korábban is említett Posar nemzetséget megerősíti birtokában, de ekkor a családnév már Pozsár alakban szerepel. A török időkben elpusztult, később Pálffy birtok lett, akik újratelepítették. A hozzá tartozó Path puszta 1268-ban a komáromi vár tartozékaként volt említve (Poth néven), majd Mátyás a Pozsároknak adta. Később a Pathyak, a Babitsok, a Markháziak, a Moróczok, 1716-ban Sibrik Dániel adománybirtoka, míg végül a Pálffyak kezére kerül. Nevezetes hőforrásait már a római korban használták. A trianoni békeszerződésig mindkét község Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. A mai község 1942-ben alakult az akkori Marcelháza és Kurtakeszi egyesüléséből, Marcelkeszi néven. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Miután a falut 1945-ben visszacsatolták Csehszlovákiához, betiltották a magyar nevek használatát, 1946–48 között kitelepítések zajlottak, és 1948-tól az egyesített község magyar nevét Marcelházára változtatták, amit a 2005-ös sikertelen lakossági referendumot sem tudott Marcelkeszire visszaállítani.

Mai jelentősége

Van magyar tannyelvű alapiskolája, korábban zöldségtermesztéséről volt híres, s ma is számos emlékhelye teszi vonzóvá a települést az idelátogatók számára. Szövetkezete megszűnt és korábban virágzó mezőgazdasága lehanyatlott. Szőlőtermesztése számottevő.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MARCZELHÁZA. Magyar falu Komárom Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Kurtakeszihez nem meszsze, és annak filiája, réttye, legelője saját szükségeikre 576elég, szőlei is vannak, ’s középszerű borokat teremnek, legelőjit az áradások meg öntik.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Marczalháza, magyar, kis részben tót falu, Komárom vmegyében, Kurtakeszihez közel a Zsitva folyam mellett rónaságon fekszik és számlál 506 kath., 528 ref., 15 zsidó lak. Ref. anyaegyház. Határa 4358 holdnyi, s van itt 53 1/2 jobbágytelek, mellyből 3 4/8 curiális, 1/2 iskoláé, 1/2 a kurtakeszi plebanusé, 49 robotos, 10 udvartelki ház, 34 robotos zsellér, 3 szabados; telkes gazda 92, házatlan zsellér 24. Urasági szántóföld 1480 mérő, 640 hold, 4 h. kenderes, 41 1/3 hold kaszálló. A szőlőből 115 urasági, 400 kapás jobbágyi. Papi dézmát birja az uradalom, s természetben szedi, a kilenczed 4 ezüst forintért váltatik meg egy telek után, s illy telek ára közép számitással 1500–2000 váltó forint. Földe nagyobb részt fekete homok s igen jó termő, Virth felől sárga homokos. Legnagyobb nevezetessége e helységnek az uradalom szeszgyára, 1 gőzkazánnal, 3 burgonyazuzó, 11 élesztőkáddal. Naponként 75 köböl burgonyából 10–13 akó 20–25 foknyi szeszt éget, mellynek akóját 30–35 vforintért adja, s 11 személyt foglalatoskodtat. Épületei s felszerelési tőke 25.000, forgótőke 9900 pfrt. F. u. h. Pálffy, s a bátorkeszi uradalomhoz tartozik.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Marczelháza, zsitvamenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely. Határában elég sűrűn fordulnak elő bronzkori leletek, a mi azt bizonyítja, hogy már a történelem előtti korban is lakott terület volt; első írott nyomaival azonban csak a XV. században találkozunk, a mennyiben 1249-ben említik első birtokosát, Marczelházi Pozsár, vagy Posár Miklóst. 1447-ben is a Posárok osztozkodnak rajta, 1485-ben pedig ugyanezeknek Mátyás király új adományt ad a birtokra. 1546-ban Pozsár Miklós a község melletti zsitvai halászattól eltiltja Kakas és Pathi Dömötör fiait, Kürthy Mihály fiát és Wajkay Mihályt. 1552-ben ez a község is a törököktől részben elpusztított helyek között szerepel, a hol azonban még 19 ház lakható állapotban maradt. A török világ után a Pálffyak kezére került, a kik a községet újra betelepítették. Most is a Pálffyak herczegi ágának van itt nagyobb birtoka, melyen azelőtt messze földön híres juhtenyésztést űztek. A község házainak száma 307, lakosaié 1830. Vallásuk ref. és róm. kath., s habár az utóbbiak vannak többen, mégis a reformátusoknak van itt templomuk, mely 1787-ben épült; tornyát 1834-ben építették. A község egyik dűlőneve, a Basahegy, még a török idők emlékét tartja fenn. Ide tartoznak Path, Szilas és Patkányos puszták és Pálffy major. Path puszta 1268-ban terre Poth alakban egy komáromi várjobbágy birtokaként van említve, 1368-ban pedig terra Potth és Polth, 1444-ben possessio Path, 1485-ben praedium Path alakban. 1396-ban Pathi Pozsár László nejének a birtoka, a ki negyed részét Deák Mihálynak és örököseinek engedi át. Mint Marczelházára, úgy erre is, a Pozsár család 1485-ben Mátyás királytól új adományt nyer. A török világban ez is elpusztult. 1559-től újabb birtokosai merülnek fel. Igy Pathy János és Banky Illés magvaszakadtával, Szentiványi Babits István kap reá nádori adományt. 1616-ban Pathy Miklós Markházy Mártonnak, 1634-ben pedig Zichy Katalin Pajor Jánosnak zálogosítják el itteni részeiket; de Pajor János halálával, e birtokba Laky Istvánt és Mórocz Istvánt iktatják be. 1655-ben Pozsár Lukács is elhalálozván, az ő birtokát Sibrik Dániel nyeri. 1662-ben Csajághy György kap itt nádori, 1716-ban pedig Gyulay Ferencz királyi adományt némely részekre. Azután ezek a birtokok is a Pálffyaké lettek. Itt hajdan, a rómaiak korában, a római fürdő állott fenn, melynek meleg forrásai maig is megvannak. Marczelházán van posta távírója Komárom, vasúti állomása pedig Újszőny.