Málas

A község a Garammenti-hátság dombvidékének keleti, Garam felé lejtő oldalán, enyhén dombos, mezőgazdaságilag művelt területen fekszik, a Nyíri-patak (Negyedik Sár, Nyrica) partján, Zselíztől 13 km-re nyugatra, Lévától 26 km-re délnyugatra. A községen áthalad a Dunamocsot Nagysallóval összekötő 588-as út, mely a falutól északra csatlakozik a 75-ös országos főúthoz. Délről Farnad, északról és északkeletről Nagysalló, északnyugatról Fakóvezekény, nyugatról pedig Cseke községekkel határos. Déli határa Bars és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe (15,98 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

A 18. században szlovákokkal betelepített falu lakossága a 19. századra túlnyomórészt magyarrá vált. 1910-ben 691, 1921-ben 702, 1939-ben pedig 823, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt, a szlovákok aránya 1910-ben 10,7 % volt. 1945 után magyar lakossága teljes egészében reszlovakizált, éa belső telepesek is érkeztek a községbe, ennek eredményeként 1961-ben lakosságának többsége szlováknak vallotta magát (51 %), 1970-re azonban már ismét a magyarok kerültek többségbe. 1939-1991 között népességének 28,8 %-át elveszítette, majd 1991-2011 között további 15,6 %-os népességvesztés következett (586 főről 493-ra). 2001-2011 között a szlovákok aránya 47,2 %-ról 61,3 %-ra nőtt, a magyaroké 51,4 %-ról 36,5 %-ra csökkent, ezzel ismét megfordult a nemzetiségi arány és Málas szlovák többségűvé vált. A romák aránya 4,4 %. A lakosság többsége (78,5 %) római katolikus vallású. Egyetlen külterületi lakott helye Alsóármapuszta, ahol 2011-ben 14 állandó lakos élt (az összlakosság 2,8 %-a).

Történelem

Első okiratos említése 1156-os, ekkor Malos néven jelenik meg. 1277-ig a honti váruradalom része, mikoris IV. László az esztergomi prépostságnak adta, ám később a káptalané lett. 1274-es említése Malas, Malos, 1286-os Malws, 1297-es Kydymalusy, 1303-as Puszta Malas, míg 1327-es Mendscenthmalasa. A 14. század elején Károly Róbert Tapolcsányi György ispánnak adta Malas települést, majd 1333-ban egy része az egri érsekségé lett. 1527-ben, Szapolyai János adománylevelében Málast pusztaként jelenik meg. 1535-ben már megkülönböztetik Kis- és Nagymálast, amely a Málasy és Kálnay családok birtoka volt. A törökkel vívott harcok során a község több alkalommal elpusztult, a 18. században szlovákokkal telepítették újra, akik a 19. századra magyarrá váltak. 1655-től 1736-ig fennállt kálvinista egyháza. 1720-ban 14 az adózók száma. 1828-ban 61 házában 397 lakos élt. A község központjában a mai kultúrház helyén állt egykor az Erdődyek kastélya. Későbbi birtokosai a Balogh, Hunyady, Foglár, Rainprech és Veress családok, akik egészen 1945-ig birtokolták a községet. Az 1851-ben még 70 lakosú Kismálas puszta a 20. század során elnéptelenedett, és az 1970-es években a majorság is megszűnt, akárcsak a 19. században létesített Perespuszta. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1920-tól Csehszlovákiához tartozott, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. A kitelepítések Málast nem érintették, magyar lakossága teljes egészében reszlovakizált. 1948-ban állami gazdaság létesült a községben, mely elsősorban állattenyésztéssel foglalkozott.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák óvoda működik. Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1907-ben épült neogótikus stílusban. Alsóármapuszta 19. századi kastélyának már csak romjai állnak.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis, és Nagy Malas. Két falu Bars Várm. földes Uraik több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszenek Barshoz mintegy 3 mértföldnyire, földgyeik jók, fájok is van, szőlő hegyek, legelőjök elég, keresettyek Esztergomban, a’ Dunán, és Szent Benedeken, ’s Léván.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Málas (Kis), igen szép kis puszta, Bars vmegyében, N. Málas mellett. Szántóföldei mintegy 600 hold felé mennek, s termékenyek; rétje 60 holdnyi, legelője 800 juhot könnyen kitarthat. Van egy jövedelmes korcsmája is. Lakja 70 magyar kath. F. u. Foglár Imre. Ut. p. Zseliz. Málas (Nagy), magyar falu, Bars vmegyében, Esztergom vmegye szélén: 386 kath., 21 ref. lak. Szántófölde jó minőségü; legelője nagyon alkalmas a juhtenyésztésre. F. u. többen. Ut. posta Zeliz.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagymálas, garamvölgyi kisközség, túlnyomóan magyar lakosokkal. Vallásuk róm. kath. és ev. ref., számuk pedig 728. 1290-ben szerepel egy Málasi Adorján, a ki Kér földjét elcseréli az esztergomi káptalannal. 1321-ben Károly király Gyula ispánnak adományozza. Ekkor Malus alakban találjuk említve. A pápai tizedszedők jegyzékében Malas néven van említe. 1322-ben pedig Bevd de Málas szerepel, a Tamás fia, István szolgabiró és Bochov ispán közötti perben. 1330-ban az egri érsekség is a birtokosai között van. A XIV. században, hol Bewd, hol Bud, hol pedig Bydy Malas alakban találjuk a különféle oklevelekben. 1343-ban a község Gyula ispán és testvére fiai közötti osztályos egyezségben szerepel, előzőleg azonban a győrödi Poborok birtokában találjuk. 1527-ben a Kis-Tapolcsányi család az ura, de ugyanakkor, mint elpusztított hely van említve. Később azután az Ordódy, a Balogh, a Hunyady, a Foglár, Rainprecht és a Veress család lett a birtokosa. A XVIII. század vége felé itt a Foglár családnak híres júh- és marhatenyésztése volt. Most Motesiczky Lászlónak, Ordódy Endrének, Szandtner Sándornak és Hecht Józsefnek van itt birtoka és mindegyiknek csinos urilaka. A Motesiczky-féle házat az Ordódy család építtette, a Szendtner-félét a Foglár, a Hecht-féle emeletes kastélyt pedig Rainprecht Ignácz, volt barsi alispán. Templom nincsen a községben. Ide tartoznak Kis-Málas, Peres és Alsó-Arma puszták is. Ez utóbbi hajdan község volt, s a török dúlások alatt pusztult el. Az 1657-iki összeirás 13 elpusztult telkéről tesz említést, de 1663-ban a törökök másodszor pusztították el. A községnek van postája, vasúti és táviró-állomása Nagysalló.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Málas. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Alsóárma, Kismálas, Peres. A község területe 2777 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 823.