Magyarsók

A Kisalföldön, az Alsó-Vágmente kistájon fekszik, a Vág bal partjának közelében. Teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Szelőcével.

Közigazgatás

1947 óta Szelőce településrésze és két kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Vágsellyei járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). 1947-ben Selice (Szelőce v. Sókszelőce) néven egyesítették Szelőcével. Területe 20,94 km², a község területének 54,6 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 2022, 1921-ben 2060, 1939-ben pedig 2057, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt, 1921-ben lakosságának 63,8 %-a volt római katolikus, 29,3 %-a pedig református vallású. 2011-ben 2111 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 73,8 %-a.

Történelem

Első írásos említésekor, a 12. század elején a zoborhegyi apátság birtoka volt, később a semptei uradalomhoz tartozott. A török háborúk idejét megsínylette a falu, a 16. században elpusztították, de később újjáépült. Ekkoriban a Thurzó, Forgách, Pekry, Újfalussy családok, a kora újkorban pedig az Esterházy, majd a Hunyady, a Károlyi és az Apponyi családok voltak legfontosabb birtokosai. Bővebben

Mai jelentősége

Ld. Szelőce

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SOK. Magyar, és Tót Sok. Két elegyes faluk Nyitra Várm. földes Uraik B. Hellenbach, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, ’s más félék is, fekszik egygyik Ardóczhoz nem meszsze, mellynek filiája; másik tót Dióshoz nem meszsze; határjok középszerű, vagyonnyaik külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sók, (Magyar), magyar falu, Nyitra vgyében, Szelőcze mellett, közel a Vágh vizéhez, Érsek-Ujvárhoz 2 mfd. Lakja 1502 kath., 3 evang., 849 reform., 124 zsidó. – Van benne ref. szentegyház, synagoga. – Határa róna, és igen sikeres buzát terem; legelője, rétje elég; s azért sok szarvasmarhát, lovat, juhot tart. F. u. gr. Károlyi, gróf Hunyady, gr. Berthold, és m. t.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Magyar-Sók, nagy magyar falu a Vág bal partján, Tornócztól délkeletre, 2246 túlnyomóan r. kath., kevesebb (676) ev. ref. és izraelita vallásu lakossal. A reformátusoknak templomuk van itt, mely 1806-ban épült. A község postája helyben van, táviró- és vasúti állomása Tornócz. Sokat szenvedett az elemi csapásoktól. 1873-ban árviz tette tönkre, tiz évvel később pedig a jég verte el a határát és a tűz pusztította el a község nagy részét. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Magyarsók. Első adatunk a községről 1505-ből származik, amikor is a semptei várbirtokok között sorolta fel az összeírás. Földjén később a Hunyadyak, majd a Károlyi- és Berchthold-családok gyakorolták a földesúri jogokat. Külterületi lakott helyei: Molnárházak, Túlavág. A község területe 3639 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2057.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Magyarsók kk. vágsellyei járás. 1505-ben Sempte vár tartozéka. Későbbi földesurak a Hunyady, majd a Károlyi család. Káposzta termő vidék. Területe: 3.638 k. h. Lakosság: 2.057. Ebből m.: 2.042, szl.: 14. Magy. beszél: 2.054. Vallás szerint: r. k. 1.483, ref. 530, izr. 42. Fb. I. 8, II. 24, III. 149. Népsűrűség: 98.2. Lakóház: 465. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Galánta, jb. közj. Vágsellye, csö. Tornóc. Vá. Tornóc, posta és távbeszélő helyben.