Magyarbél

A község a Mátyusföldön, a Vízköz és a Nagyszombati-hátság kistájak határán, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal mentén (megállóhely), Szenctől 4 km-re nyugatra, Pozsonytól 24 km-re keletre fekszik. Elődközségei, Magyarbél és Németbél mára teljesen egybeépültek. A 61-es főút köti össze Szenccel és Pozsonnyal, mellékút köti össze Dunasápújfalun (3,5 km) keresztül Féllel (9 km). Területén keresztülhalad a Pozsonyt Zsolnával összekötő D1-es autópálya. Nyugatról Horvátgurab és Cseklész, délről Dunasápújfalu, keletről Szenc, északról pedig Tótgurab községekkel határos. Déli határát a vasútvonal alkotja.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1960-ban alakult Magyarbél és Németbél egyesítésével "Veľký Biel" néven. Elődközségei 1920-ig Pozsony vármegye Szenci járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után 1923-1949 között a Galántai, 1949-1960 között pedig a Szenci járáshoz tartoztak. Az egyesített község 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás), ebben az időszakban határközség volt, nyugati és északi határa egyben Szlovákia és Magyarország határát alkotta. Magyarbél területét az új határ kettévágta, ebben az időszakban kataszterének északi részét Szlovákiához csatolták és területe 3,48 km²-re csökkent. Magyarbél két kataszteri területre és településrészre oszlik: Magyarbél (7,00 km²) és Németbél (3,16 km²). Németbél területe az elmúlt száz év során nem változott, Magyarbél területe 21 hektárral növekedett 1949 után, amikor Dunaújfalu vasúttól északra eső határrészét Magyarbélhez hozzácsatolták.

Népesség

Magyarbél a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, a tőle nyugatra és északra fekvő községek már a 20. század elején is szlovák többségűek voltak. Elődközségeinek 1910-ben 1341, 1921-ben 1557, 1939-ben 1921, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Németbél 16. században betelepített horvát lakossága a 19. századra elmagyarosodott. A második világháború után a kitelepítés és a lakosságcsere megváltoztatta a nemzetiségi viszonyokat, de egészen 2001-ig még a magyar nemzetiségűek alkották a többséget. 1991-ben 2118, 2011-ben 2304 lakosa volt. A pozsonyi agglomerációra községeire jellemző betelepülés viszonylag kis mértékben (6,5 %), de 2001-2011 között Magyarbél lakossága is növelte (2163-ról 2304 főre). Jellemző ugyanakkor, hogy a betelepülők közül sokan nem jelentkeznek be állandó lakóként, így a tényleges lakosok száma is magasabb lehet. A magyarok aránya a betelepülés és az asszimiláció révén rohamosan csökkent (1991-2011 között 51,2 %-ról 30,5 %-ra), a nemzetiségi arány megfordult és 2001-ben már a szlovákok alkották a többséget. A községben kisebb roma közösség (3,3 %) is él. A lakosság többsége (73,3 %) római katolikus vallású.

Történelem

Magyarbél települést 1294-ben "Beel" néven említik először a pozsonyi vár tartozékaként. Malombél 1323-ban szerepel először írott forrásokban, később Kisbél, illetve Németbél néven említik.A Bély család itt volt birtokos,a családot először 1320-ban említik. Bély Péter, említve 1434-ben.1655-ben III.Ferdinánd király megerősíti Bély György, s fiainak nemességét, s új királyi adományt ad nekik Magyarbélre. Viselik a "Magyarbéli" nemesi előnevet. A község birtokosai a Földes, Szülö, Horváth és Molnár családok voltak. A 18. század közepén a Sipkovitz és Dadányi családok szereztek itt birtokot. Utolsó birtokosa az Uhlík nagybirtokos család volt. 1719-től itt építette fel a Csáky család az ország egyik legnagyobb kastélyát. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcs és zöldségtermesztéssel foglalkoztak, híres volt cseresznyetermesztése. 1851-ben megépült a Pozsony-Pest vasútvonal, melynek egyik megállóhelye Magyarbélen létesült. Kultúrháza 1958-ban épült. Németbél az Orosz család birtoka volt. A 16. században horvát telepesek érkeztek a községbe, akik azonban a 19. századra teljesen elmagyarosodtak. 1948-ban elődközségeinek nemzetiségekre utaló neveit megváltoztatták és a Veľký Biel illetve Malý Biel ("Nagy- és Kisbél") hivatalos neveket kapták. Német- és Magyarbélt 1960-ban egyesítették. Teljes szervezettségű magyar alapiskoláját az 1970-es években megszüntették és bár 1997-ben egy magyar osztályt sikerült újra megnyitni, 2005-ben végleg megszűnt a magyar nyelvű oktatás a községben. 2008-ban a község jellegét teljesen megváltoztató lakópark- és golfpálya építését jelentették be, de a terv meghiúsult.

Mai jelentősége

A községben teljes szervezettségű szlovák alapiskola és óvoda működik. Országos jelentőségű műemléke a Csáky-család 1722-1725 között, barokk stílusban épült kastélya, mely Szlovákia legnagyobb kastélya, 2006-ig szociális otthonként működött. Szent Kereszt felmagasztalásának szentelt r.k. temploma 1728-ban, barokk stílusban épült, a németbéli Szent László-kápolna pedig 1732-ben.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Magyar Bél. Magyar falu Posony Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik Szentzhez nem meszsze, földes Ura Hertzeg Battyáni, Magyar Ország Primássa, és Esztergomi Érsek, nevezetes igen Uri katséllyárol, mellyet MDCCXXVII. esztendőben néhai Gróf Csáky Imre Kardinális, volt Kalotsai Érsek építtettett. A’ kastélynak szegeletei négy tornyokkal ékesíttettek, a’ közepén lévő toronyban pedig verő óra alkalmaztattatott; a’ kastélybéli szobák, és Zála olly méltoságosak, hogy akarmelly Hertzegnek illő lakást adhatnak; fekvése nem kevésbé ékes. A’ Magyar Királyok, Kiralynék, és a’ GRÓF CSÁKY, ESZTERHÁZY, ÉS KOHÁRI nagy Nemzetségekböl származott Vitézek, ’s némelly tsatáknak képzeltetésével is díszeskedik. Ezek között találtatik Hertzeg EUGÉNIUS 160is, még pedig testének nagyságában. Nevezetes továbbá a’ Kastélybéli templom mellynek oltára veres márványból méltoságosan készíttetett, felette vagyon Szent Pál e’ felül íratal, Saule, Saule, cur me persequeris! mellette vagyon a’ szép Úri kert, mellyböl egy igen kellemetes erdő szemléltetik, más oldalán pedig a’ szőlö hegyek. Határja jó termékenységű, réttye, legelője tágas, fája mind a’ két féle, itatója alkalmatos, vagyonnyainak eladására jó módgya, első Osztálybéli. BÉL. Német Bél. Posony Vármegyében, földes ura a’ Királyi Kamara, lakosai németek, és katolikusok, fekszik az előbbenitől nem meszsze. Határjának tulajdonságai is hasonlítanak az előbbenihez, ’s ez is első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Magyar-Bél, magyar helység, Pozson vgyében. Fekszik ut. p. Cseklész és Szencz között, az országúttól nyugotra: 945 katholikus, 3 evang., 7 óhitű, 62 zsidó lak. Ékesiti a Góka uraság roppant várkastélya, mellyet hajdan gr. Csáky Imre cardinális épittetett, s honnan a keletre terjedő rónaságra igen gyönyörű és távoli kilátás esik. Van itt továbbá egy kath. paroch. templ.; tehenészet, 2-ik osztálybeli bort termő szőlőhegy, erdő, termékeny szántóföld, és sok gyümölcs, mellyet Pozsonba és Csallóközbe hordanak el. Cseresznyéjük különösen hires. F. u. Góka Miklós. Német-Bél, magyar falu, Pozson vgyében, Magyarbéltől 1 fertály járásra. Számlál 186 kath. lak.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Magyarbélen a Xifkovics családnak van ugyancsak úri parkban álló szép kastélya.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Magyarbél, a budapest-bécsi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 210 házzal és 1127 róm. kath. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. E község 1294-ben Beel néven a pozsonyi vár tartozékaként van említve. Később a pozsonyi egyházé lett, mely azonban - úgy látszik - nem birtokolhatta nyugodtan, mert 1323-ban a vármegye visszaadja a pozsonyi egyháznak. 1324-ben egy oklevélben Nobiles de Beel is említtetnek. 1347-ben az itteni nemesek a község határát szőlőmívelésre adják ki. 1418-ban már a mai nevén szerepel és ekkor a birtok felébe Bazini Miklós fiait, Györgyöt és Miklóst iktatják be. 1448-ban Kiss Miklóst is birtokosul találjuk itt, a kinek birtokrészét Muzsik Mihály zálogban bírja. 1544-ben Földes János örökösei bírják. 1553-ban Literáti Mártoné, 1677-ben a párkányi csatában elesett Szüllő György neje és gyermekei osztozkodnak itteni birtokukon. 1691-ben a Jordán, Horvát és Molnár családok panaszt emelnek kisserényi Serényi András ellen, a birtokukon elkövetett hatalmaskodásokért. Későbbi birtokosai Csáky Imre gróf érsek, Batthyány József gróf herczegprímás, a gróf Hadik, a gróf Reviczky, a gróf Traun és a Szakáll család, azután krivinai Gyiokó Szilárd és végre Xivkovich Emilné szül. Pilta Erzsébet, kinek itt hatalmas arányú, érdekes kastélya van, melyet Csáky Imre gróf érsek a hírneves Fischer von Erlach műépítészszel 1725-ben építtetett, hogy itt, a Nagyszombat és Pozsony között fekvő birtokán megfelelő rezidencziája legyen. Ő szentelte föl a kastély-kápolnát is, melyet Szent Pál életéből vett szép falfestmények díszítenek. E kastélyban, a pozsonyi országgyűlések idejében, a bőkezű főpap fényes udvart tartott és nagy vendégségeket adott, de maga a kastély Batthyány József gróf herczegprímás idejében látta fénykorát. Mai tulajdonosa krivinai Gyiokó Miklos unokája, ki férjével, leányával és vejével, gyülvészi Dadányi Sándorral és ennek gyermekeivel lakja e kastélyt, mely egyébként a Mária Terézia korabeli építészeti műemlékeknek egyik érdekes példánya. A községet 1861-ben tűzvész pusztította. Temploma, úgy látszik, árpádkori. Van itt értékesítő és fogyasztási szövetkezet és zene-egyesület. Ide tartozik Konstantin major. Van saját postája; távírója és a vasuti állomása Szempcz. Németbél, hajdan királyi birtok, mely 1337-ben királyi adományként Orros Péter tulajdonába került. I. Lajos király Morochuk honti főispánnak adományozta. Az 1553-iki összeírásban mint a horvátoktól megszállott új hely szerepel. 1787-ben a kir. kincstáré. Újabbkori nemesi birtokosai ismeretlenek. A községben csak kápolna van, mely 1732-ben épült, 35 házát 197 róm. kath. vallású lakos lakja, a kik mind magyarok. Postája Magyarbél, távírója és vasúti állomása Szempcz.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Magyarbél. Beel néven mint pozsonyi várbirtokot említi egy 1294-ből fennmaradt oklevél. Később a pozsonyi prépostság kapja. Mai nevén 1418 óta szerepel s ez időben a Bazini grófok bírják. Később a Muzsik-, Földes-, Literáti-, Szüllő-, Jordán-, Horváth- és Molnár-családnak volt itt nemesi birtoka. A XVIII. századtól a Csáky, Batthyány, Hadik, Reiczky és Traun grófoknak volt itt uradalma, majd az újabb időkben a Gyioko- és Xivkovich-családnak. Temploma ősrégi, de építésének ideje ismeretlen. Magyar lakossága az elcsehesítési törekvéseknek keményen ellenállott. A község területe 605 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1631. Németbél. Mint királyi birtokot Róbert Károly 1337-ben Morochuk comesnek adományozta. A XVI. század közepén horvát telepesek lakják. A XVlll. század vége felé ismét kincstári birtok. Kápolnája 1732-böl való. A község területe 549 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 290.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Magyarbél kk. galántai járás. 1294-ben Beel néven említik. Temploma Árpádkori. A községben lévő kastélyt Csáky Imre gr. érsek 1725-ben építette. Területe: 605 k. h. Lakosság: 1.631. Ebből m.: 1.532, n.: 7, szlovák: 83. Vallás szerint: r. k.: 1 583, réf.: 5, ev.: 17, izr.; 25. Fb. I. 1, II. 3, III. 94. Népsűrűség: 560.2. Lakóház: 322. Szolgabírói kirendeltség: Szene. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta, csö. Szenc. V. á. posta és távbeszélő Magyarbél. Németbél kk. galántai járás. 1337-ben Róbert Károly mint kir. birtokot Morochuk Comesnek adja. A 16 sz. közepén horvát település. A 18ik század végén kincstári birtok. Kápolnája 1732-ből való. Területe: 341 k. h. Lakosság: 290. Ebből magy.:289, német: 1. Magy beszél: 290. Vallás szerint: r. k.: 282, ev.: 1, izr.: 7 .Fb. I. 1, II. 2, III. 21. Népsűrűség: 148. Lakóház: 53. Szolgabírói kirendeltség: Szene. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta, csö. Szenc. V. á. Szene és Magyarbél, u. p. és u. t. Magyarbél.