Losoncapátfalva

Losoncapátfalva a Losonci-medence középső részén, a Krivány-patak (Kriváňsky potok) bal partján, 185 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Losonc központjától 1,5 km-re északkeletre. Teljesen egybeépült Losonccal, mellyel a 75-ös főút részét képező Gömöri út köti össze, mely Losonc felé a Kármán József utcában folytatódik. Déli irányban a szintén Losonchoz tartozó Losonckisfaluval a Jiskra utca köti össze, attól a Losonc-Poltár vasútvonal választja el. Egykori falusias településközpontját mára szinte teljesen lebontották, a főúttól nyugatra (az egykori Posztógyártelepen) és keletre (a régi faluközpont helyén) egyaránt családi házas beépítés jellemző. Losoncapátfalva központjában találjuk az egykori posztógyár modernizálásával létrejött Poľana textilkombinátot, mellette az 1970-es években három, hétemeletes panelblokkot építettek. A Prónay-kastély melletti forgalmas útkereszteződésnél ágaznak el a 16-os (korábban 50-es, Zólyom – Rozsnyó – Kassa), a 75-ös (Diószeg – Nagykürtös – Losonc), valamint a 71-es (Losonc – Fülek – Sátorosbánya) számú országos főutak. Losoncapátfalvát érinti a Losoncot Poltárral és Rimakokavával összekötő vasútvonal (megállóhely). Losoncapátfalvától 1,5 km-re északkeletre található Alsószalatna (Dolná Slatinka), 3 km-re pedig (a 16-os út mentén) Felsőszalatna (Horná Slatinka), Alsószalatnától északra pedig Csurgóviletpuszta és Prónaypuszta. Felsőszalatnánál ágazik el a Kálnó felé vezető 2642-es út (5,5 km). Losoncapátfalvát Losonctól a Krivány-patak választja el, kataszterének nagy részét szántóföldek foglalják el, északkeleti részén található a Szalatnyai-erdő, itt találjuk területének legmagasabb pontját is (Slatinský vrch, 261 m). Északnyugatról Videfalva, északról Losoncnagyfalu és Kálnó, északkeletről Pinc, délkeletről Bolyk, délről pedig Losonc kataszterével határos.

Közigazgatás

1966-ig önálló község, azóta Losonc városrésze és két kataszteri területének egyike (a másik maga Losonc). 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig (a változó területű) Losonci járás része volt. 1938-1945 között ismét Magyarországhoz tartozott (Nógrád vármegye, Losonci járás). Kataszteri területe 2011-ben 12,71 km² volt, Losonc összterületének 26,6 %-át alkotta. Ez alig 10 hektárral haladja meg a régi községterületet (1910-41-ben: 12,61 km²).

Népesség

Losoncapátfalvának 2011-ben 2143 lakosa volt, itt élt Losonc összlakosságának 7,5 százaléka. A hozzá tartozó Alsó- és Felsőszalatnán ugyanekkor 291-en éltek. Losoncapátfalva már a 19. század végén Losonc ipari jellegű elővárosává vált, népessége ennek megfelelően gyakran cserélődött és a gazdasági konjunktúrákkal párhuzamosan a lakosságszám erős ingadozását figyelhetjük meg (1880-ban 1039, 1890-ben 774, 1900-ban 794, 1910-ben 1071, 1921-ben 1381 lakosa volt). A szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő község a 20. század elején szlovák többségű volt, csak az 1910-es népszámláláskor vallotta magát a többség (59,0 %) magyar anyanyelvűnek (1880-ban 38,4 %, 1900-ban 38,3 % volt a magyar anyanyelvűek aránya). 1921-re a magyarok aránya 14,5 %-ra, 1930-ra 8,9 %-ra, 1961-re 7,1 %-ra csökkent. 1921-ben lakosságának csaknem kétharmada (65,3 %) római katolikus vallású volt, az evangélikusok a lakosság 31,0 %-át alkották.

Történelem

A mai temetőben végzett régészeti kutatások tárták fel a 13. században alapított, Szent Istvánnak szentelt cisztercita apátság romjait, mely Losoncapátfalva névadója volt. A település a gácsi uradalom részeként jött létre. A falut 1373-ben Apadfalva alakban említik először írásos források, ekkor a Balassa család birtokában volt (és maradt egészen a 16. század közepéig). Szalatna (1905-ben Pusztaszalatna) a középkorban különálló falu volt, melyet 1299-ben említenek először és a 16. század második felében pusztulhatott el. Az 1440-es években Ján Jiskra huszita seregeinek megszállása alá került, ekkor az apátságot erőddé alakították át. Apátfalva közelében zajlott le 1451-ben a Jiskra és Hunyadi János seregei közötti csata az előbbi győzelmével. Egy 1469-es oklevélből tudunk a község határában működő, a kolostor tulajdonában levő malomról. 1552-1593 között a török hódoltsági terület része volt, 1563-ban 9 portája adózott. 1598-ban a Forgách család birtoka volt. 1687-ben az Apátfalva és Losonc közötti mezőn tartották a vármegye gyűlését. A pestisjárvány pusztítása után 1715-ben 7, 1720-ban 6 adózó háztartás maradt a faluban. A 18-19. században a Gerliczy, Prónay, Berchtold, Révay és Hubay családoknak volt itt birtoka. 1744-ben telepedett le a községben Perliczi János Dániel (1705-1778) neves orvos és gyógyszerész, aki kastélyt is építtetett itt. 1787-ben már a Prónay család volt a falu fő birtokosa. Apátfalvát Vályi András a 18. század végén még magyar és katolikus lakosságú, 1851-ben Fényes Elek már szlovák többségű evangélikus faluként jellemzi. 1828-ban 28 háza és 244 lakosa volt, lakói ekkor főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de malom is működött itt. Szalatnapusztán művelték az egész megyében a legészakabbi fekvésű szőlőhegyet. 1849-ben először Görgey Artúr visszavonuló hadának I. hadteste táborozott itt (július 20-án), majd a Losoncot leromboltató Grabbe orosz tábornok rendezte be itt főhadiszállását (augusztus 7-én). A felgyújtott város lakóinak egy része is ide menekült a tűzvész elől. 1860-ban Alsószalatnán Cebrián László építtetett kastélyt, az ő lányát, Rózát vette feleségül később Hubay Jenő zeneszerző és hegedűművész. Posztógyárát 1869-ben alapították, 1918-ig kizárólag a hadsereg számára termeltek, ekkoriban 500-an dolgoztak itt. A gyár munkástelepet (Posztógyártelep) is építtetett a községben. 1890-től Csurgóviletpusztán tégla- és cserépgyár is működött (1910-ben 70 alkalmazottal). A 19. század végén népes zsidó közösség (1880-ban 57 fő) is élt itt. A község 1901-ben kapta a hivatalos Losoncapátfalva nevet a korábban használt Apátfalva helyett. Ugyanebben az évben épült fel a Losoncot Poltárral összekötő új vasútvonal, melynek egyik megállóhelye Losoncapátfalva lett. A község 1920-ig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. januárjáig visszacsatolták Magyarországhoz, ebben az időszakban határközséggé vált, a szomszédos Videfalva már a szlovák bábállamhoz tartozott. 1938-ban 161 háza és 1116 lakosa volt. Az 1941-es népszámláláskor 1330 (ekkor 84,5 százalékuk magyarnak vallott magát), 1961-ben pedig 1636 lakosa volt a községnek. Az 1928-ban leállított posztógyárat 1945 után modernizálták és Poľana néven textilkombináttá bővítették, melynek 1973-ban már 1900 alkalmazottja (csaknem kétharmaduk nő) volt. A rohamosan urbanizálódó települést 1966-ban közigazgatásilag is Losonchoz csatolták. 1989 után az újbóli önállósulást népszavazáson utasították el. 2008-ban a 16-os és 75-ös főutak kereszteződésében szlovák nacionalisták demonstratív kettőskeresztet helyeztek el. 2016 után új üdülőközpontot és luxusszállodát létesítettek Losoncapátfalva határában („Miraj Resort”).

Mai jelentősége

Losoncapátfalván található a Poľana textilkombinát, a város egyik legfontosabb ipari üzeme. A városrészben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda, valamint egy magángimnázium működik. A Prónay-kastély 1856-ban épült klasszicista stílusban, az alsószalatnai Cebrián-Hubay-kastély pedig 1860-ban neogótikus stílusban, ma szociális otthonként működik. A Prónay Albert által 1903-ban épített kúria később a Nemzeti Egyesült Textilművek Rt. tulajdonába került. Alojz Jirásek cseh író itteni tartózkodásának emlékét emléktábla őrzi (az 1451-es csatát a „Bitva při Lučenci” c. regényében dolgozta fel).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

APÁTFALVA. Losontz Apátfalva. Magyar falu Nógrád Vármegyében, tótul Opatova, birtokosa Báró Prónay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Losontztól, mellynek filiája nem meszsze, határja középszerű, fája keves, réttye, legelője elég, vagyonnyainak eladására jó alkalmatossága, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Losoncz-Apátfalva, tót falu, Nógrád vgyében, 70 kath., 165 evang., 9 zsidó lak. Határja kicsiny, de hasznos. F. u. Prónay Maximilián, kinek itt ékes lakhelye van.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Losonczapátfalva. Közvetetlen Losoncz mellett fekszik e kisközség, körjegyzői székhelylyel. Házainak száma 88, lakosaié pedig 1071, a kik vegyesen magyarok és tótajkúak, vallásra nézve pedig római katholikusok és evangélikusok. Postája, távírója és vasútállomása Losoncz. Már 1548-ban találjuk említve, a mikor Balassa Zsigmond volt a földesura. A XVI. század közepén szintén a török hódoltsághoz tartozott. 1562-63-ban a szécsényi szandzsák községei között találjuk, 9 adóköteles házzal. 1598-ban Forgách Zsigmond volt a földesura. Az 1715. évi összeírás alkalmával 7 és 1720-ban 6 magyar háztartását vették fel. 1770-ben Gerliczy Dániel, 1826-ban Prónay Miksa, később a gróf Berchtold, a báró Révay és gróf Forgách családok voltak itt birtokosok. A gróf Berchtold és a báró Révay családoké volt a mostani Szalatna, Törökvölgy és Csurgó-puszta. A gróf Forgách családé pedig az apátfalusi, jelenleg gróf Cebrián-féle birtok. Most Hubay Jenőné, született gróf Cebrián Róza a legnagyobb birtokosa. A községben fennálló három kastély közűl kettő Hubay Jenőnéé. Az egyiket gróf Cebrián László építtette 1860-ban. A másikat pedig Prónay Pál 1856-ban. A harmadik úrilakot, mely jelenleg a »Nemzeti Egyesült Textilművek Részvénytársaságé«, Prónay Albert építtette 1903-ban. Ez a társaság a községben egy nagyszabású gyárat tart üzemben, Hubay Jenőnének pedig gőztégla- és cserépárúgyára van itt. 1849 július 20-án Görgey visszavonuló hadából az I. hadtest itt foglalt állást. 1849 augusztus 7-én Grabbe orosz tábornok 77itt ütötte fel főhadiszállását s innen intézte a védetlen Losoncz feldúlását. A határbeli egyik dülőt Törökvölgy-dülőnek nevezik, mert a hagyomány szerint a törökvilágban a törökök itt táboroztak. A községhez tartozik: Puszta Szalatna. Helyén a középkorban Szalatna nevű falu állott, mely 1299-ben már szerepelt. Az 1548. évi adóösszeírás szerint Bebek Ferencz volt a földesura. Előfordul még az 1562-63. évi török kincstári adószámadáskönyvekben is, de a későbbi összeírásokból már hiányzik. Ide tartoznak még Róza, Andor, Tibor és László majorok.

Helységnévtár

Apátfalva (Losoncz-), [Törökvölgy, Csurgó, Posztógyár, Szalatnya, Fabianka, Kisfalu p.], rk. 519 Losoncz, ág. 452 Losoncz, ref. 9 - , un. 1 - , izr. 57.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Losoncapátfalva. Első említés 1548-ban történik létezéséről s ez időben Balassa Zsigmond birtoka. A török kitakarodása után Forgách Zsigmond (1598) kapja. A XVIII. században a Gerliczy-, Prónay-, gróf Berchtold-, báró Révay- és gróf Forgách-család bírt itt földbirtokkal. Az összeomlás előtt gróf Cebrián Rózának, Hubay Jenő, az elhunyt világhírű magyar hegedűművész hitvesének volt itt uradalma és két gyönyörű kastélya. A szabadságharc idején, 1849 augusztusában Grabbe orosz tábornok főhadiszállása és innen intézte a védtelen Losonc feldulását. Hozzátartozik: Alsószalatna-puszta és Felsőszalatnapuszta. A község területe 2191 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1116.