Likér

Likér a Rima-folyó völgyében, a Vepori-hegységhez tartozó Szinyec-hegy (Sinec, 917 m) keleti lábánál, 286 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Nyustya központjától 2 km-re délre, Rimaszombattól 23 km-re, Rimabrézótól pedig 3 km-re északra. Érinti a 72-es főút Rimaszombat és Nyustya közötti szakasza, illetve a Rima-völgyi (Rimaszombat-Tiszolc) vasútvonal (megállóhely). Közvetlen északi szomszédságában található a nyustyai vegyiüzem (az egykori kohászati üzem helyén), vele szemben pedig a 19. század végén létesült munkástelep (Dolná Kolónia) és a nyustyai városi kórház.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Nyustya egyik városrésze. 1920-ig kisközségként Gömör és Kishont vármegye Rimaszombati járásához (1802-ig Hont vármegye Kishonti kerületéhez) tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig a Rimaszombati, 1949-1960 között pedig a Nyustyai járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Állam része volt (Garammenti megye, Nyustyai járás). Kataszterét (1921-ben 9,37 km²) 1960 után beolvasztották Nyustyáéba.

Népesség

Likér településrésznek 2011-ben 150 lakosa volt, itt élt a város népességének 1,9 százaléka. Ez a szám nem foglalja magába a régi Likér község részét alkotó, a falutól elkülönülő Kolóniát (ma Dolná Kolónia), az egykori vasgyár mellett a 19. század végén épült munkásnegyedet, mely az 1960-ban megszűnt község népességének zömét adta. 1880-ban Likérnek 273, a Kolónia felépülése után, 1910-ben azonban már 1004 lakosa volt. Az eredetileg zömében szlovákok lakta településen a magyar anyanyelvűek aránya 1880-ban 4,0 % volt, mely 1910-ra 47,9 %-ra nőtt, 1921-re azonban kevesebb, mint a felére, 19,1 %-ra esett vissza. A vasgyár leállításával a község népessége is visszaesett; míg 1921-ben 879, 1930-ban már csak 746 lakosa volt, ez 1940-re 866-ra, 1948-ra pedig 907-re nőtt. Az 1880-ban még 88,8 %-ban evangélikus lakosságú településen 1921-ben 49,0 %-a volt az evangélikusok és 47,6 %-a római katolikusok aránya.

Történelem

A település első írásos említése 1438-ból származik, ekkor az ajnácskői vár tartozéka volt Likérfalva (Lykerfalua) néven. Neve német személynévi eredetű, a „Licker” (mihaszna, naplopó) ragadványnévből. A 16. században sokat szenvedett az I. Ferdinánd és Szapolyai János közötti trónharcokban, a murányi várúr, Basó Mátyás több ízben elpusztította. A 18. században határában vashámor működött. 1802-ig Hont vármegye Kishonti kerületéhez tartozott, melyet ekkor egyesítettek Gömör vármegyével. Ekkor a Kubinyi és a báró Luzsénszky családok voltak a birtokosai. 1828-ban 25 háza és 279 lakosa volt. 1874-ben átadták a Rima-völgyi (Feled-Rimaszombat-Tiszolc) vasútvonalat, melynek egyik megállóhelye Nyustya-Likér lett. A település gyors fejlődését elősegítette a Rima-Murány-Salgótarjáni Vasmű Rt. 1885-ben létrehozott új vaskohója, mely Nyustya és Likér között létesült, akárcsak a munkások számára épült lakótelep (Kolónia). Az ércet 13 km hosszú csillepályán szállították az üzembe, mely 1891-ben 50 ezer mázsa (pár évvel később már 380 ezer mázsa) nyersvasat termelt, ekkor 80 munkása volt, de számuk később ugrásszerűen nőtt, akárcsak a község lakosságszáma, mely 1880-1910 között több mint háromszorosára ugrott (273 főről 1004-re). A gyártelepen ipartanonciskola is működött. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Az 1920-as években a kohászati üzemet bezárták, helyén a második világháború után favegyészeti üzem létesült. 1921-ben 879, 1930-ban 746 lakosa volt. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1944-ben a Szlovák Nemzeti Felkelés idején tábori kórház működött itt. 1948-ban Likérnek 907 lakosa volt. 1960-ban a községet Nyustyához csatolták, melynek új neve (Hnúšťa-Likier) 1971-ig még őrizte Likér nevét.

Mai jelentősége

Evangélikus temploma neoklasszicista stílusban épült 1875-ben.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LIKÉR. Tót falu Kis Hont Várm. földes Urai Karants, Berényi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Nyustához közel, és Rima Brezóhoz is, mellynek filiája, legelője elég, fája van, piatzozása Rimaszombatban közel, határjában vas hamor van, melyben öntött nyers vas kovátsoltatik, földgye soványas.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Likér, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Nusztya és Rima-Brezó közt: 15 kath., 264 evang. lak. Kövér rétek; 2 vashámor. Szép erdő. F. u. b. Lusinczky. Ut. p. Rimaszombat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A mind jobban szűkűlő völgyben a rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság likéri nagy vaskohó-telepe köti le figyelmünket. Közel 300 munkást foglalkoztat s évenként 360 ezer métermázsa vasat termel. A vasérczet drótkötél-pálya szállítja ide 14 kilométernyi távolságról. Nyugat felé a szép bükkerdővel benőtt Szinecz-hegy emelkedik, hol hajdan aranykeresők jártak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Likér, rimavölgyi kisközség, 90 házzal és 880, nagyobb részben tót ajkú, ág. ev. h. vallású lakossal. 1438-ban Likérfalva néven mint Ajnácskő vár tartozéka szerepel. A várbirtokok uraival változtak az idők folyamán e község földesurai is. A mult század elején a Kubinyi és a báró Luzsénszky család is birtokosa volt. Itt van a rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság kohóigazgatósága, vasolvasztója és hatalmas gyártelepe, mely egyike az ország legnevezetesebb gyárainak. Szapolyay és Ferdinánd idejében a község sokat szenvedett Basó Mátyástól, ki a községet több izben elpusztította. A községben levő ág. h. ev. templom 1785-ben épült. A község postája és távírója Nyustya, vasúti állomása Nyustya-Likér.

Helységnévtár

Likér, rk. 30 Nyustya, ág. 239 Rimabrézó, izr. 4 - -