Korláti

A község az Ajnácskői-hegység északi részén, a Kis-Bucsony (470 m) keleti lábánál, a Korláti-patak mentén fekszik, Feledtől 15 km-re nyugatra. Korláti zsákfalu, közúton egyetlen, Balogfaláról ide vezető mellékúton (5 km) közelíthető meg. A 3,5 km-re fekvő Gömörsíd (és Fülek) felé csak erdei út teremt összeköttetést. Területének több mint felét erdő borítja. Nyugatról Bolgárom, északról Guszona, keletről Durendapuszta, délkeletről Balogfala, délnyugatról Gömörsíd községekkel határos. Bolgárom kivételével valamennyi határa Nógrád és Gömör-Kishont megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci (1913-ig Füleki) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Feledi járáshoz csatolták, 1951-1960 között a Füleki járáshoz, majd 1960-tól a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (7,93 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-38: 7,94 km²).

Népesség

Az 1880-ban még alig 168 lakosú apró település a korláti kőbánya 1895-ös megnyitása után gyors növekedésnek indult, 1910-ig csaknem meghétszerezte lakosságát. 1910-ben 1145, 1921-ben 828, 1938-ban pedig 935, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében lakosságának több mint felét elveszítette, majd 1991-2011 között népességszáma további egynegyedével csökkent (433 főről 323-ra). Magyar többségét napjainkig megőrizte (2011-ben 62,9 %, a magyar anyanyelvűek aránya 73,1 %). 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 19,9 %-ról 24,8 %-ra nőtt, magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (10,5 %) is. A lakosság mintegy egyharmada (34,8 %) a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság 61,3 %-a római katolikus vallású, a községben kimagaslóan magas a felekezeten kívüliek (22 %) aránya.

Történelem

A település a 13. század második felében keletkezett, 1341-ben „Conradfeulde” néven említik először. A Szécsényi család birtoka volt. 1342-ben „Korlathteluky”, 1489-ben „Korlathy” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A 17. századtól több nemesi család birtoka. 1762-ben itt született Kováts Mihály orvos, az első magyar nyelvű kémia és törvényszéki orvostan könyvek szerzője, az MTA levelező tagja. Ásványtani munkássága is jelentős, emellett széles körű ismeretterjesztő munkát is végzett. Mezőcsáton hunyt el. 1828-ban 14 házában 166 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1891-ben a község sikertelenül kérvényezte Nógrádtól Gömör-Kishont megyéhez csatolását. Kőfejtőjét, mely a korabeli Magyarország legnagyobb kőbányája volt, olasz bányászok irányításával, 1895-ben nyitották meg. Az itt kitermelt jó minőségű bazaltot többek között a rimaszombati, kassai és a nagyszombati főtér valamint a pozsonyi vár terének építésénél is felhasználták. 1905-ben nevét Korlátról Korlátira módosították. 1920-ig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott. A község 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. A szocializmus évtizedeiben még virágzó község az 1990-es évektől kezdődően, majd főként kőfejtő üzemének bezárását (1999) követően nagymértékű hanyatlásnak indult. A gazdasági hanyatlás következménye a település népességcsökkenésében is megmutatkozik. Az 1914-ben alapított általános iskoláját és az 1962-ben létesített gyermekotthont egyaránt 2004-ben szüntették meg. A gyermekotthon egykori könnyűzenei együttese, a Sirius, televíziós szereplései által országosan ismert volt.

Mai jelentősége

Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1938-1939-ben épült szecessziós stílusban. A településen egy 19. századi klasszicista stílusú kúria is található, melyben korábban gyermekotthon működött. Határában ásványvízforrás (csevice) található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KORLÁK. Magyar falu Nográd Várm. földes Ura B. Prónay Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Várgedéhez közel, és annak filiája, határja középtermékenységű, vagyonnyai külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Korlát, Nógrád m. meredek hegyek közé szorult magyar falu: 129 kath., 17 evang. lak. F. u. Záborszky Antal. Ut. p. Rimaszombat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Korláti. (Ezelőtt Korlát.) Gömör vármegye határán fekvő magyar kisközség. Van 52 háza és 1144, róm. kath. vallású lakosa. Postája, távírója és vasúti állomása Balogfala. 1342-ben Korlátteleki néven említik az oklevelek. Ekkor Szécsényi Tamás birtoka, a ki Zagyvafői Miklós fia Petőnek adta cserébe Szinóbányáért. 1478-1483-ban Korláthi alakban találjuk feljegyezve. 1478-ban a Serkei Lorántffyak birtoka; 1598-ban Zagyvay Miklósé. 1715-ben hat és 1720-ban kilencz magyar háztartását írták össze. 1770-ben Prileszky Elek neje, 1826-ban Záborszky Antal volt a földesura. Jelenleg özvegy Bernáth Gyuláné, Kubinyi Sándor örökösei és Stephani Ervin a legnagyobb birtokosai. A községhez tartozó Bucsom őserdő Szász Coburg-Gothai Fülöp herczegé. A község melletti dombon állott egykor Simonfalva, mely szintén a török hódoltság alatt pusztult el. Itt van az ország legnagyobb bazaltbányája, hol 800 munkás dolgozik, kiknek száma a családtagokkal együtt kb. 1700. Ezek azonban külön telepet alkotnak és a község lélekszámában nem foglaltatnak. A községhez tartozik Czövekfalva, mely a középkorban önálló helység volt és 1598-ban Divényi Pál volt a földesura. A XVII. században pusztult el.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Korláti. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Bányatető, Cövekfalva, Korláti kőbánya. A község területe 1380 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 935.