Kisújlak

A település a Bodrogköz szlovákiai részének nyugati részén, a Bodrog holtágának jobb partján fekszik, Szomotor központjától 3 km-re északra, Bodrogvécs északi szomszédságában. A 79-es (Újhely-Királyhelmec) országútról leágazó 1 km-es bekötőúton közelíthető meg. Délről Bodrogvécs, nyugatról Zemplén, északkeletről Bodrogszentmária, keletről pedig Kisgéres (Keresztúrpuszta) kataszterével határos.

Közigazgatás

1964-ig önálló község, azóta Szomotor településrésze és 3 kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig Királyhelmeci járáshoz, majd a Tőketerebesi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1964-ben Szomotorhoz csatolták. Területe (2,95 km²), mely a községterület 18,1 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 230, 1921-ben 269, 1938-ban pedig 237, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának 37,4 %-a volt római katolikus, 26,1 %-a református, 23,0 %-a görög katolikus, 13,5 %-a pedig izraelita vallású. 2011-ben 237 lakosa volt, itt élt Szomotor népességének 15,0 %-a.

Történelem

Kisújlak az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzékben szerepel először "Wylak" alakban. Először Zemplén várának uradalmához tartozott. 1380-ban Imreghi László birtoka volt. 1416-ban vásártartási jogot kapott. Kisújlak néven 1423-ban szerepel először "Kyswylak" néven. A 15. században az Imreghi, a Csebi, a Soós , a Kelecsényi és a Pálóczi családok a főbb birtokosai. 1500-ban királyi adományként Serédi Benedek birtoka, de a század közepére már Perényi Gábor és Soós György a birtokosai. Később többek közt a Dobó, Melczer és Tárczy családok tulajdona. 1557-ben 2 portája adózott. Lakói a 17. század elején reformátusok lettek. A 18. században a Horváth, a Pintér, a Tiszta és a Bodó családoknak volt, majd az 1900-as években a Szirmayaknak lett itt birtoka. 1715-ben megemlítik, hogy a falu 7 évig csaknem telejesen puszta volt. 1720-ban 7 adózója volt. 1787-ben 21 házában 127 lakos élt. 1828-ban 32 háza volt 247 lakossal, akik főként szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1964-ben Szomotorhoz csatolták.

Mai jelentősége

Szent Imrének szentelt római katolikus temploma 1968-ban archaizáló stílusban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ÚJLAK. Kis Újalk. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Rádhoz közel, Pálföldéhez sem meszsze, a’ Bodrog vize’ lefolyásánál; határja 2 nyomásbéli, földgye fekete agyagos, mindent jól terem, erdeje, réttye kevés, határos Zemplén Városával is.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ujlak (Kis-), Zemplén v. magyar falu, a Bodrogközben, Rad. fil., 76 romai, 59 g. kath., 64 ref., 9 zsidó lak., 304 h. szántófölddel, erdővel. F. u. Horváth és Melczer nemzetségek. Ut. p. Ujhely.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kisujlak, bodrogmenti magyar kisközség 30 házzal és 191 lakossal, kik nagyrészben római katholikusok. 1380-ban bukkan fel először, a mikor Imreghi Lászlót iktatják birtokába. 1419-ben Cseke Györgyé és Imreghi Andrásé, 1446-ban a Csebiek zálogbirtoka. 1458-ban Pálóczi Lászlót, 1748-ban Czékei Jánost említik birtokosaiul. Mint a zempléni vár tartozéka azután az Ujlaki családé lett, melynek magva szakadván, 1500-ban Serédi Benedek kapott rá királyi adományt. Némely részei házasság útján a Melczer család tulajdonába kerültek, de a Tárczayaknak is volt itt részük, mely a Dobóké, majd 1561-ben a Soós Jánosé lett. 1598-ban Barkóczy László, Vinnay Kristóf és Soós Kristóf vannak birtokosaiul említve. A Melczer-féle rész, Horváth Imréné szül. Melczer Borbála révén, 1774-ben Grizsányi Horváth Antalra és sógorság révén a Pintér családra szállott, de velük és utánuk a Tiszta és a Bodó családok is birtokosok voltak itten. Most a gróf Szirmay Györgyé. 1890-ben veszedelmes tűz pusztított a községben. Róm. kath. temploma 1658-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Szomotor.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kisujlak. Okleveles első nyomát 1380-ból találjuk s ez időben az Imreghiek birtokolják. Későbbi birtokos itt a Csekey-, Pálóczy-, Czékey-, Serédy-, Melczer-, Tárczay-, Dobó-, Soós-, Barkóczy-, Vinnyey-, Horváth-, Pintér-, Tiszta-, Bodó-család, majd a Szirmay grófok. A község területe 516 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 269.