Kislúcs

Nagylúcstól 1,5 km-re nyugatra, Egyházgellétől 3 km-re délkeletre, a Kisalföldön, a Felső-Csallóközben fekszik.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Lúcs két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. Területe (6,57 km²) 1921 óta nem változott, a község területének 41,3 %-át alkotja.

Népesség

1939-ben 294, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, 2011-ben 315-en éltek itt, a község összlakosságának 41,2 %-a.

Történelem

1222-ben "terra Luche" alakban említik először. Kislúcs külön 1295-ben bukkan fel a pozsonyi vár tartozékaként. A lucsei Dóczy család ősi birtoka. 1468-ban Mátyás király oklevelében említik, majd 1524-ben II. Lajos oklevelében szerepel a község neve. A 16. században királyi birtok, később a Pálffy család birtoka, akik kúriát is építettek ide. 1720-ban 11 adózója volt. 1828-ban 25 házában 185 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1960-ban egyesítették Nagylúccsal Lúcs néven.

Mai jelentősége

A 17. században, reneszánsz stílusban épült Pálffy-kastélyban ma levéltár működik. A temetőben található Szent Anna-kápolna a 18. század második felében épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis, és Nagy Lucse. Két falu Posony Vármegy. Kis Lucsenek földes Ura G. Pálfy Uraság, amannak pedig több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszenek egy máshoz közel, Egyház Gellének szomszédságában, mellynek filiáji, földgyeik közép termékenységűek, rozsot teremnek, réttyek, legelőjök, erdejek nints, el adásra alkalmatos módgyok van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lucse (Kis), magyar falu, Pozson vmegyében, Ó-Gelléhez 1 fertálynyira: 185 kath. lak., urasági kastélyal, kerttel, sörházzal. F. u. a Pálffy fam. seniorátusa. Ut. p. Pozsonyon át Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kislucs, a pozsony-dunaszerdahelyi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 31 házzal és 213 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan három ily nevű községet említenek az okiratok. 1222-ben Terra Luche, később Zilasluche és végre Nagluche. A lucsei Dóczy család törzsfészke. A falu Mátyás királynak 1468-ban kiadott kiváltságlevelében és II. Lajos királynak a gellei érseki székhez 1524-ben intézett rendeletében is szerepel. A pápai tizedszedők jegyzékébe Luce alakban van bejegyezve. Később a királyi fiscus kezébe került s a XVI. századbeli portális öszeírásba királyi birtokként 15 portával volt felvéve. Idővel a Pálffy család lett az ura és ma is a Pálffy-féle szeniorátusnak van itt nagyobb birtoka és régi nemesi kúriája, mely a XVII. század elejéről való. A községnek nincs temploma, csak kápolnája. Ide tartozik a Jattói major is. A község postája Egyházgelle, távírója és vasúti állomása pedig Patony.