Kisbári

A település a Zempléni-szigethegység (Zempléni-rögök) vulkanikus eredetű hegyvidékének nyugati lábánál fekszik, a Ronyva-völgy keleti peremén, Nagybáritól 1 km-re keletre, a Bári-patak partján. Keresztülhalad rajta a Borsit (4 km) Cékével (7 km) összekötő országút, a község központját, Nagybárit 1 km-es bekötőút kapcsolja össze Kisbárival. Nyugatról Nagybári, délnyugatról Borsi, délről és keletről Szőlőske, északról pedig Csarnahó kataszterével határos.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Bári két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Gálszécsi járáshoz, majd 1949-1960 között a Királyhelmeci járáshoz tartozott. 1960-ban Nagybárival egyesítették Bári néven. Területe 3,40 km², a község területének 54,4 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 151, 1921-ben 155, 1938-ban pedig 185, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 14,2 % volt. 1921-ben lakosságának 70,3 %-a volt református, 15,5 %-a római katolikus és 7,8 %-a izraelita vallású. 2011-ben 105 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 32,6 %-a.

Történelem

1296-ban Bary néven említik először a Bári család birtokaként. A 14. században Egyházasbári néven ismert, ekkor a Lasztóczi, Vitéz, Hollóházi, Kálnói, Kupinszky és az Eödönffy családok birtoka. 1414-ben már két külön településre, Kis- és Nagybárira vált szét. Kisbári 1557-ben másfél porta után adózott. Lakói 1631-ben református hitre tértek. 1663-ban a pestisjárványban csaknem valamennyi lakója kipusztult. Bővebben

Mai jelentősége

Kisbári református temploma a 13. században épült román stílusban, a 15. században gótikus stílusban átépítették. A klasszicista stílusú Vay-kúria eredetileg a 17. században épült reneszánsz stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis Bári. Magyar falu Zemplén Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai reformátusok, fekszik Borsi, és Tsernahó faluktól nem meszsze. Határja két nyomásbéli; ’s mindenféle gabonát terem, réttyei meglehetősek, legelője elég, ’s jó főzelékje dohánnya terem, malma a’ szomszédságban, piatzozása Újhelyben, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kis-Bari, magyar falu, Zemplén vármegyében, Ujhelyhez keletre egy órányira: 20 kath., 183 ref., 19 zsidó lak. Ref. templom. Földje dombos és 127 holdra terjed. F. u. Kazinczy.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kisbári, Sátoraljaújhely közelében fekszik, 29 házzal s 150 ev. ref. vallású magyar lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Sátoraljaújhely. A Báry család fészke, és a XIV. században Egyházasbári néven is ismeretes volt. A hagyomány szerint IV. Béla ide is olasz szőlőmíveseket telepített. 1412-ben Lasztóczi Sebestyén, hét évvel később a Vitéz család, 1437-ben Hollóházi László, 1479-ben Kálnó György kapnak itt részeket. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kisbári. A XIV. századból Egy házasbári néven merül fel. A Bárynemzetség ősi fészke, de a XV. századtól már a Lasztóczyakat, a Vitéz, Hollóházy-, Kálnó- és Ruttkai-familiákat uralta, majd később a Ráskay-, Eödönffy-, Korchma-, Báry-, Varsady-, Máriássy-, Rákóczi-családnak is itt volt a birtoka. A mult században a Kazinczy-, Dessewffy- és Vay-család kezére került, ösi katholikus templomát a reformáció óta a reformátusok bírják. 1663-ban a pestis majdnem valamennyi lakóját kiirtotta. Hozzátartozik Becsked-tanya. A község területe 591 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 185.