Bári

A község a Zempléni-szigethegység (Zempléni-rögök) vulkanikus eredetű hegyvidékének nyugati lábánál fekszik, a Ronyva-völgy keleti peremén, Sátoraljaújhelytől 10 km-re északkeletre. Nagybári a 283 m magas Pilis-hegy keleti lábánál terül el, Kisbári pedig tőle 1 km-re keletre, a Bári-patak partján. Kisbárin keresztülhalad a Borsit (4 km) Cékével (7 km) összekötő országút, a község központját, Nagybárit 1 km-es bekötőút kapcsolja össze Kisbárival. Területének több mint egyharmadát szőlő és gyümölcsös, mintegy egyötödét pedig erdő borítja. Nyugatról Újhely, délről Borsi, délkeletről és keletről Szőlőske, északról pedig Csarnahó községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1960-ban alakult Kisbári és Nagybári községek egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1949-ig a Gálszécsi járáshoz, majd 1949-1960 között pedig a Királyhelmeci járáshoz tartoztak. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Sátoraljaújhelyi járás). 1960-ban egyesítették, egyben a Tőketerebesi járáshoz csatolták őket. A község területe (6,25 km²) két kataszteri területre oszlik: Kisbári (3,40 km²) és Nagybári (2,85 km²). Területük az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Nagy- és Kisbárinak együtt 1910-ben 538, 1921-ben 539, 1938-ban pedig 607, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A (cseh)szlovákok aránya 1921-ben Kisbáriban 14,2 %, Nagybáriban 5,2 % volt. 1938-1991 között népessége 41,4 %-al csökkent, majd 1991-2011 között további 9,5 %-al (356 főről 322-re). Magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 84,6 %-ról 67,1 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig megduplázódott (14,9 %-ra 27,3 %-ra emelkedett). A magyar anyanyelvűek aránya 78,9 %. A lakosság 71,1 %-a református, 15,8 %-a pedig római katolikus vallású. 2011-ben az összlakosság 67,4 %-a (217 fő) élt Nagybári, 32,6 %-a (105 fő) pedig Kisbári településrészen.

Történelem

1296-ban Bary néven említik először a Bári család birtokaként. A 14. században Egyházasbári néven ismert, ekkor a Lasztóczi, Vitéz, Hollóházi, Kálnói, Kupinszky és az Eödönffy családok birtoka. 1414-ben már két külön településre, Kis- és Nagybárira vált szét. Kisbáriban a Soltészok is birtokosok. A 16. századtól gyakran változtak tulajdonosai. Az 1600-as években a Máriássy, Bárczay, Rákóczi, Bónis és Bári családok birtoka. Az 1700-as években a Veres, a Nikházy, a Horváth, majd a Kazinczy, a Dessewffy és a Vay családok a társbirtokosok. A 19. században a Vay család volt a fő birtokos itt. Nagybárit 1416-ban "Nagbary" alakban említik először. Kisbári határában keletkezett nem sokkal előbb a német jog alapján. A Lónyai és más nemesi családok birtoka volt. 1557-ben 3 és fél portával adózott. Lakói a 17. században református hitre tértek. 1663-ban pestisjárvány pusztított itt. 1715-ben 11 elhagyott és 12 lakott háztartása volt. 1787-ben 41 házában 221 lakos élt. 1828-ban 37 háza volt 281 lakossal. Lakói mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Kisbári 1557-ben másfél porta után adózott. Lakói 1631-ben református hitre tértek.1663-ban a pestisjárványban csaknem valamennyi lakója kipusztult. 1715-ben 2 lakott és 6 elhagyott háztartása volt. 1787-ben 17 házában 99 lakos élt. 1828-ban 34 háza volt 291 lakossal. Lakói mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig mindkét község Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz. 1960-ban Kis- és Nagybárit Bári (Bara) néven egyesítették.

Mai jelentősége

A község szőlőtermesztéséről híres, a Tokaji-borvidék szlovákiai részéhez tartozik. A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található. Nagybári református temploma 1799-1801 között épült klasszicista stílusban. Kisbári református temploma a 13. században épült román stílusban, a 15. században gótikus stílusban átépítették. A kisbári klasszicista stílusú Vay-kúria eredetileg a 17. században épült reneszánsz stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis Bári. Magyar falu Zemplén Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai reformátusok, fekszik Borsi, és Tsernahó faluktól nem meszsze. Határja két nyomásbéli; ’s mindenféle gabonát terem, réttyei meglehetősek, legelője elég, ’s jó főzelékje dohánnya terem, malma a’ szomszédságban, piatzozása Újhelyben, második Osztálybéli. Nagy Bári. Zemplén Vármegyében, az előbbi helységnek szomszédságában fekszik, birtokos Ura Gróf Aspermont Uraság, lakosai reformátusok. Határja soványabb, ’s vagyonnyai is tsekéllyebbek lévén, mint az előbbeni falunak harmadik Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kis-Bari, magyar falu, Zemplén vármegyében, Ujhelyhez keletre egy órányira: 20 kath., 183 ref., 19 zsidó lak. Ref. templom. Földje dombos és 127 holdra terjed. F. u. Kazinczy. Nagy-Bari, magyar falu, Zemplén vármegyében, Ujhelyhez keletre egy órányira: 6 r. 10 g. kath., 208 ref., 19 zsidó lak. Ref. templom. Szőlőhegy. 218 hold szántóföld. Kevés rét.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kisbári, Sátoraljaújhely közelében fekszik, 29 házzal s 150 ev. ref. vallású magyar lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Sátoraljaújhely. A Báry család fészke, és a XIV. században Egyházasbári néven is ismeretes volt. A hagyomány szerint IV. Béla ide is olasz szőlőmíveseket telepített. 1412-ben Lasztóczi Sebestyén, hét évvel később a Vitéz család, 1437-ben Hollóházi László, 1479-ben Kálnó György kapnak itt részeket. 1489-ben Buttkai Pétert iktatták egy kúriába. 1561-ben a Ráskay családot, ugyanakkor Kupinszky Klárát, 1471-ben Eödönffy Ferenczet és 1587-ben a Terebesi Szabó családot iktatják egyes részeibe. 1598-ban Korchma János, Baranyi Miklós, Báry Boldizsár, Bacskay Gáspár özvegye és Varsady Gáspár szerepelnek birtokosaikként, de részbirtokosai 1612-ben Máriássy Ferencz és Bárczay Anna is. 1658-ban Cserney Pált, egy évvel később Szalakóczi Horváth Mihályt és Báry Mihályt iktatják egyes részekbe s utóbbit egy kúriába is s ezeken kívül a Rákóczyaknak is van itt részük. 1662-ben Tolcsvai Bónis György, 1720-ban Veres András, 1774-ben Nikházy Julia és Horváth Ádám is földesurai, kiket azután a Kazinczy, Dessewffy s a Vay családok váltanak fel. Most gróf Vay Tihamérnak van itt nagyobb birtoka és kényelmes, régi úrilaka. A községbeli református templom árpádkori építmény, de az idők folyamán átalakították. Érdekes azonban portáléja, mely gótikus idomokat mutat. A templomban áll Báry Miklós és neje, Horváth Kata padja 1615-ből. Az 1663-iki pestis következtében az egész község kipusztult. A községhez tartozik a Betekints nevű korcsma. Nagybári, magyar kisközség 71 házzal s 350, ev. ref. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Sátoraljaújhely. Első birtokosául 1419-ben Lónyay Györgyöt ismerjük, kit a leleszi konvent ez évben iktat birtokába. 1437-ben a Hollóházi család, 1474-ben és 1479-ben Pesthi Bálint s a Kálnai , a Leszteméri és a Vithéz családok is kapnak itt részeket. 1554-ben Bay Ferenczet és Teőreös Lőrinczet, 1582-ben Lónyay Pétert s a Varsady családot iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeírásban Lónyay Ferencz, Gergely és György özvegyei és Rónay István, továbbá Bogdányi György szerepelnek birtokosaiként. 1625-ben a Bocskay és a Bónis családok, a Desseffy és Aspremont grófok s a Veres és Kazinczy családok is földesurai. Hajdan fatemplom volt a községben. Mostani temploma 1801-ben épült s 1890-ben megújították. A XIV. században kir. birtok volt s csak Bári földje néven szerepelt, azután az újhelyi vár tartozéka lett. Az 1663-iki pestis itt is dühöngött.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kisbári. A XIV. századból Egy házasbári néven merül fel. A Bárynemzetség ősi fészke, de a XV. századtól már a Lasztóczyakat, a Vitéz, Hollóházy-, Kálnó- és Ruttkai-familiákat uralta, majd később a Ráskay-, Eödönffy-, Korchma-, Báry-, Varsady-, Máriássy-, Rákóczi-családnak is itt volt a birtoka. A mult században a Kazinczy-, Dessewffy- és Vay-család kezére került, ösi katholikus templomát a reformáció óta a reformátusok bírják. 1663-ban a pestis majdnem valamennyi lakóját kiirtotta. Hozzátartozik Becsked-tanya. A község területe 591 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 185. Nagybári. A XIV. században Bári alakban királyi, majd újhelyi várbirtok. írott nyomára elsőnek 1419-ből találni, mikor is a Lónyayakat iktatják itt birtokba. Még a XV. században birtokos itt a Hollóházi-, Pesthi-, Kállai-, Leszteméri- és Vitéz-, a XVI. században a Bay-, Teöreös-, Lónyay-, Varasdy-, Bogdányi-, a XVII—XIX. században a Bocskay-, Bonis-, Veres-, Kazinczy-család, valamint a Dessewffy és Aspremont grófok. 1663-ban pestis pusztított a községben. A község területe 495 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 422.