Királyhelmec

A város a Bodrogköz Szlovákiához tartozó részének közepén, a Felső Bodrogközi-szigethegyek részét alkotó Helmeci-dombság (Nagy-hegy – 261 m, Kis-hegy – 222 m) keleti lábánál fekszik, 105 méteres tengerszint feletti magasságban, Sátoraljaújhelytől 29 km-re keletre, Nagykapostól 17 km-re délnyugatra, a 79-es főút (Újhely-Ágcsernyő szakasz) mentén. Az 555-ös út Nagykapos és Nagymihály (49 km) felé teremt összeköttetést, országutak kötik össze Nagykövesddel (18 km), Perbenyikkel (4,5 km) és Bollyal (6 km). A legközelebbi vasútállomás Perbenyiken található, a város központjától 4 km-re délre. A város határának nagy része sík, nagyrészt mezőgazdaságilag művelt vidék, a Kis- és a Nagy-hegy lejtőin szőlőtermesztés folyik. Két erdeje is van, az északnyugaton elterülő Erős-erdő, valamint a délnyugaton, Kisgéres határánál húzódó Bozó-erdő. A várostól északnyugatra található Gyalmos nevű égeres láperdő növényvilágát 1967-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Délnyugatról Kisgéres, nyugatról Bodrogszentes, északnyugatról Véke, északról Boly és Bodrogmező, északkeletről Lelesz, keletről Bacska, délkeletről Kisdobra, délről pedig Perbenyik községekkel határos. Bodrogmezővel közös határát a Ticce-patak alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó város, 1960-ig járási székhely. 1920-ig nagyközségként (a 15. századtól az 1870-es évekig mezővárosként) Zemplén vármegye Bodrogközi járásának székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után a Királyhelmeci járás székhelye lett 1960-ig, ekkor a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1964-ben városi rangot kapott. Területe (23,81 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 2725, 1921-ben 2853, 1938-ban pedig 3794, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 4,1 % volt. 1880-1938 között népessége 82,8 %-al nőtt, majd 1938-2001 között folyamatos lakosságszámnövekedés figyelhető meg, ebben az időszakban a város népessége több mint duplájára nőtt (3794 főről 8031-re). A 2001-2011 közötti időszakban ez a folyamat megfordult és 4,1 %-al csökkent lakosságszáma (8031 főről 7698-ra). Magyar többségét napjainkig megőrizte, de a magyar nemzetiségűek arányszáma folyamatosan csökken (1991-2011 között 80,4 %-ról 73,7 %-ra). A magyar anyanyelvűek aránya jóval magasabb a magyar nemzetiségűekénél (85,6 %). 2011-ban az összlakosság 19,4 %-a volt szlovák, 3,9 %-a pedig roma nemzetiségű, ugyanakkor a lakosság csaknem egynegyede (23,4 %) a roma etnikumhoz tartozott. A lakosság 48,4 %-a római katolikus, 24,1 %-a református, 12,1 %-a pedig görög katolikus vallású. 1944-ig a lakosság csaknem egynegyede (1921-ben 24,3 %) izraelita vallású volt. Egyetlen külterületi lakott helyén, Fejszésen élt 2011-ben az összlakosság 3,4 %-a (263 fő).

Történelem

A mai település valószínűleg már a 12. században is létezett. 1214-ben a leleszi alapítólevélben (Helmech - Helmeche) említik először, amikor II. András király Boleszló váci püspöknek adta, majd a leleszi prépostság birtoka lett. 1241-ben Királyhelmecet elpusztították a tatárok. 1323-ban Károly Róbert hívének, Mikcs bánnak adományozta. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben Miklós nevű papjával együtt Helmech néven említik, ekkor már állt temploma is. A 14. században az Ákos nemzetségbeliek foglalták el és több évtizeden át maradtak birtokosai. A 15. század elején a Pálóczi család birtoka lett, akik királyi engedéllyel várat építettek ide, egyesek szerint azonban csak nemesi udvarház lehetett. Ekkoriban válik mezővárossá. A várat Szapolyai János 1538-ban más birtokokkal együtt Perényi Péternek Abaúj vármegye főispánjának, felső-magyarországi főkapitánynak adta. Perényi azonban hintapolitikát folytatott Habsburg Ferdinánd és János király közötti harcokban, hol ide, hol oda pártolt, ezért a várat 1548-ban királyi parancsra lerombolták. Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György özvegye 1654 előtt új várkastélyt épített itt, amelyet 1692-ben udvarházként említenek, valószínűleg a kuruc harcokban pusztult el végleg. 1709-ben pestisjárvány pusztított a városban. A katolikus templom 1757-ben, a református 1787-ben épült. 1831-ben újabb járvány, kolera pusztított. 1848-ban lakói részt vettek a szabadságharcban. A század vége felé újabb kolerajárvány és a szőlőket kipusztító filoxéra sújtotta a várost. A kórház (ma középfokú szaktanintézet) 1895-ben épült eklektikus stílusban, egyszerre a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulás székházával (ma a Bodrogközi és Ung-vidéki Regionális múzeum székháza) és a Társulás szolgálati lakásaival (ma a görög katolikus templom). 1907-ben épült az állami iskola épülete. A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye Bodrogközi járásának székhelye volt. A 20. század elején gőzmalom, kőbánya és vágóhíd működött Királyhelmecen. Az első bécsi döntés alapján ismét Magyarországhoz csatolták (1938-45). A magyar hadsereg 1938. november 6-án vonult be a városba. 1944-ben a lakosságának csaknem egynegyedét (1938-ban 916 fő) alkotó zsidó lakosságot koncentrációs táborba hurcolták. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették és magyarországi szlovákokat telepítettek a városba. A második világháború után ismét Csehszlovákiához csatolták, 1960-ig a Királyhelmeci járás székhelye volt. 1964-ben városi rangot kapott. A 20. század második felében népessége több mint kétszeresére nőtt, borüzem és 6500 hektáron gazdálkodó állami gazdaság létesült a városban. 1953-ban alapították gimnáziumát. Az 1980-as években új lakótelepet létesítettek a Kis-hegy déli lejtőin- 1983 óta itt rendezik meg a Bodrogközi Irodalmi és Kulturális Napokat, 1990 óta – az 1930–44 között Királyhelmecen szolgált Mécs László papköltő emlékére – a Mécs László Napokat. 1990-ben jött létre Királyhelmecen a Ticce Bodrogközi és Ungvidéki Alkotóművészek Társasága, 1991-ben a Mécs László Népfőiskola, 1994-ben a királyhelmeci és sárospataki székhelyű Bodrogközi Művelődési Egyesület, 2006-ban pedig a Bodrogközi és Ung-vidéki Múzeum. 1991-től a Tőketerebesi járás egyik körzeti központja lett.

Mai jelentősége

Királyhelmec a Bodrogköz Szlovákiához tartozó részének gazdasági és kulturális központja, élelmiszeriparral, jelentős szőlő- és bortermeléssel. Textilipara a közelmúltban megszűnt, akárcsak az állami gazdaság. A városban magyar és szlovák tannyelvű alapiskola, gimnázium és szakmunkásképző található, a Corvinus Egyetem és a Selye János Egyetem kihelyezett tagozatai működnek itt. Szentléleknek szentelt római katolikus temploma eredetileg a 14. században épült gótikus stílusban, 1751-57 között barokk stílusban átépítették. Református temploma 1785-87-ben, görög katolikus temploma 1996-ban, zsinagógája 1850 körül épült. A város felett emelkedő Kis-hegy keleti lejtőin láthatóak a 16. század elején épült Perényi-várkastély romjai. A reneszánsz Lorántffy-kastélyt (ma a zeneiskolának ad otthont) a 17. században építette Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György özvegye. A szoborparkot és a számos köztéri alkotást is magában foglaló Millenium teret 2002-ben adták át.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

HELMECZ. Király Helmecz. Mező Város Zemplén Várm. földes Ura a’ Leleszi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Leleszhez 1 1/2 órányira, fekvése kies, mellyet nevezetesített Lorándfi ’Suzsánnának lakó épűlete, ki is itt választván lakását 1654ben, e’ szavakat tétette a’ kastéllyának homlokára emlékezetűl: Susanna Lorandfi Rel. Pri. Dom. Georgii Rakotzy Princ. Transilvaniœ die 1. Maji. Határja mindent bőven terem, kivált ha trágyáztatik, legelője elég, piatzozásai két mértföldnyire Újhelyben, Galszécsen, Kis Várdán, Ungváron, helyben is esik két Országos Vásár esztendőnként, fája tűzre az Uraságtól, káposztássa, dohánnya jó, malma, és itatója helyben van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Király-Helmecz, magyar m. v. Zemplén vmegyében, ut. p. Unghvárhoz 5 1/2 mfdnyire: 381 római, 120 g. kath., 673 ref., 12 zsidó lak. Róm. kath. és ref. anyatemplom. Szántóföldje 1475 hold, s mindenfelé gabonát, kukoriczát, káposztát, dohányt bőven terem; szép tölgyes erdeje, szőlőhegye, hires cseresznyéje, sok gyümölcse és egy kerek hegy tövében szép fekvése van. Hajdan Perényi egy várkastélyt épitett ide, de a melly 1548-ban lerontatott. Későbben a Rákócziak birták, s Lorantffy Susánnának kedves lakhelye vala. F. u. a praemonstratensisek leleszi prépostsága.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Ehhez tartozik a Lelesztől délnek, szép kerekded, szőlőkkel és gyümölcsösökkel beültetett hegy alatt fekvő Király-Helmecz is, a bodrogközi járás székhelye, hol gróf Mailáth József jól berendezett kórházat építtetett. A magaslaton álló kórház tágas kertjéből szép kilátás nyílik a Bodrogköz lapályaira. A helység termékeny határát szép tölgyes erdei teszik érdekessé. Király-Helmeczen túl a vasút a Tisza és Latorcza által alkotott keskeny földszoroson csakhamar Ungmegye terűletére lép át.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Királyhelmecz, a bodrogközi járásban, a Királyhegy tövében fekvő nagyközség, 382 házzal és 2303, túlnyomólag ev. ref. vallású lakossal. A hagyomány szerint már a honfoglalás korában lakott hely volt s a magyarok a szlávoktól véres csatában foglalták el. Régi okiratokban először 1214-ben találunk feljegyzést róla (Hermely és Hermelyz névvel), a mikor II. Endre király Boleszló váczi püspöknek adományozta. Néhány évvel később a váczi püspök a prémontrei rendet gazdagította ezzel az adománynyal. A XIV. században az Ákos nembeliek foglalták el és több évtizeden át őket uralta. A következő században a Pálóczy, Pelejtey, Újfalussy és Zbugyay családokat találjuk itt, végre (1488-1500 közt) a Pálóczy család lett az egyedüli ura s a mohácsi vészig bírta, a mikor a szerencsétlen ütközetben Pálóczy Antal is elesvén, helmeczi birtokára Perényi Péter tette rá a kezét és ott várat is épített. Ez a vár azonban nem sokáig állott, mert 1548-ban felsőbb parancsra lerombolták. Az 1598-iki összeírás szerint Báthory Istvánt találjuk a birtokban, míg 1610-ben a Báthory családon kívül még a Daróczy, Thelegdi, Nyáry és Gobóczy családoknak is vannak itt részeik. 1654-ben a Rákóczy családot is uralja. A Helmeczről Szentesre vivő útat is Rákóczy György építtette s ennek a közútnak sokáig „Rákóczy-útja” volt a neve. 1690-ben a prémontrei rend visszavásárolta régi birtokait és 1697-ben II. Rákóczy György a maga részét is 18,000 rénes forintért a leleszi prépostságnak adja el. Később a prépostsággal együtt Thurzó Imre lett az ura, a kitől Lorántffy Zsuzsánna örökölte s kastélylyal gazdagította a birtokát. Itt fejezte be életét 1660-ban, Lorántffy Zsuzsánna. Ez a kastély ma is áll s jelenleg a kincstár tulajdona, a mely a járásbíróságot helyezte oda. A mikor 1786-ban a prémontrei rendet hazánkban eltörölték, ezt a birtokát is a vallásalaphoz csatolták, de a visszaállított rend ismét visszanyerte. Jelenleg is a leleszi prépostság a legnagyobb birtokosa. A Helmecz névhez a „Király” jelzőt annak az emlékére csatolták, mert ez a nagyközség hajdan a királyi piacz volt. Történelmi multjáról beszél az Akasztóhegy nevű dűlője is, a mennyiben földesura pallosjogának emlékét örökíti meg. Igen régi a r. kath. templom is, melynek alapját még 1330-ban vetették meg. A vallási zavarok korszakában, a XVI. században, a templom romokban hevert 1757-ig, a mikor végre újra fölépítették. A ref. templom 1787-ben épült. Gróf Mailáth József itt 1897-ben hasonszenvi díszes kórházat emelt. Csinos épülete van itt még a Tisza-szabályozó társaságnak is. Királyhelmecz járási székhely, szolgabírósággal, adóhivatallal és 3 pénzintézettel. Van gőzmalma, kőbányája, távírója, postája; vasúti állomása Perbenyik. Határában a Fejszés- és a Rozsostanyák fekszenek.

Magyar Katolikus Lexikon

Királyhelmec, v. Zemplén vm. (Král'ovský Chlmec, Szl.): plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. bodrogközi esp. ker-ében. - 1343: már létezett. A reformáció miatt 1623 e. megszűnt. 1755: állították helyre. Az 1330: épített Szentlélek-tp-ot 1722: kapták vissza a ref-októl. Anyakönyvei 1759-től. Kegyura 1880: a leleszi prem. prép. Anyanyelve 1940: m. - Filiái 1917: Bodrogszentes, Kisgéres, Kisrozvágy, Nagygéres, Nagyrozvágy. - Plébánosai: 1783: Lupess Ádám, 1810: Parlaghy Ferenc, 1824: Mussinszky Ignác, 1829: Mezey Zsigmond, 1830: Mussinszky Ignác, 1838: Kosztyik Sándor, 1858: Stockinge Lénárd, 1873: Somogyi Gerő. - Lakói 1940: 1320 r.k., 417 g.k., 2 g.kel., 22 ev., 1105 ref., 886 izr., 4 egyéb vall., össz. 3756; 1970: össz. 4087 (76,7% m.); 1991: össz. 7963, m. 6400 (80,37%); 2001: össz. 8031, m. 6179 (76,94%). ** KTN II:486. - Gerecze II:1052. - Schem. Cass. 1915:141; 2000:58(lakói 2000: 3239 r.k., össz. 7981).

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Királyhelmec. Már a honfoglalás előtt lakott hely és szláv erősség volt s meghódoltatása után a magyarok Hermely-nek, vagy Hermelyz-nek nevezték el. Vásárjogát a XIV. századból származtatják s később, utalással királyi piac voltára, illesztették ősi nevéhez a „királyi” jelzőt. Okleveles első nyomát 1214-ből találjuk s ez időben Boleszló váci püspök adománybirtoka, de nem sokkal később a premontrei rendre ruházza. A XIV. században az Ákos-nemzetség erőszakkal elfoglalja s rövid ideig birtokolja. A XV. században a Pálóczy-, Pelejtey-, Ujfalussy- és Zbugyay-család a földesura, majd a Pálóczyak kezén egyesül a birtok s hogy az utolsó Pálóczy a mohácsi ütközetben eleseti, Perényi Péter nádor szerezte meg magának Helmeczet s itt várat építtetett. Helmecz várát azonban királyi rendeletre 1458-ban lerombolták. A XVI. század végén Báthory István a földesura, majd a XVII. század elején a Daróczy, Thelegdi, Nyáry nemeseknek van itt birtoka. A század közepén a Rákócziak kezére kerül. 1690-ben a premontrei rend vétel útján újból birtokba jut, majd a Rákócziak uradalmát a leleszi prépostság szerzi meg 1697-ben. Nem sokkal később Thurzó Imre, majd örökség útján Lórántffy Zsuzsánna kezére kerül, ki kastélyt építtetett a községben s e kastélyában hunyt el 1660-ban. A premontrei rend eltörlése után (1786) az egyházi birtokrész átmenetileg az állam tulajdonába ment át, majd amikor a rendet ismét engedélyezték, itteni birtokát is visszakapta. Az összeomlás előtti időkben a leleszi prépostságnak volt nagyobb birtoka, ösi r. kat. temploma a XIV. század elejéről való. A reformáció kezdeti idején a templomot lerombolták s csak a XVIII. század közepén állították helyre. A ref. templom 1787-ben épült. Kórházát 1897-ben gróf Mailáth József építtette a maga költségén. A község magyar lakossága a csehek erőszakos uralma alatt igen sokat szenvedett. A községhez tartozik Fejszéstanya, Rozsos. A község területe 4137 kat. hold s lakóinak száma a viszacsatoláskor 3794.