Kelecsenyborda

Kelecsenyborda a Szalánci-hegység nyugati lábánál, a Borda-patak (Bordiansky potok) mentén, 320 méteres (határa 298-698 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 22 km-re keletre, Gálszécstől 14 km-re északnyugatra, Hernádzsadánytól pedig 25 km-re északkeletre. A községet érinti a 19-es (korábban 50-es) főút Kassát Nagymihállyal (36,5 km) összekötő szakasza, mely Kelecsenytől 2,5 km-re keletre éri el a Szalánci-hegységen átvezető Dargói-hágót (473 m), majd kelet felé leereszkedik a Dargói-szoroson (Dargovský priesmyk) keresztül a Trnávka-patak völgyében a Zempléni-síkságra. Határának keleti részét a Szalánci-hegység erdővel (bükkösök, tölgyesek) borított hegyei (Poloszkó – 600 m, Hira-hegy, Dargó-hegy), nyugati egynegyedét az Abaúji-hegyaljához tartozó mezőgazdaságilag művelt dombvidék foglalja el. A Kelecsenytől északnyugatra emelkedő Kisvár (Hrádok) geológiai különlegességét az adja, hogy egykori tenger alatti vulkán maradványáról van szó. A községhatár legmagasabb pontját annak déli részén, a Kiskő (Malý Žiar, 732 m) északi lejtőin találjuk. 2010-ben területének 67,2 százalékát erdő (900 ha), 17,9 százalékát (240 ha) szántóföld, 8,3 százalékát rét és legelő (111 ha), 3,7 százalékát (49 ha) pedig beépített terület foglalta el. A község központja Kelecseny, tőle 2,5 km-re északra található a 370 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Borda településrész. Kelecsenybordát a 19-es főút köti össze nyugat felé Petőszinyén (3,5 km) és Kassaolcsváron (13,5 km) keresztül Kassával, illetve kelet felé Dargón (7,5 km) keresztül Gálszéccsel (14 km). Kelecsenyt Bordával számozatlan harmadosztályú út köti össze, északnyugat felé Alsókemencével (4 km) rossz állapotban lévő mezőgazdasági út teremt összekötettést. Bordafürdő (4 km) felé a 19-es főútról a Mochnáč-erdészháznál elágazó burkolt erdei út vezet a Szalánci-hegység erdein keresztül. Nyugatról és délnyugatról Petőszinyével, északról Alsókemence, keletről pedig Dargó községekkel határos. Délnyugati határának egy részét az Ölyves-patak (Jastrabec) képezi. Keleti határa Abaúj-Torna és Zemplén vármegyék történelmi határát követi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. Kelecseny községet és Borda pusztát a 19. század második felében egyesítették, 1863-ban már egységes községet alkottak. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig a Kassai, 1949-1960 között a Gálszécsi, majd 1960 után a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Állam része volt (Sáros-Zemplén megye, Tőketerebesi járás). Területe az elmúlt évszázad során csak minimális mértékben változott (1921: 13,40 km², 2011: 13,39 km²).

Népesség

A községnek 2011-ben 274 lakosa volt, melynek 95,3 százaléka szlovák nemzetiségű volt. A 17. században betelepült ruszin lakossága a 19. századra elszlovákosodott, a magyar anyanyelvűek aránya 1880-ban 1,5 % (4 fő), 1910-ben 6,7 % (17 fő) volt, 1921-ben még 7 lakosa (2,8 %), 1930-ban azonban már senki sem vallotta magyarnak magát. A korábban görög katolikus többségű (1880-ban a lakosság 62,6 %-a, 1921-ben 70,4 %-a görög katolikus vallású volt) községben 2011-ben a lakosság 44,5 %-a római katolikus vallású volt, a görög katolikusok aránya 40,5 %-ra esett vissza. Az 1880-1921 között 236-265 fő között ingadozó népességű község lakosságszáma a két világháború között csaknem egyharmadával (1921-40 között 247 főről 321 főre) nőtt. Az államszocializmus utolsó két évtizedében népességének egynegyedét elveszítette (1970-91 között lakosságszáma 326 főről 246 főre esett vissza), a rendszerváltás után ez a folyamat megállt és az 1991-2017 közötti időszakra lassú ütemű, de folyamatos növekedés volt a jellemző (246 főről 284 főre). 2011-ben a lakosság háromnegyede (203 fő) Kelecseny, egynegyede pedig Borda (71 fő) településrészen élt. A község népsűrűsége rendkívül alacsony (2011-ben 21,2 fő/km²), alig haladja meg a járási átlag egynegyedét.

Történelem

Kelecseny első írásos említését 1384-ben „Kelenche”, majd 1427-ben „Kelechen” alakban találjuk, a település valószínűleg a 14. század második felében jött létre. 1430-ban ”Kelenthe m. Kelenchen”, 1630-ban pedig „Kleczen” néven említik az írásos források. 1427-ben 10 portája adózott, ekkor a szinyei uradalommal együtt a Perényi család birtokába került (1564-ig). 1552-1565 között az összeírásokban néptelen helyként szerepelt, ekkor egyetlen portája sem volt. 1564-ben a homonnai Drugeth család birtokába került. 1570-ben három jobbágy- és két zsellérportája adózott, 1598-ban kilenc porta volt a faluban. 1601-ben a tőketerebesi uradalomhoz tartozott, ekkor lakosssága már ruszinokból állt. 1630-ra ismét csaknem elnéptelenedett, ekkor fél jobbágy- és fél zsellérportája adózott. A 18. században görög katolikus vallású ruszinokkal telepítették újra, 1720-ben 5, 1772-ben pedig 11 porta állt a faluban. Görög katolikus fatemploma 1746-ban épült fel, 1771-ben már önálló egyházközséget alkotott. 1828-ban 28 háza és 222 lakosa volt. Lakói juhtenyésztéssel, erdészeti munkákkal és fuvarozással foglalkoztak. A község első pecsétje 1840-ből maradt fent. 1849. január 2-én Torzniczky alezredes portyázó csapata foglalta el az orsztrákoktól a Dargói-szorost, melyet két nappal később foglaltak vissza. 1851-ben Kelecsenynek 236, Bordának 39 lakosa volt, előbbi lakói zömében görög katolikusok, utóbbié római katolikusok voltak. Fényes Elek monográfiájában Kelecsenyt „orosz” faluként jellemzi, megemlítve út menti vendégfogadóját is. Ekkor fő földbirtokosa a Szirmay grófi család volt. 1863-ban a Kelecseny és Borda már egységes községet alkotott Bordakelecsény (1873-től Kelecsényborda) néven. 1877-től Kelecsény, 1888-tól pedig Kelecsenyborda lett a község hivatalos neve. 1880-ban 265, 1890-ben 236, 1900-ban 245, 1910-ben pedig 253 lakosa volt. 1890-ben 51 ház volt a községben. A határában 1893-ban felfedezett gyógyvízre a 19. század második felében kis gyógyfürdőt (Bordafürdő) létesítettek. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 247, 1930-ban pedig 287 lakosa volt. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 69 háza és 321 lakosa volt. 1944 decemberében és 1945 januárjában súlyos harcok színhelye volt: a Dargói-szorosban a nyugat felé előrenyomuló szovjet és a visszavonuló német hadsereg közötti véres harcok másfél hónapig elhúzódtak (1944.12.8. – 1945.1.18.). A második világháború Szlovákia területén vívott legvéresebb csatájában 22 ezer szovjet katona esett el, emléküket az 1954-55-ben a hágóban felépített hősi emlékmű őrzi (a főút kiszélesítésekor, 1965-ben áthelyezték). Az emlékműkomplexum része volt a rózsáskert (mára elpusztult) és a Hadi Dicsőség Terme is (ma nem látogatható). A harcok folyamán maga a község is elpusztult. 1948-ban hivatalos szlovák nevét Klečenovról Košický Klečenovra módosították. A harcokban szintén elpusztult Bordafürdőn 1951-ben erdészeti szakiskolát létesítettek, majd az 1960-as években felépült a Kelet-szlovákiai Vasmű szanatóriuma (ma a szalézi rend ifjúsági központja). Mezőgazdasági szövetkezetét (JRD) 1958-ban alapították. 1970-ben 326, 1980-ban 311, 1991-ben pedig 246 lakosa volt. A község címerét és zászlaját 2003-ban fogadták el. 2001-ben 266, 2011-ben 274, 2017-ben pedig 284 lakosa volt. A tervek szerint a D1-es autópálya Kassát Nagymihállyal összekötő szakaszát a község határán keresztül építik meg a közeljövőben a Szalánci-hegység alatt áthaladó alagúttal. Bordát 1384-ben Kelecsennyel egy időben említik először Bordafalva (Bardafalua) néven, a szinyei uradalom részeként. 1427-ben 10 portája adózott, ekkor Perényi Miklós birtoka volt. 1427-ben és 1487-ben Bordafalwa, 1430-ban Bordaswa alakban említik. A 16. században pusztult el és a 18. század második felében pusztaként települt újjá római katolikus vallású szlovákokkal. 1796-99-ben Vályi András pusztaként említi, 1808-ban mint majorság (praedium Borda) szerepel az összeírásokban. 1851-ben Fényes Elek pusztaként említi, ekkor 39 lakosa volt (ebből harmincan római katolikus vallásúak). 1863-ban már Kelecsenyhez tartozott. 1893-ban közelében gyógyvizet fedeztek fel, a 19. század végén már kis fürdőhely is működött Bordafürdőn (az 1944-45-ös harcokban elpusztult). A 21. század elején 18 ház állt a településrészen.

Mai jelentősége

Kelecsenybordán szlovák nevelési nyelvű óvoda található. A község határában, a Trnávka-patak völgyében andezitbányászat folyik. Kelecseny Nagyboldogasszony születésének tiszteletére szentelt görög katolikus temploma 1851-ben épült egy 18. századi fatemplom helyén, 1896-ban felújították. Borda településrészen 2014-ben emelt római katolikus harangláb található. Bordafürdő (Borda-kúpeľe) gyógyvize reumatikus betegségek gyógyítására alkalmas. A Dargói-hágóban található szovjet hősi emlékmű (Löffler Béla kassai szobrász alkotása) 1954-55-ben épült. A harcok emlékére Kelecsenyen és a Dargói-hágóban is elhelyeztek a 19-es út mentén egy-egy szovjet T-34-es tankot. A község határán keresztülhalad a Szalánci-hegységen végigvezető piros jelzésű turistaút, illetve a Dargói-hágót a ránkfüredi gejzírrel összekötő kék turistajelzés útvonala is.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KELECSÉNY. Klecsenov. Elegyes magyar, és tót falu Abaúj Várm. földes Ura Szerencsi Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Karácsondhoz közel, határja tágas, és közép termékenységű, piatzozás’ helye távol van. BORDA. Szabad puszta Abaúj Vármegyében.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kelecsény, (Kleczenon), orosz falu, Abauj vmegyében, Kassához keletre 2 1/4 órányira, a zemplényi postautban: 25 r. kath., 211 g. kath. lak. Görög kath. anyaszentegyház. Vendégfogadó. Szép erdő. F. u. gróf Szirmay. Borda, puszta, Abauj vmgyében, Regete-Ruszkához 1 1/2 órányira: 30 kath., 5 evang., 1 ref., 3 zsidó lakó.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Pető-Szinyétől keletre, Kelecseny kisközségen túl a tájképileg rendkivűl szép dargói hágón át Zemplénmegyébe lép az országút.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Innen 3 kilométerre van Kelecseny-Borda kisközség 236 lakossal, 51 házzal. Ez a táj egyike a legregényesebbnek; valóságos szorost alkot a dargói hágó, melyen át Zemplénbe visz az út. A szorost 1849-ben szintén megszállották a magyar csapatok, hogy a Kassát megszállva tartó osztrákokat oldaltámadással nyugtalanítsák, de visszaverettek. Az 1849. jan. 4-iki kassai csata elvesztése után nem lehetett többé szerepe a hadviselésben a szorosnak.

Magyar Katolikus Lexikon

Kelecsenyborda, Kelecsény, v. Abaúj-Torna vm. (Košicky Klečenov, Szl.): g.k. parókia a v. munkácsi, majd eperjesi egyhm-ben. - 1771: már létezett. Mai Kisboldogasszony tp-át 1851: építették. Anyanyelve 1880: rutén, m. ** Schem. Ep. 1903:119.

Helységnévtár

Kelecsen (Borda-) (Kelecsény, Klacsanov), rk. 59 Regete-Ruszka, GK. 166 Eperjes, ág. 20 —, ref. 9 —, izr. 11 Rozgony.