Karva

Párkánytól 20 km-re nyugatra, Komáromtól 29 km-re keletre a Duna bal partján fekszik, az Esztergomi Duna-völgyben. Komárom–Párkány szakaszon a legjobb átkelőhely itt volt a Dunán. Keletről Muzsla, északról Búcs, délnyugatról Dunamocs, délről Süttő és Lábatlan községek határolják. Déli határát a Duna alkotja, mely egyben az államhatár is. Karvát érinti a Komárom-Párkány közötti 63-as főút, mellékút köti össze Búccsal.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és aKomáromi járáshoz tartozik – annak legkeletebbi községe. 1920-ig (majd 1938-1945 között) Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. Csehszlovákiához kerülve egészen 1960-ig a Párkányi járáshoz tartozott, ekkor, annak megszüntetésekor a Komáromi járáshoz csatolták. Területe nem változott jelentősen 1921 óta. Külterületei közül egyedül Máriamajor lakott (2011-ben 20 fő).

Népesség

Lakosságának háromnegyedét magyar, egyötödét szlovák nemzetiségűek alkotják. A község lakossága lassan csökken, 1921-hez képest lakosságának 1/4-ét elveszítette. A lakosság túlnyomó többsége római katolikus vallású.

Történelem

A honfoglalás után a Tardos-nembeliek telepedtek meg helyén. 1245-ben kelt okirat szerint Köbölkuti Péter itteni birtokát eladja Miklós mesternek. 1300-ban Csák Máté felperzselteti. 1312-ben Karvai Miklós a földesura, de két fiát, Miklóst és Pétert pénzhamisításon fogják, miért birtokukat elkobozzák. 1312-ben Korava, 1352-ben Keroua alakban említik. A XIV. század végén a Kapy-család tulajdona s Kapy Menyhért 1505-ben Karva egy részét eladta Attyay Miklós esztergomi kanonoknak. A török alatt jórészt megsemmisült. 1696-ban lakatlannak találták. Későbbi birtokosok itt többek között a gróf Gyulay-, Cserey-, Missich-, Somogyi-, Hunyady-, Csuzv-, Nedeczky-, Reviczky- és Lippay-családok. 1707-ben a császári csapatok a falu mellett vertek szét egy kuruc sereget, Karvát pedig felgyújtották. 1711-ben pestisjárvány pusztított. 1715-ben mindössze 11 háztartás volt a községben. 1755-ben az egyházi vizitáció 255 lakost említ (ekkor még pusztaként említik). A 18. században többször okozott károkat földrengés a településen. Lakosságának hagyományos foglalkozása volt a mezőgazdaság, halászat, és a malomipar. Az 1830-as években kis cukorgyár is üzemelt itt. 1876-ban árvíz pusztított. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. A községben 1953 óta kertészeti és mezőgazdasági szakközépiskola (eredetileg szakmunkásképző) működik. A szocializmus idején állami gazdaság működött itt, mely 1200 hektáros gyümölcsöst birtokolt. 2006 nyarától Karva és a Duna magyarországi oldalán fekvő Lábatlan közt kishajó járat közlekedik.

Mai jelentősége

A faluban magyar nyelvű óvoda és kisiskola működik, valamint kertészeti és mezőgazdasági szakiskola. Ősi román stílusú temploma értékes műemlék. Jelentős szerepet játszik a Dunához kapcsolódó turizmus.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KARVA. Magyar falu Esztergom Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, az előtt a’ Budai Sz. Klára Apátzáké vólt, lakosai katolikusok, fekszik Pisztével által ellenében, Mocsnak szomszédságában, és annak filiája, ’s az Uraságnak épületével diszesíttetik, határja közép termékenységű, vagyonnyai külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Karva. Esztergom, most Komárom vármegyében cúriális magyar falu, a Duna bal partján, Esztergomtól 2 1/2 mérföldre: 385 katolikus és 15 zsidó lakos. Díszesítik a földes uraságok szép lakházai gyönyörű gyümöl­csös kertjei. Homokos földje van, juhtenyésztésre kedvező. Bora és malmai vannak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Karva, kisközség, a Duna balpartján. 98 háza és 800 magyar lakosa van, a kik jobbára róm. katholikusok. Határa 2775 kat. hold. A Tardos nemzetség ősi birtoka. Első ízben 1245-ben említik, mely évben Köbölkúti Péter itteni birtokát Miklósnak, a királyi hírnökök mesterének adta el. Unokái Karvai Miklós fiai Zovárd és Csák, a kik testvéreikkel, Miklóssal és Péterrel az 1283-ban tartott osztály alkalmával Karván egy eke földet nyertek. 1300-ban a Csák nembeliek elpusztították; ekkor Kis-Karva néven fordúl elő. E falu határában feküdt egykor Sartiván, másként Sartván nevű helység, eredetileg a Sartiván-Vecse nemzetség ősi birtoka, hol 1303-ban a Zovárd nembeli Zovárd szerzett birtokokat. 1312-ben Karvai Miklós bírta Karvát. Miklós fiai Miklós és Péter pénzhamisítással vádoltatván, összes birtokaik elvesztésére ítéltettek. 1352-ben Zovárd nembeli Domonkos azonban kimutatván, hogy ő nem részes rokonai bűnében, ennek alapján az ország nagyjai őt felmentették. Nincsenek adataink arra, hogy Karva megmaradt volna a Zovárd nemzetség birtokában. A XV. században a Sáros vármegyei eredetű Kapy család birtokába került. 1505-ben Kapy Menyhért Karva egy részét eladta Attyai Miklós esztergomi olvasó-kanonoknak és nővéreinek. 1519-ben Attyai Miklós egyezségre lépett Kapy János leszármazóival, mely egyezség értelmében Karva egynegyedrésze Kapy Katalin férje, Sárkányi Pathy Károly birtokába került. A mohácsi vész után elpusztult. Az 231647. évi adóösszeírás szerint csak 2 3/4 jobbágytelek volt a helységben. Az 1696. évi összeírás lakatlannak mondja, a helység ekkor Nedeczky Sándor és Mihály birtokához tartozott. 1733-ban Magócsy János, 1743-ban özv. báró Gyulay Ferenczné lakott Karván. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint még puszta volt. Ekkor a gróf Gyulay, Cserey, Missich és Kvassovszky családok voltak itt birtokosok. A XIX. század első felében a Somogyi, Koller, Nedeczky, Hunyady, Lippay, Huszár, Csúzy, Reviczky, Biró, Bakay, Hajós, Palkovics, Kruplanicz és Kerekes családok bírtak itt földesúri joggal. Szent Lőrincz tiszteletére épült régi temploma félkör-apsziszú román egyház, mely mint műemlék is kiváló figyelmet érdemel. A hajópadlat közepén, veres márványból való síremlék van a következő felirattal: Hic est sepultura nobilium de Lábatlan Anno Dom inui (így) millesimo quadringentesimo. A templomot a XVIII. század elején báró Gyulay Ferencz újíttatta meg. Az egyház kétszázéves szentségtartót őriz. A község mai birtokosai Kosztics Labud, Szarvasi Sándorné, Fodor Kálmán, Kommers Károly és özv. Szlamkáné. 1876-ban árvíz pusztított itt. A községben van az ebedfoki ármentesítő-társulat mérnöki hívatala. Határában vannak a Felső, Kis és Nagy puszták és a Mária és Sándor majorok. Postája helyben van, távíró-állomása Párkány, vasúti állomása Párkánynána, hajóállomása Piszke.