Ipolyszele

Ipolyszele a Losonci-medence északkeleti részén, az Ipoly jobb partján, 220 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Poltár központjától 2 km-re nyugatra, Ipolyberzencétől 4 km-re keletre. Áthalad rajta a Kálnót (7 km) Poltárral összekötő 595-ös út, melyről itt ágazik el az Ipolyrónán (4 km) át Málnapatakra (11 km) vezető 2715-ös út. Vasúti megállóhely a Losonc-Poltár-Rimakokova vasútvonalon. Bővebben

Közigazgatás

1966-ig önálló község, azóta Poltár városrésze és három kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott (1883-ig a Füleki járáshoz). A csehszlovák közigazgatásban 1920-49, illetve 1960-66 között a Losonci járáshoz, 1949-1960 között a Poltári járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Garammenti megye, Lónyabányai járás). Területe 1910/21-ben 5,01 km², 2011-ben 4,84 km² (a város területének 15,9 százaléka) volt.

Népesség

Ipolyszelének 2011-ben 201 lakosa volt, itt élt a város népességének 3,5 %-a. 1880-ban 290, 1910-ben 399, 1921-ben 392, 1942-ben pedig 405, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű lakosa volt, 1880-ban lakosságának 5,2 %-a (15 fő), 1910-ben 9,5 %-a (38 fő) volt magyar anyanyelvű. 1921-ben lakosságának 90,8 %-a evangélikus és 9,2 %-a római katolikus vallású volt.

Történelem

Ipolyszele (Zelene) első írásos említése 1438-ból származik, nevét zöldellő rétjeiről kapta. 1548-ig a Szőllősi, majd a Bebek és a Balassa családok birtokolták. 1554-1593 között török hódoltság alá került. Az Ipolyszele határában található Podháj (Erdőaljapuszta) 1548-ban Alsópodháj néven még mint különálló település szerepelt Soós Tamás és Sebestyén birtokaként. Bővebben

Mai jelentősége

Ipolyszele és Ipolyberzence határánál található a poltári kaolinbánya. Evangélikus templomát 1845-ben építtette Nógrád vármegye alispánja, Ebecki Tihanyi Ferenc. Az Ipoly-folyó felett átívelő régi kőhíd a 16. század második felében, a török hódoltság idejében épült. A településen egy római katolikus harangláb is található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZELENE. Tót falu Nógrád Várm. földes Ura Tihanyi Uraság, lakosai többfélék, fekszik Berzenczéhez nem meszsze, és annak filiája; határja majd hasonló Bisztriczkáéhoz.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Zelene, Nógrád vm. egy dombocskán fekvő tót f. 8 kath., 330 ev. lak. Földje javitást kiván; rétjei az Ipoly mentében kövérek; postahivatala van. F. u. Tihanyi.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ipolyszele. (Azelőtt Zelene.) Szintén az Ipoly folyó mentén fekszik. Kisközség, 57 házzal és 377 tótajkú, ág. ev. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1548-ban Szőlősy János, Lőrincz és Miklós, 1598-ban Zákán István volt a földesura. 1715-ben kilencz magyar és négy tót, 1720-ban 10 magyar és öt tót háztartását vették fel. Bővebben

Helységnévtár

Zelene [Machulino p.], rk. 21 Berzencze, ág. 248 Poltár, izr. 21 Salgó-Tarján.