Ipolykeszi

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájon, az Ipoly jobb partjának közelében, az 527-es (Ipolyság-Nagykürtös) út mentén fekszik, Ipolyságtól 23 km-re keletre, Balassagyarmattól 13 km-re nyugatra. Mellékút köti össze Inámon keresztül (2,5 km) Ipolynyékkel (6,5 km). Határa csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Inám, északkeletről Terbegec, keletről Nagycsalomja, délről pedig Dejtár községekkel határos. Déli határát (mely egyben államhatárt is alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). A trianoni határ megvonásakor területe 3 hektárral csökkent (5,81 km²-ről 5,78 km²-re), majd 1949 után egy korábban Nagycsalomjához tartozó, Ipolykeszi és Ipolybalog közé eső területet (exklávét) Ipolykeszihez csatoltak (105 ha), így alakult ki mai, 6,83 km²-es területe.

Népesség

1910-ben 449, 1921-ben szintén 449, 1938-ban pedig 461, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Bár 1938-1991 között népessége 13,9 %-al növekedett, az 1991-2011 közötti időszakra már a népességszám csökkenése jellemző (525 főről 470-re). A lakosság mintegy háromnegyede (76 %) továbbra is magyar nemzetiségű, de 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya csaknem háromszorosára növekedett (7 %-ról 19,8 %-ra). A lakosság csaknem teljes egészében (93,4 %) római katolikus vallású.

Történelem

A honfoglalás után a Keszi törzs szálláshelye lehetett. Első hiteles írásos említése 1326-ban Kezeu alakban történik. Birtokosai a Tersztyánszky, Kondor, Luka, Stummer és Laszkáry családok voltak. Címerét a falu 1820-ból származó pecsétje alapján alkották meg. Itt született és a Tersztyánszky-kúriában töltötte gyermekéveit Ipolyi Arnold (1823-1886) nagyváradi és besztercebányai püspök, művészettörténész, a magyar mitológia neves kutatója, emlékét a templom falán elhelyezett emléktábla őrzi. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Mezőgazdasági szövetkezete 1958-ban alakult meg. Kisiskoláját az 1970-es években a körzetesítés során szüntették meg.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben magyar óvoda működik, határában napkollektoros erőmű található. Nepomuki Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1899-ben épült neoklasszicista stílusban. A Terstyánszky-kúria klasszicista stílusban épült a 18. század végén, a család neoklasszicista temetőkápolnája 1900-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Ipoly Keszi. Magyar falu Hont Várm. földes Ura G. Ráday, Boros, és más Urak, lakosai katolikusok, fekszik Kőkeszinek szomszédságában, mellynek filiája, határja közép termékenységű, réttye sok, és jó, szőlő hegye alkalmatos, fája kevés van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Keszi (Ipoly-), Hont m. magyar f., 389 kath., 25 evang. lak., s igen termékeny szántóföldekkel. F. u. többen. Ut. p. Balassa-Gyarmat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ipolykeszi, magyar kisközség, 68 házzal és 385, túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Balassagyarmat, postája Nagycsalomia. 1248-ban IV. Béla király István ötvös-mesternek hasznos szolgálatokért, Kezd vagy Keszen földjén, a királyné és a királyi herczeg birtoka között, két ekényi szántóföldet adományozott. 1252-ben ugyancsak IV. Béla király Simonnak és társainak Kezd, vagy Keszen területén levő hét ekényi földjét elcseréli a szalkaiak más birtokáért. Szerepel még a község neve az 1256-ban végzett határjárásban is, melyet Baach mester irt le; de ebben a leirásban az Ipoly név nincsen említve és így kétes, vajjon több más, Keszi nevű község között éppen Ipolykeszit kell-e értenünk. Oklevél említi a falut 1353-ban Kezyw alakban, akkor Keszü Bogod birtoka volt. A további századok során a Luka család merül fel e helységben, mely családot a XVIII. században a Farkas, gróf Ráday és a Boros családokkal együtt találjuk a birtokban. Az újabb korban a Bory, Laszkáry, Berzsenyi, báró Stummer, Luby és Terstyánszky családokat uralta. Jelenleg Terstyánszky Andrásnak és Kondor Józsefnek van nagyobb birtoka és mindkét birtokosnak kastélya. A két kastély közül a Terstyánszky-féle régebbi építmény; a másikat a Laszkáryak építették és Kondor József átalakította. A falu temploma régi, de 1899-ben restaurálták. Ipolyi Arnold néhai nagyváradi püspök és híres tudós, e falúban töltötte ifjúságát, a minek az emlékét a templom falába illesztett tábla örökíti meg.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ipolykeszi. Első okleveles említése 1248-ból származik, amikor is IV. Béla király István ötvösmesternek juttat itt birtokot. Ezidőtájt Kezd és Készén alakban szerepel a község neve. Néhány évvel később egy birtokcserével kapcsolatban szerepel a község. Keszi alakban 1256-ban egy határ járó levében találkozunk nevével, de nem bizonyos, hogy Ipolykesziről van szó. A XIV. század közepén Kezyw írásalakban említi egy oklevél és földesurának Bogodot teszi meg. Később a Luka-, Farkas-, gróf Ráday- és a Boros-családok következnek birtokosai sorában, majd a Bory-, Berzsenyi-, Laszkáry-, Luby-, báró Stummer- és a Terstyánszky-családokat vallja sorra uraiul. A község területe 1006 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 461.