Illésháza

A a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északi részén, Somorjától 17 km-re északkeletre, Dunaszerdahelytől 24 km-re északnyugatra fekszik a Kis-Duna közelében. Itt található a négy településből álló község központja. Az 510-es út áthalad a községen, itt keresztezi a Kis-Dunát és Dunahidas (17 km), valamint Diószeg (18 km) felé teremt összeköttetést. Mellékutak kötik össze Léggel (10 km) és Csenkével (4 km).

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Illésháza egyik településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolva 1960-ig annak megszüntetéséig a Somorjai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). Területe 12,13 km², a községterület 54,0 %-át alkotja, a legnagyobb területű a kataszteri területek közül. Területe 1921 óta változatlan.

Népesség

1939-ben 660, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, 2011-ben 777-en éltek itt, a község összlakosságának 35,3 %. A legnépesebb Illésháza településrészei közül.

Történelem

Első okleveles említése 1238-ból való Althalwthallyafelde, illetve Altolu-tollyafeuld, azaz Általútaljaföld alakban. Nevének további megjelenési formái: 1353-ban Elyasvata, 1411-ben Illésvata, 1773-ban Illésháza, 1948-ban Eliášovce. A falu neve 1397-ben parochia Sz. Peéter, 1469-ben Szentpéterföldje. A XIII. században a Salamon nemzetség ősi birtoka volt. Valószínűleg ebből a nemzetségből ágazott ki a későbbi IIlésházy és az Esterházy család. A község a Salamon nemzetségből származó Illésházy és Szerhásházy, a későbbi Esterházy család ősi fészke volt. Az Illésházyaknak itt egy megerősített várkastélyuk is volt, amelyet a XVI. század végén - a család leghíresebb tagja - Illésházy István (1541-1609), aki 1608-tól Magyarország nádoraként az ország első közjogi méltóságát viselte, újjáépíttetett. A kastélynak ma nyoma sincs a faluban. Pedig sokszor megpihentek falai között híres egyházi és világi személyiségek, mint pl. Mannsfeld Károly tábornok a török ellen Buda felszabadítására felvonuló egyesült keresztény sereg egyik parancsnoka, aki itt több napig időzött, innen vonult Komárom alá. A Kastélyt I. Rudolf király 1620-ban lebonttatta. Az 1553. évi portális összeírásban az Illésházyak mellett Csorba Farkas szerepel még itt birtokosként. 1709-ben özvegy Maholányiné Péterffy Judit a község egyik birtokosa. A későbbiekben azonban már csak az Illésházyak a község földesurai. A XIX. században a fiúágon kihalt Illésházy grófok itteni birtokát a Batthyány grófi család örökölte, majd házasság révén Pálffy Béla gróf tulajdonába került, akinek még a XX. század elején is a legnagyobb birtoka volt itt. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 68 házzal és 792 lakossal szerepel. A XX. század elején a községben hitelszövetkezet alakult és gazdakör működött. 1960-ban Tonkházával és Bélvatával egyesítették Nový Život néven.

Mai jelentősége

A község központi és legnépesebb településrésze, itt található a községi hivatal is. A község központi és legnépesebb településrésze, itt található a községi hivatal is. Szent Péter és Pálnak szentelt, 15. századi eredetű római katolikus templomát az 1770-es években klasszicista stílusban átépítették. A faluban 18. század végi barokk kálvária és Nepomuki Szent János-szobor is található, neoklasszicista stílusú kápolnája 1873-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ILLÉSHÁZA. Elegyes magyar falu Posony Vármegy. földes Ura G. Illésházi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Csalóköz szigetében, Magyari, és Ujhely Jókával határos, határja középszerű, melly egy időre van osztva; de mivel az Érsek Újvári Duna mellett fekszik, az árvíztől gyakorta károkat szenyved, vagyon itten az Uraságnak szép erdeje.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Illésháza, magy. falu, Pozsony vmegyében, a kis Duna mellett, N. Magyarhoz 3/4 órányira: 475 kath. lak., kathol. paroch. templommal. Legelője bőven; rétje sok; jó szénája; nagy erdeje; révje van a kis Dunán. A szarvai urad. tartozik. Ut. p. Pozsony.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Illésháza, csallókozi magyar kisközség, mely 73 házat és 593 róm. kath. vallású lakost számlál. E község 1238- és 1239-ben Általútaljaföld néven, a Salamon nembeli Illésházy és a Szerhásházy (később Esterházy) családok törzsfészkeként van említve. Itt állott az Illésházyak ősi kastélya, melyet Illésházy István a XVI. század végén újonnan felépíttetett, de Rudolf király a XVII. század elején lerontatott. Az 1553-iki portális összeírásban az Illésházyak mellett még Csorba Farkas is birtokosa. 1709-ben özvegy Maholányiné szül. Péterffy Judit birtoka. Később csak az Illésházyak az urai és ezek kihaltával a Batthyányiak öröklik, míg azután házasság útján Pálffy Béla 73gróf tulajdonába került, kinek itt most is nagyobb birtoka van. Ősi templomát Illésházy János gróf 1780-ban kibővíttette és átalakíttatta, mint arról az egyik boltíven olvasható fölirat tanúskodik. A szentély falába van illesztve Illésházy Mátyás gyulafehérvári prépost vörösmárvány sírköve 1510-ből és az utolsó Illésházy (István gróf) díszes síremléke 1838-ból. A török világban Mansfeld Károly tábornok négy napig táborozott itt és innen Komárom felé vonult. A Rákóczy-féle felkelés alkalmával elpusztult a község. Három dűlő tartozik hozzá, u. m. a Szerhásházi, Salamoni és Szent-Péterföldi. Mind a háromnak történeti jelentősége van, a mennyiben az első a Szerhásházyak, illetőleg az Esterházyak ősi fészke volt, a második pedig a Salamon nembeli Illésházyaké; Szentpéterföldje pedig 1469-ben van említve, a mikor az itteni plébános, Zerhas Lászlónak a pörbe idéző levelet kézbesíti. Az Aranyász nevű dűlőn, a Kis-Duna mellett, melyen hajdan révje is volt, azelőtt aranyat mostak. Ide tartoznak Fehérág, Kissziget és Sorják majorok, továbbá Szent-Péter telepítvény. A községben fogyasztási szövetkezet és gazdakör van. Postája és távírója Nagymagyar, vasúti állomása pedig Szempcz.

Magyar Katolikus Lexikon

Illésháza, v. Pozsony vm. (Eliašovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. somorjai esp. ker-ében. - 1397: Szentpéter. Első tp-át 1397 e. Szt Péter tit-ra sztelték. Lakói 1560 k. ref-ok lettek. 1770: alapították újra. Mai Szt Péter és Pál tp-át 1780: építették. Kegyura 1880: Batthyány József gr. - Filiái 1917: Bélvata, Tonkháza. - 1949. II. 26-VII: ~ plnosa, Horony András (*1911) pol. okokból vizsgálati fogságban volt. - Lakói 1910: 557 r.k., 5 ev., 1 ref., 8 izr., össz. 571; 1940: 613 r.k., 1 ev., össz. 614. ** Némethy 1894:112. - Gerecze II:657. - Schem. Strig. 1917:175. - Hetényi Varga I:108.