Horvátgurab

A község a Kis-Kárpátok lábánál, a Mátyusföld nyugati peremén, a Vízköz és a Súr-erdő kistájak találkozásánál, Szenctől 11 km-re nyugatra, Pozsonytól 23 km-re északkeletre, Bazintól 10 km-re délre fekszik. Két településrészből áll, az egymástól 4 km-re eső Horvátgurab faluból és a tőle nyugatra, a Pozsonyszőlős-Tótgurab út mentén fekvő, a közelmúltban kiépült Feketevízből. Horvátgurabon keresztülhalad a Cseklészt (3 km) Tótgurabbal összekötő mellékút, a község területét érinti a Pozsonyt Zsolnával összekötő D-1-es autópálya. Keletről Magyarbél, délről Cseklész és Pozsonyivánka, északnyugatról Szentgyörgy, északról pedig Tótgurab községekkel határos.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után is a Pozsonyi járáshoz tartozott 1960-ig, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz. 1938-1945 között a Szlovák Állam része volt, keleti határa ekkor egyben államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. A község területe 1949 után 15,8 %-al (2,06 km²) gyarapodott, amikor Cseklész területének egy részét (mely a belterület egy részére is kiterjedt) hozzácsatolták.

Népesség

A községbe a 16. században horvátokat telepítettek, akik a 20. századra nagyrészt elszlovákosodtak, bár 1910-ben még a lakosság csaknem egyharmada (29,3 %) vallotta horvátnak magát. A községnek 1910-ben 1137, 1940-ben 1345, 1991-ben 1571 lakosa volt. Az 1991-2001 közötti időszakbra még a stagnálás jellemző, 2001-2011 között viszont példátlan növekedés figyelhető meg, a lakosságszám 138,8 %-al nőtt (1587 főről 3789-re). Ez a Pozsony határától alig 1 km-re található Feketevíz (Čierna Voda) településrész lakóparkká alakulásával, a kedvező közlekedési helyzetű településre való tömeges beköltözéssel magyarázható. 2011-ben már Feketevízen élt az összlakosság 58,4 %-a (2211 fő). A lakosság többsége (61,4 %) római katolikus vallású.

Történelem

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a korai kőkorban is laktak emberek. A mai település helyén álló falut 1214-ben Monar néven említik először. Lakói egykor főként ékszerkészítéssel foglalkoztak. Ez a korai falu később elpusztult és csak akkor népesült be újra, amikor a birtokos Illésházy István engedélyével 1552 körül Sziszek és Kostajnica vidékéről a török támadások elől menekülő mintegy 2000 horvát telepes érkezett erre a vidékre. A horvátok főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel és fafaragással foglalkoztak, asszonyaik pedig hímzéssel, csipkeveréssel tettek szert bevételre. A településnek 1780-ig tiszta horvát lakossága volt, ezután azonban fokozatosan elszlovákosodott.

Mai jelentősége

Krisztus Király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1589-ben épült későgótikus stílusban, később többször átépítették. A Szentháromság kápolna a 17. században épült, mai formáját 1880-ban nyerte el.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Horvát Guráb. Horvát, és tót falu Posony Vármegyében, földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosal katolikusok, fekszik Bazinhoz egy mértföldnyire, Cseklésznek szomszédságában, határja közép termékenységű, vagyonnyai külömbfélék, és jelesek, bora nevezetes, eladásra is meglehetős alkalmatosságok lévén, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Guráb (Horvát, Kroboth Veiszgrob), tót falu, Pozsony vmegyében, ut. p. Cseklésztől nyugotra 1/4 óra: 610 kath., 3 evang. lak., kik ezelőtt horvátok valának, s mostan is még különös beszédmódjukból sok megmaradt. Kath. paroch. templom. Földje termékeny; erdeje, rétje szép. F. u. gr. Pálffy Ferencz.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Horvátgurab, a Kis-Kárpátok alatti síkságon fekszik. Kisközség, 185 házzal és 1174 lakossal, a kik róm. kath. vallásúak és túlnyomó számban horvátajkúak. Egy 1399-ben kelt határjáró levél Kruczai néven említi. Horvát telepítvény, mely az 1553. évi portális összeírásban Asgurab néven szerepel, Serédy Gáspár birtokaként, azzal a megjegyzéssel, hogy „Totaliter per Hispanos combusta, non restaurata”. A horvátokat Illésházy nádor telepítette e kipusztult községbe és 1596-ban már Horvath-Ayszgrub a neve. 1647-ben Serényi Pál birtoka. 1750-ben Horváth alias Alsó-Gurab néven szerepel, később pedig elnémetesített Weisgrob, majd lakosai után Kroboth néven. Az Illésházyakról a Pálffyakra szállott, és ma id. Pálffy János grófnak van itt nagyobb birtoka. Katholikus temploma 1589-ben épült. Az egyház 1659-ből való kelyhet őriz, mely Turinich Márton ajándéka, és egy szentségtartót a XVI. századból. A Rákóczy-féle felkelés alatt a község határában kisebb ütközetek voltak. 1847-ben és 1896-ban nagy tűz volt a községben. Idetartoznak Alsó- és Triblavina majorok, Feketevíz puszta és Walter malom. A község postája, távírója és vasúti állomása Cseklész.

Magyar Katolikus Lexikon

Horvátgurab, v. Pozsony vm. (Chorvátsky Grob, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. bazini esp. ker-ében. - 1618: alapították. Tp-át 1589: Szt István kir. tit-ra sztelték. Kegyura 1880: Pálffy János gr. Anyanyelve 1880: szl. ** Némethy 1894:108. - Gerecze II:657. - Schem. Strig. 1917:171.