Hacsó

Hacsó a Tiszolci-Rima (Tisovecká Rimava) völgyében, annak bal partján, a Zbojište-patak torkolatánál, 346 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Nyustya központjától 6 km-re északra, Rimafűrésztől 3 km-re, Tiszolctól pedig 6,5 km-re délre, a Vepor-hegységhez tartozó Osztra-hegy (1011 m) keleti lábánál. A települést érinti a Rima völgyében haladó 72-es főút Nyustya és Tiszolc közötti szakasza. Megállóhely a Rimaszombat-Tiszolc vasútvonalon (Hacsónál és Skálienél). Határának keleti részét a Ratkói-hegység, nyugati részét a Vepor-hegység foglalja el, nagy részét erdő (főleg bükkös) borítja. Délről Nyustya, nyugatról Klenóc, északról Rimafűrész (Tiszolc), keletről Dombosmező kataszterével határos. Északi határának egy részét a Zárubný potok, déli határának egy részét pedig a Bystrý potok alkotja.

Közigazgatás

1971-ig önálló község, azóta Nyustya városrésze és négy kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör és Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott (1802-ig Hont vármegye Kishonti kerületéhez). A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig, majd 1960-tól a Rimaszombati járáshoz, 1949-1960 között pedig a Nyustyai járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Állam része volt (Garammenti megye, Nyustyai járás). Területe 1921-hez képest (9,48 km²) csak kis mértékben változott, 2011-ben 9,41 km² volt, mely a város területének 13,8 százalékát alkotja.

Népesség

Hacsó népessége 2011-ben 261 fő volt, itt élt a város népességének 3,4 százaléka. Ebből azonban Hacsó településen csak 171-en éltek, de statisztikailag a Nyustya kataszteréhez tartozó Skálie településrészt (90 fő) is Hacsó városrészhez sorolták. 1880-ban 300, 1910-ben 577, 1921-ben pedig 493, zömében szlovák nemzetiségű lakosa volt, a magyar anyanyelvűek 1910-ben a lakosság 23,1 %-át, 1921-ben 6,1 %-át alkották. 1921-ben lakosságának kétharmada (67,8 %) evangélikus, 30,2 %-a pedig római katolikus vallású volt. A község népessége 1961-ben érte el maximumát (587 fő), 1970-re 463-ra esett vissza, majd a közigazgatási önállóságának elvesztése utáni négy évtizedben népességének csaknem kétharmadát elveszítette.

Történelem

Hacsó első írásos említése 1412-ből származik, ekkor „Hach” alakban szerepel az írásos forrásokban. A kezdetektől szláv lakosságú, főként fakitermeléssel és pásztorkodással foglalkozó település volt. A 16. században az I. Ferdinánd és Szapolyai János közötti harcokban kétszer is felgyújtották. A 18. században fűrészmalom működött itt, ekkoriban a lakosság nagy része a nyerges mesterséget űzte. 1796-ban Vályi András monográfiájában már kiemeli a hacsóiak faedénykészítését (tányérok, mozsarak), mely a 19. században is meghatározó maradt. 1802-ig a Kishonti kerülethez tartozott, keleti határa egyben Hont és Gömör vármegyék határát alkotta. 1874-ben megépült a Feled-Rimaszombat-Tiszolc vasútvonal, melynek építésénél Hacsó és Nyustya között értékes magnezitkészleteket fedeztek fel. Hamarosan felépült Mutniknál a magnezitpörkölő, mely rohamos fejlődést hozott Hacsó számára is, népessége 1880-1910 között csaknem a duplájára (300 főről 577 főre) nőtt. Hivatalos nevét 1907-ben a korábban használt Hacsava helyett hatósági magyarosítással Hacsóra változtatták. 1920-ig Gömör és Kishont vármegye Rimaszombati járásához, majd Csehszlovákiához, 1939. márciusától 1945. januárjáig pedig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 475 lakosa volt. A második világháború után részben Hacsó határában hozták létre az új magnezitüzemet, mely ma is üzemel. 1961-ben 587, 1970-ben pedig 463 lakosa volt a községnek, melyet 1971-ben Nyustyához csatoltak.

Mai jelentősége

Evangélikus temploma 1816-ban épült klasszicista stílusban, mai alakját 1905-ös átépítése során nyerte el. A 19. században a faluban működött Matej Hrebenda (1796-1880), a cseh és szlovák irodalom terjesztője, aki a helyi temetőben nyugszik, emlékművét 1968-ban avatták fel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

HACSAVA. Tót falu Hont Várm., földes Ura B. Kemény, G. Berényi, B. Sághy Uraságok, lakosai leg inkább evangelikusok, fekszik Rima víze mellett, közel Fűrészhez, mellynek filiája, épűletre való fája tsekély, legelője szoross, réttyei kevesek, földgye sovány, fa tányérok, és mozsároknak készítésekből élnek, mellyeket az alföldre szoktak le hordani.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Hacsava, tót falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vgyékben, Pila és Nustya közt: 16 kath., 227 evang. lak., kik sok fatálat, mozsarat, kanalat, kulacsot, s m. i. faedényeket készitenek. Határa hegyes és sovány. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Hacsav, rimavölgyi tót kisközség, 61 házzal és 340 ág. h. ev. lakossal. Régi birtokosai nem ismeretesek. A Ferdinánd és Szapolyay alatti villongások alatt két ízben felgyújtották a községet. A XVIII. században Hancsava néven találjuk említve. Ez időben a községben fűrészmalom volt, a lakosok nagy része pedig a nyerges mesterséget űzte. A falu határában van a magnesitpörkölő részvénytársaság magnesitgyára. Ág. h. ev. temploma 1816-ban épült. Postája, távírója és vasúti állomása Nyustya.

Helységnévtár

Hacsova (Hacsava), rk. 12 Nyustya, ág. 279 Fürész, ref. 6 - , izr. 3 - .