Özörény

A község a Sajó völgyében, a Sajó-folyó jobb partjának közelében fekszik, a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhely) és a Pelsőc-Murány vasútvonal (megállóhely, a személyforgalom 2011-ben megszűnt) mentén, Tornaljától 15 km-re északra, Rozsnyótól 20 km-re, Pelsőctől 3 km-re délnyugatra. Mellékutak kötik össze Pelsőccel, Lekenyével (2,5 km), Licével (7,5 km) és Mellétével (5 km). Határának legnagyobb részét a Jolsvai-karszt keleti része foglalja el, mintegy egynegyedét erdő borítja, legnagyobb része rét és legelő. Délről Lekenye és Melléte, nyugatról Lice és Gice, északról (rövid szakaszon) Páskaháza, északkeletről Pelsőc községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz tartozott, majd a Rozsnyói járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe 1910-38-hoz képest (12,76 km²) csak minimális mértékben változott (3 hektárral, 12,79 km²-re gyarapodott, amikor 1953-ban a papírgyár teljes területét - korábban egy része Pelsőchöz tartozott - Özörényhez csatolták).

Népesség

A cellulózgyár 1883-as létrejötte után a község népessége ugrásszerű növekedésnek indult, 1880-1910 között több mint másfélszeresére nőtt. 1910-ben 1027, 1921-ben 982, 1938-ban pedig 1079, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar többségét mindmáig megőrizte, bár 1991-2011 között (csekély, 4,2 %-os népességnövekedés mellett) a magyar nemzetiségűek aránya 82,5 %-ról 56,9 %-ra csökkent (a magyar anyanyelvűek aránya 66,6 %), a szlovákoké pedig 13,9 %-ról 31,8 %-ra nőtt. A lakosság csaknem egyharmada (32,4 %) a roma etnikumhoz tartozik, 2001-ben 10,4 %-a, 2011-ben pedig 8,9 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek. 2011-ben a lakosság 30,2 %-a volt református (1921-ben még 59,8 %), 23,7 %-a római katolikus vallású, 22,1 %-a pedig felekezeten kívüli.

Történelem

A mai település határa két középkori település, Malah és Özörény területét foglalja magába. Malah falut, mely Horka, Tiba és Melléte között (a mai Hevesipuszta környékén) terült el, 1242-ben, közvetlenül a tatárjárás után említik először, létrejötte a 12. század második felére tehető. A falu Szent Erzsébet tiszteletére szentelt régi temploma a 13. század második felében épült, írott forrásban 1341-ban szerepel először. Ez a templom egykor a Mihály-hegy oldalában állt, a nép a vörös barátok templomáként emlegette. Romjai 1796-ban még álltak. Határában a nemzetség szaporodása révén a 15. században jött létre Horka és Ivánkaháza. Malah kisnemesi település volt, 1243-tól a Zágráb-Korpás, szláv eredetű nemzetség birtoka. Malah és Ivánkaháza egyaránt a 16. században, egy török rajtaütés során pusztult el. 1560 után már lakatlan, Horkához tartozó puszta. Özörényt 1243-ban említik először. Területe a gömöri királyi várhoz tartozott, a környék legrégebbi települése volt, Mellétével és Licével volt határos, létrejötte a 11. század végére tehető. Területéből vált ki Melléte és Malah is. Köznemesi település volt, utoljára 1466-ban említik írott forrásban. Templomos falu volt, az egykori templom helyét a Pusztatemplom dűlőnév őrzi. Kedvezőtlen természeti adottságai (vízhiányos karsztfennsík) miatt már a 15. században elnéptelenedett, 1567-ben már pusztaként szerepelt. A 18. században az Ambrus- és Barna-családoké, majd Horka határába olvadt. A 19. században a Skalica és a Horkai-hegy közti határrészt nevezték Özörénynek, 1906-ban pedig Horka községet keresztelte a Belügyminisztérium Özörény névre, mely 1938-45 között is hivatalos név volt. Mára a közhasználatból a szlovák „Gemerská Hôrka“ névből tükörfordítással kialakult „Gömörhorka“ elnevezés kiszorította. A mai település első fennmaradt írásos említése Horka néven 1413-ból származik. A 15. század elején vált ki Malak határából. 1413-tól 1488-ig a Dancs-család, majd 1483-ban a Szentkirályiak birtokolták. 1449-ben "Horka alias Malach" néven szerepel az írott forrásokban. Eredetileg nemesi portákból állt, a 16. században akkori birtokosa, a mellétei Barna-család telepített ide jobbágyokat. Lakossága kezdettől fogva magyar volt, a 16. század végén református hitre tért. A 17. század végén teljesen elpusztult, lakossága elszegényedett és elvesztette földjeit, 1720-ban két jobbágycsalád maradt itt. 1739-ben a pestisjárvány 9 áldozatot szedett a községben. 1773-ban családjainak fele már a 16. század óta itt élt, de a később betelepültek is csaknem mind magyarok voltak. A falunak 1828-ban 103 háza és 702 lakosa volt. Határa kövecses és terméketlen volta miatt lakói főként mészégetéssel, szénégetéssel, fuvarozásal és állattartással (juh és kecske) foglalkoztak. 1883-ban alapított, máig működő papír- és cellulózgyára alapvetően megváltoztatta a község jellegét, ipari településsé vált, az itteni férfiak csaknem mind a gyárban dolgoztak. Református elemi iskoláját 1792-ben, az evangélikus iskolát (ma az óvodának ad otthont) 1900-ban építették. 1906-ban hivatalos nevét az egykori falu után Özörényre változtatták. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. A 20. század első felében az ipari jellegű község jelentős munkásmozgalmi központ volt, szociáldemokrata és kommunista pártszervezettel és munkáskörrel, a környéken Kis-Moszkva néven is ismerték. 1927-ben tömegtüntetés, 1930-ban és 1933-ban nagy sztrájkok színhelye volt a község. 1932-ben szlovák nyelvű állami iskolát nyitottak meg a faluban. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1992-ben a papírgyárat privatizálták, a cellulózgyártás megszűnt, ma egy svéd tulajdonú, papírzsebkendőket gyártó cég (SCA Hygiene Products) és egy műanyaghulladékfeldolgozó működik itt.

Mai jelentősége

A község 1883-ban alapított papírgyára ma is működik, egy műanyaghulladékfeldolgozó is üzemel itt. Határában katonai lőtér található. Magyar és szlovák tannyelvű alapiskola és magyar-szlovák nevelési nyelvű óvoda is működik a községben. Református temploma 1786-ban épült klasszicista stílusban, tornyát később építették hozzá. Határában 40 méter hosszú barlang található (Skalická jaskyňa), mely nem látogatható.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

HORKA. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai sok Uraságok, lakosai reformátusok, és kevesebben katolikusok, fekszik Sajó vizéhez közel, Pelsőtzhöz 1/4 mértföldnyire, a’ falu közepén fakadott tiszta, és soha bé fagyni nem szokott bövséges forrása van, földgye meg lehetős, piatzozásai közel, Jolsván 1 1/2, Rozsnyón 2 1/2 mértföldnyire, réttye a’ Sajó mentében jó, földgyének fele középszerű, fele vadvizes, legelője elég, erdeje el pusztúlt, gyümöltsösse hasznos.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Horka, magyar falu, Gömör vmegyében, Pelsőcz és Lekényével szomszédos. Van benne a reformátusoknak templomjuk. A lakosok száma 693, mind reform. kevés r. katholikus. Mindnyájan eredeti magyarok. Van 10 3/8 urbéri és 22 1/8 majorsági telek, 500 hold erdő. Sovány szántófölde a tisztabuzát csak nagy szorgalmas munka után termi meg. Rétje jó, ollykor a Sajó kiáradásakor kárt szenved; határában melegforrások találtatnak. Birják: Hevessi, Hámos, Czekus urak, ugy a nemes Székely, Farkas, Bakó, Ambrus, Barna és Gál nemzetségek. Ut. p. Tornalja.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Odább Gömör-Panyit, Tiba, és a celluloz-gyáráért említhető Horka kis helységektől éjszakra a csetneki völgynyílás mellett épűlt Pelsőcz nagyközség.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Horka, sajóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 157 házzal és 899, túlnyomó számban ev. ref. vallású lakossal. E községet már 1411-ben említik, a mikor a mellétei Barna család volt az ura. 1413-tól 1488-ig a Dancs családot, de 1483-ban a Szentkirályi családot találjuk itt. 1449-ben a község neve Harka alias Malach alakban van említve. Későbbi birtokosai a Ragályi, Diószeghy, Tornallyai, Sárközy, Losonczy, Fáy, Putnoky, Vadnay, Hevessy, Hámos, Czékus, Székely, Farkas, Bakó, Ambrus és Gaál családok. Most Hevessy Bertalannak van itt nagyobb birtoka. A községben régi kúria is van, mely még a mult század elején épült és most a rozsnyói takarékpénztáré. A község határában valamely régi templom maradványai láthatók. Itt feküdt hajdan Özörény község is, melynek azonban már nyoma sincsen. Ide tartoznak Ivánka, Sós és Vendégfogadó puszták is. A község ev. ref. temploma 1786-ban épült. A faluban van posta, távíró és vasúti állomás.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Özörény. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Hevessytanya, Malaiszőllő, Sósipuszta, Zilkatanya. A község területe 2217 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1079.