Érsekújvár

Érsekújvár a Kisalföldön, az Érsekújvári-sík kistájon, a történelmi Nyitra megye déli peremén, a Nyitra-folyó mentén fekszik, melyet az itt kialakított Nyitra-csatorna kapcsol a Vág folyóhoz. Fontos forgalmi csomópont, vasúti pályaudvarral (Pozsony-Budapest vasúti fővonal 1850 óta, Érsekújvár-Komárom vasútvonal 1910 óta, Érsekújvár-Nyitra vasútvonal 1900 óta), a 64-es (Komárom-Nyitra) és a 75-ös (Vágsellye-Sáró) országos főutak találkozásánál, Komáromtól 30 km-re északra, Nyitrától 40 km-re délre, Vágsellyétől 34 km-re délkeletre, Gútától 20 km-re keletre. Az 563-as út Gúta felé teremt összeköttetést, mellékutak kötik össze Naszvaddal (10 km), Nagysuránnyal (13 km) és Andódon (6 km) keresztül Szímővel (16 km). 1932 óta repülőtere is van. Nyugatról Kamocsa, Andód és Szímő, északnyugatról Tótmegyer, északról Nagysurány és Bánkeszi, északkeletről Zsitvabesenyő, keletről Udvard, délkeletről Bajcs, délnyugatról pedig Naszvad községekkel határos. Keleti, déli határa, valamint nyugati határának egy része (Kamocsa és Szímő felé) Nyitra és Komárom megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

Város és járásszékhely, a Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozik. 1691-ben kapott mezővárosi rangot, 1920-ig Nyitra vármegyéhez tartozott törvényhatósági jogú városként (1876-tól), 1908-tól az Érsekújvári járás székhelye. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Érsekújvári járás székhelye. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, ebben az időszakban is járásszékhely és egyben Nyitra és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék székhelye volt, 1939. július 15-én megyei várossá nyilvánították. Területe az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (72,50 km²-ről 72,57 km²-re).

Népesség

A város lakosságszáma a vasút megépítése után, a 19. század második felében megduplázódott (1851-ben 6936, 1910-ben 16 228 lakosa volt). A 20. század első felében 20 ezer fő körül mozgott a népességszám, 1940-ben elérte a 23 306 főt, majd a háborús pusztítás következtében 1945-ben 13 400-ra esett, 1950-ben újra elérte a 20 ezret. A háború utáni újjáépítés, a város központi szerepkörének megerősítése és a szocialista iparosítás gyors népességnövekedést hozott magával (elsősorban az 1970-80-as években). 1961-1991 között újra megduplázódott a lakosság száma és 1991-re elérte a maximumot. Az 1991-2011 közötti két évtizedben 7,6 %-al csökkent a népességszám (42 923-ról 39 646 főre). A huszadik század elején Érsekújvár magyar többségű város volt, és bár a szlovákok aránya az államfordulat után többszörösére nőtt (1910-ben 5,9 %, 1921-ben 40,4 %, 1939-ben 9,5 %), magyar többségét megtartotta az 1940-es évekig. Ekkor a magyar nemzetiségű zsidóság koncentrációs táborba hurcolása (1939-ben a lakosság 12,7 %-át alkották), majd a háború után a magyarok tömeges kitelepítése és ezzel párhuzamosan a magyarországi szlovákok betelepítése alapvetően megváltoztatta a város nemzetiségi arculatát. Az iparosítással az egész országból érkeztek ide új lakosok, nagyrészt szlovák és cseh nemzetiségűek. 1991-2011 között az asszimiláció révén tovább csökkent a magyar nemzetiségűek aránya (31,1 %-ról 22,4 %-ra). 2011-ben a népszámláláskor a lakosság több mint egytizede (11,7 %) nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. A lakosság többsége római katolikus vallású, 1921-ben még a lakosság 86 %-a, 2011-ben 59 %-a volt katolikus. Az evangélikusok aránya 2,6 %, a reformátusoké 2,2 % volt 2011-ben, ugyanekkor a lakosság 18 %-a vallotta magát felekezeten kívülinek.

Történelem

Miután Esztergomot a törökök elfoglalták, Várdai Pál esztergomi érsek saját birtokain 1545-1546-ban erődöt építtetett. Az elsőként épült palánkvárat 1573-1580 között korszerű reneszánsz erőddé alakították, melyet Ottavio és Giulio Baldigara olasz építészek terveztek. A vár alaprajza alkotja a mai belvárost, derékszögű utcarendszerrel és téglalap alakú főtérrel. Az új várról kapta a nevét Érsekújvár (Castellum Novum), ahol már a 16. században katolikus és kálvinista templom is volt. 1621-ben kis időre Bethlen Gábor kezére került. A vár 1663 szeptemberében hosszas ostrom után elfoglalták a törökök Köprülü Ahmed pasa vezetésével és 22 évig tartott itteni uralmuk, melynek során Érsekújvár tágabb környéke állandó portyáik színhelye lett. A portyázások során pusztult el a mai város területén található három falu: Gúg, Lék és Nyárhíd. 1685. augusztusában a Szent Liga visszafoglalta a törököktől Heister Hannibal vezetésével, a várvédőket lemészárolták. Felszabadulása után nem sokkal, 1691-ben visszakerült az esztergomi érsekhez, aki kiűzte innen a protestánsokat, egyben a vár körül kialakult település mezővárosi rangot kapott (1733-ban egyesítették a várat és a várost). 1704-ben kuruc kézre került a vár, ahol egy időben Rákóczi fejedelem is tartózkodott. 1710-ben a császáriak ostrommal foglalták vissza. 1724-1725-ben császári parancsra lerombolták a várat, a vizesárkot 1822-ben szüntették meg. Az 1848–49-es szabadságharcban Érsekújvár, mint nyílt város nem vett részt a harcokban, de a különböző seregek gyakran keresztülvonultak rajta. 1848-ban a jobbágyság megszüntetésével a város önállósodott, megszűnt az esztergomi érsekhez fűződő hűbéri viszony. 1850-ben megépült a Pozsonyt Budával összekötő vasútvonal, melynek Érsekújvár lett az egyik fontos álllomása. 1900-ban megépült a Nyitrára vezető vasútvonal, 1910-ben pedig Komárommal is A század második felére gyors városiasodás, iparosodás jellemző, de híres volt a város ló- és marhavásárairól is. 1876-ban rendezett tanácsú városi rangot kapott. 1889-ben téglagyár, 1900-ban bőrgyár, 1906-ban lengyár létesült. 1840-től kezdve egyre több zsidó települt le a városban, 1857-ben már zsinagógájuk is volt. 1842-ben megalakult az algimnázium. 1906-ban a főtéren felavatták Kossuth Lajos és Czuczor Gergely szobrát (mindkettő elpusztult a 20. század során). 1919 elején elfoglalta a csehszlovák hadereg (bár júniusban a magyar vöröshadsereg 16 napra vissza tudta foglalni) és 1920-tól hivatalosan is Csehszlovákiához tartozott. Ebben az időszakban erős szlovákosítási törekvések jelentkeztek, 1930-ban a szlovákok aránya már megközelítette a magyarokét (42 %). Fűszergyár és számos új iskola létesült, a bőrgyár a Baťa cég kezébe került, amely repülőteret is létesített a városban. 1936-ban itt mondták ki az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt fúzióját és az Egyesült Magyar Párt létrejöttét. 1938 novemberében visszakerült Magyarországhoz és az újonnan létrejött Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye székhelye lett, egyben megyei város 1939-től. 1944 júliusában az érsekújvári zsidókat koncentrációs táborba hurcolták. 1944 októberében és 1945 márciusában több hullámban brit repülőgépek bombázták a várost, mely szinte teljesen elpusztult, házainak több mint a fele megsérült és mintegy 2000 lakosa vesztette életét. Érsekújvár szenvedte el a mai Szlovákia városai közül a legsúlyosabb háborús károkat. 1945. március 29-én érte el a II. ukrán front a várost. 1947-ben 252 családot telepítettek ki a városból Magyarországra és 244 békéscsabai szlovák családot (1500 fő) telepítettek a helyükre. 1948-ban a kommunista hatalomátvétel után államosították a cipő- és bőrgyárat, majd később nagyszabású ipartelepítés keretében elektrotechnikai (Elektrosvit, Tesla), gépipari (Vunar, Sigma) és élelmiszeripari (Milex, Novofruct, Mäsokombinát) üzemeket létesítettek. Az Érsekújvári járás területének megnövelésével 1960-ban megerősödött a város központi szerepköre és az 1970-es és -80 as években lakosságszáma csaknem megduplázódott, a városkép a lakótelepépítésekkel megváltozott.

Mai jelentősége

Legfontosabb iparágai az elektrotechnikai és élelmiszeripar. 1982-ben létesített új Egyetemi Kórháza révén országos jelentőségű egészségügyi központ. A város a kisalföldi magyarság egyik szellemi és kulturális központja. Magyar gimnáziuma (Pázmány Péter Gimnázium) 2004-ben önállósult újra. Számos oktatási intézménye közül magyar tanítási nyelvű alapiskolája (Czuczor Gergely Alapiskola), szlovák–magyar tanítási nyelvű építészeti és egészségügyi középiskolája, valamint a Jedlik Ányos Elektrotechnikai Ipari Középiskola és a Kereskedelmi Akadémia a jelentősebbek. Első múzeumát, az Érsekújvári Városi Múzeumot 1935-ben hozták létre, ez azonban 1945-ben a légitámadás áldozatául esett; a jelenlegi Járási Honismereti Múzeum 1956-ban létesült. A főterén álló Szt. Kereszt-plébániatemplom, valamint a ferencesek Assisi Szent Ferencnek szentelt temploma és kolostora a 17. században barokk, katolikus kápolnája 1722-ben szintén barokk stílusban épült; zsinagógáját a 19. század második felében, evangélikus templomát 1905-ben, református templomát 1942-ben emelték. A vár egyetlen megmaradt bástyájára 1779-ben barokk stílusú kálváriát építettek. A városban szobrot emeltek többek között Anton Bernolák egykori plébánosnak és szlovák nyelvújítónak (1937), Czuczor Gergelynek (1966), Kassák Lajosnak (1989), valamint Széchenyi György esztergomi érseknek (2005).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ÚJVÁR. Érsek Újvár, Nájhájzel, Nove Zámki. Elegyes lakosú Mezőváros, ’s hajdan nevezetes erősségű Vár vala Nyitra Várm. földes Ura az Esztergomi Érsek, lakosai katolikusok, ’s másfélék is, fekszik az Ország útban, Nyitra vize nedvesíti, ugyan Nyitrához 4 1/2, Komáromhoz pedig két jó mértföldnyire, Bajcshoz 3/4 órányira. Hajdani viszontagságait, ’s tíz ostromoltatásait lásd Bél Mátyásnál 562in Notitia Hung. e’ Várnak, és Városnak leírásában, a’ ki azt elég bőven előadta. Hajdani Építtetőji az Esztergomi Érsekek valának, ámbár Rákcziak is felette sokat kőltöttek, egy Frantziának intézete szerént lett megerőssíttetésére. – Nevezetes virágzása Várának mintegy másfél száz esztendőig tartott, ’s mind Betlennek, mind az Ozmanoknak, mind pedig Rákóczinak bírtokokban vala, és az Irók szerént 100000 embernél több elveszett külömbféle ostromoltatásai által. 1725-dikben VI. KÁROLY Tsászárnak parantsolattyára vólt erősségei lerontattak. A’ Városnak Szentegyházán, ’s a’ Szent Ferentz Szerzetebéli Atyáknak Klastromjokon, és Szentegyházokon kivűl díszesítik e’ Várost a’ földes uraságnak régi kastéllya, ’s a’ Tiszteknek lakó házaik, a’ vendégfogadó, és némelly más épűletek. Lakosai szorgalmatosak mind a’ kereskedésre, mind a’ gazdáskodásra nézve. Kiváltképen való segedelmekre van a’ kereskesében az a’ szép ország út, mellyet vidékjénél Hertzeg Kárdinális, és Primás Batthyáni József ő Eminentziája példás nagy kőltséggel építetetett, Vizer János Érseki Földmérő Úrnak intézete szerént. Lásd felőle deák Verseit, ’s Prof. Szabó Dávid Úréit, és Bajcs név alatt. Születése helye a’ többek között néhai híres Tudós Káprinai Istvánnak. Határja, melly 1691-ben néhai Gróf Szécsényi Érsek által némelly pusztákkal tágasíttatott, jól termő, vagyonnyai külömbfélék, boraik kedvesek, eladásra alkalmatos módgyok van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Érsekujvár, (Neuhäusel), élénk város, Alsó-Nyitra vgyének legalsó déli csucsában, a Nyitra vize mellett, lapályos rónaságon, mind Nyitrától, mind Komáromtól 5 mfd. távolságra, saját postahivatallal és váltással Perbete és F. Játó közt, a bécs-pesti vasutvonalban. Házai jól épültek, a köztök sok derék épület látható. Népessége 6936 lélek, kik csaknem mind r. katholikusok, nyelvre nézve főleg magyarok, aztán tótok s kevés németek. Van itt derék kath. paroch. templom, sz. ferenczi zárda, kath. gymnasium, k. tanitó-képzőintézet, nagy vendégfogadó. Róna határa lapályos, de igen termékeny; mesteremberei számosan; vásárai gabonára, lóra és szarvasmarhára nézve nagy fontosságuak. Földesura az esztergomi érsek. – Hajdani vára a Nyitra posványaitól körülvéve, s mellynek most nyomait sem láthatni: régen a legerősebb s legfontosabb várak közül való volt hazánkban, s másfél század alatt 10 véres ostromot állott ki. Épitője Várday Pál esztergomi érsek vala. Legelőször 1605-ben Bocskay vezére Rhédey Ferencz foglalta el, segittetve Homonnai Bálinttól. 1619-ben Szécsy György Bethlen Gábor alvezére ostromlotta, s miután az őrsereg Koháry kapitányát tömlöczbe vetette, birtokába jött. 1621. Buquoi cs. tábornok akará visszavenni, de szerencsétlenül, mert az őrsereg kicsapván, maga Buquoi is elesett. 1663-ban a török nagyvezér roppant sereggel vétette körül, s augustus közepétől september végéig szüntelen bömböltek az ágyuk, s már 5 roham veretett vissza, még sem adá meg magát gr. Forgács Ádám a várparancsnok, mind addig, mig az őrsereg mindenben fogyatkozást látván, pártot üte, s Forgácsot kényszerité a vár feladására. Ezután a törököktől csak 1685-ben vették vissza a mieink iszonyu erőködésekkel, s áldozatokkal. Végre 1703-ban árulás által Rákóczy Ferencz foglalta el; de 1709-ben Heister cs. tábornok feladás következtében, visszavette, s később földig lerontatott.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Majdnem a megye déli határán áll Érsek-Újvár, hajdan erős és fontos vár. Eredetileg a Nyitra partjától távolabb feküdt, a Nyitra vize fölhasználásával nagy árasztó művekkel és árkokkal bírt, s azokban rejlett a vár ereje. A vár tíz ostromot állott ki. Bocskay és Bethlen elfoglalta, s midőn Boucquoi vissza akarta foglalni, a vár alatt elesett. 1663-ban a török vette be, miután az őrség Forgách Ádám parancsnok ellen föllázadt. Hosszas küzdés után 1685-ben ismét visszafoglaltatott. 1703-ban II. Rákóczy Ferencz kezébe kerűlt, és csak 1709-ben vette vissza tőle Heister. 1724-ben királyi parancsra lebontatott annyira, hogy most nyoma sem látható; betöltött árkai helyén most házak állanak. Érsek-Ujvár rendezett tanácsú város szép egyenes útczákkal s négyszögű piacztérrel. Kiválóbb épületei a Pázmány-templom, a primási palota, a Ferencz-rendiek kolostora és a városháza, hol állítólag II. Rákóczy Ferencz buzogányát őrzik. Bíróválasztáskor hajdan ezt vitte a tanács előtt a szószóló. A városon kivűl egy tágas kertben közkórház áll, mely a nyitrai új megyei kórház után legnagyobb a megyében; Kapisztóry Ferencz királyi tanácsos buzgó gyűjtése folytán közadakozásból keletkezett. Iskolái közt első helyen áll algymnasiuma. Régebben a magyarság volt itt uralkodó; most többségben van a tót. Érsek-Újvár régebben első rendű gabonapiacz volt, marha- és lóvásárai is országos hirűek voltak; ma már sokat vesztett e híréből, de forgalma még most is a nagyobbak közé tartozik a megyében. Annál fontosabb most vasúti állomása, mely a Nyitra-, Vág- és Duna-völgyi vonalak egyik kereskedelmi fő forgalmi helye; teherárúforgalomra első rendű állomás.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Érsekujvár rendezett tanácsu város. Népességére nézve Nyitravármegye második városa, a vármegye déli csúcsán, a Nyitra folyó kanyarulatában, torkolatának közelében fekszik. Határába már beszögellik Komárom vármegye földje, melylyel három oldalról szomszédos. Nyugotról kis darabon Tót-Megyer, éjszakon Bánkeszi határával érintkezik. Érsekujvár a Nyitra völgyének kulcsa, nagy, termékeny síkság középpontja. Helyzeténél fogva játszhatott oly fontos szerepet a XVII. században, mint erősség, s utóbbi tulajdonsága volt alapja, főleg a budapest-bécsi vasút megnyílta óta, mai gyarapodásának. A budapest-szőnyi vonalrész kiépítése után már vesztett abból a közvetítő feladatból, hogy a téli időben Budapest és Komárom vasúti összeköttetésének végpontja legyen, a mi kereskedelmének nem csekély előnyére volt; de megtartotta azt a fontosságát, mely a Nyitra-torkolatra dülő nagy és népes gazdasági terület középpontjával jár. A városnak a legutóbbi népszámlálás alkalmával 11,299 lakosa volt. Ezek közül 9875 magyar volt, tehát majdnem 90%; német 465 (többnyire izraeliták), tót 900. Magyarul azonban ezek legnagyobb része beszél. Érsekujvár tehát egyetlen magyar városa Nyitravármegyének. Vallásra nézve róm. kath. 9701, izraelita 1471, a többi apró töredék. A város, melynek határa 12,433 kat. hold, tehát Nyitra határánál kétszerte nagyobb, belterületileg körülbelül egyenlő helyet foglal el Nyitrával. Házainak száma 1163. Egy házra tehát tiz lakos esik; Nyitrán pedig 1178 házra 13538 lakos mellett átlag 12 lélek, a mi abban leli magyarázatát, hogy Érsekujvárott több az apró, egy-egy családtól lakott ház. Érsekujvár már az ujkorban keletkezett; alig háromszáz esztendős. Esztergomnak a török által történt megvétele után Váradi Pál érsek a Nyitra völgyében, a komárommegyei Lök határában épített palánk-várat, melyet Ujvárnak s később Oláh Miklós érsekről, a ki erősítését növelte és befejezte, Oláh-Ujvárnak neveztek. Mint Fábián János „Az esztergomi érsekség uj vára” értekezésében kimutatja, a már eddig is a török ellen sok szolgálatot tett várat kevésbbé alkalmas volta miatt Miksa király megszüntette s helyébe, a mostani város helyén, a nyitramegyei Görög (Gewrewg) prímási falu határában építtetett uj várat. Az építést 1571-ben kezdték s 1581-ben fejezték be. Ez a vár volt alapja a mai Érsekujvárnak. Ez a vár jelentékeny támaszpontja volt több mint száz éven át a török terjeszkedését gátló királyi seregnek. 1605-ben Rhédey Ferencz, Bocskay István vezére, homonnai Drugeth Bálinttól és Szinán budai pasától segítve, elhódította a német őrségtől, de a Bocskayval kötött békeszerződés visszajuttatta Érsekujvárt is a király kezébe. 1619-ben Bethlen Gábor foglalta el. Két év mulva Bouquoy császári tábornok vissza akarta foglalni; de Horvát Istvánnak, Bethlen vezérének fölmentő seregével megütközve, életét vesztette. Bethlen birtoklása után 1663-ig ismét a királyi sereg őrizte a várat; de 1663-ban gr. Forgách Ádám, hősies védelem után, a hadi becsület teljes megóvása mellett kénytelen volt átadni a várat a töröknek, ki egész 1685. augusztus 10-éig maradt ura, a mikor Károly lotharingiai herczeg visszavette tőle. Érsekujvár visszahódítását Európaszerte ünnepelték, mint a Buda felszabadulását megelőző hadjárat egyik legfontosabb mozzanatát. A vár ekkor már jelentékeny polgári lakosságot fogadott falai közé, a kik a körülötte volt, elpusztult helységekből menekültek ide. 1704-ben Rákóczy Ferencz, Bottyán Jánossal, minden nehézség nélkül hatalmába kerítette a várat, melyet Bercsényi Miklós 1705-ben kijavíttatott. Innentúl azonban már nem játszhatott többé szerepet. A Rákóczy-szabadságharcz lezajlása után elhatározták megszüntetését, minthogy Komárom mellett egyáltalában nem volt rá szükség. Védőműveit 1725-ben - III. Károly parancsára - lerombolták. Az erődnek ma már nincs maradványa; de nyomát egy szögben törő utcasor, mely a kálváriától nyugotra vonul s házainak lejtős gyepűje határozottan mesterségesen emelt magaslatra mutat, máig fenntartotta. Minthogy a város alig másfél százada vesztette el erőd jellegét, éppen akkor, midőn a magyarországi városoknak hosszú időre kiható hanyatlása kezdődött: nem mutathat föl egy nagyobb műbecsű épületet sem. Csinosodása csak a legujabb időben fölkeltett izlés hatása alatt, főleg az alkotmányos korszak óta halad. Most már szemlátomást jelölhetjük meg a különböző származású letelepedettek által meghonosított népies jellegü apró lakóházak közt a modern házakat, melyek egyúttal a város gyarapodásának biztos útmutatói. A Nyitra mellékének termékeny áradványföldjét kihasználva, a városi hatóság dícséretes módon gondoskodott az utczák és terek, valamint a város közvetlen környezetének befásításáról. A budapest-bécsi vonal nagy állomása körül, melybe az uj komáromi és surányi szárnyvonalak is be fognak ágazni, egész park terül el. A vasúttól majdnem egyenesen a Nyitra-folyóval párhuzamosan vezet be a város közepébe (az ó-városba), a körülbelül két kilométer hosszú Széchenyi-utcza, melyet több helyen már nagyobb és csinosabb, modern lakóházak szegnek be. A Széchenyi-utcza a Kossuth Lajos nevét viselő nagy térre torkol. A tér keleti oldalán áll a r. kath. plébánia, templomával, melyet 1877-ben Simor János herczegprímás restauráltatott; ugyanezen soron, a szögleten, a városi iskolaépület, az emeletes főgimnáziumi és vele kapcsolatban az elemi iskolai épület. A tér déli homlokzatát a városháza foglalja el, nyugotra pedig a nagy városi vendégfogadó emelkedik. A nyugoti oldalhoz csatlakozik a Pázmány-utcza, melyben a szt.-Ferencz-rendiek kolostora és szép temploma áll. A Ferenczieket Pázmány Péter telepítette itt meg és a legujabb időkig a gimnázium tanárai ők voltak. Miután a város nagy áldozatkészséggel főgimnáziummá emelte a kis gimnáziumot, a tanítást a város által kinevezett világi tanárok vették át. A kolostor könyvtárában őrizték sokáig az érsekujvári kodexet, kodex-irodalmunk egyik drága kincsét, mely jelenleg a Nemzeti Múzeum könyvtárában van. A középületek közül még említést érdemel a két zsinagóga, a hosszu földszintes honvédlovaskaszárnya, mely egy nagy terjedelmü udvart zár közbe legénységi épületével és istállóival; e mögött van a házak fölött kiemelkedő Kálvária-domb. Főékessége pedig a városnak a Nyitra mellett külön emelkedő közkórház, melynek megteremtésében Kapisztóry Ferencz kir. tanácsos fejtett ki nagyobb buzgóságot és áldozatkészséget. Az utczák rendre történeti nevekkel ékeskednek: ilyenek a már említett Széchenyi- és Pázmány-utczák, Kossuth Lajos-tér, Forgách-utcza (Érsekujvár hős védőjéről elnevezve), Báthory-utcza stb. Érsekujvár lakossága nagyrészt földművelésből és a kisiparból él. Kulturális törekvését a város által a modern haladás követelményei szerint átalakított iskolák és kórháza jellemzik. Értelmiségének gyarapításához ez intézetek nem kevésbbé járulnak hozzá, mint állami hivatalai, katonai tisztikara és előkelő vasúti állomásának nagy tisztikara. Van itt telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróság, adóhivatal, ellenben nincs megyei közigazgatási hatóság, mert az érsekujvári nevet viselő járás főszolgabírósága a közeli Surányban székel.

Magyar Katolikus Lexikon

Érsekújvár, Neuhäusel, Novum Castellum (Nové Zámky, Szl.): 1. vár. Várdai Pál esztergomi érs. az érsekség birtokainak védelmére kezdte építtetni 1543: Esztergom török kézre kerülése után a Nyitra folyó bal partján egy döngölt falú, 4 bástyás várat. 1545: Novum Castellum, 1571: Uyuar. Ez a vár az árvízek miatt tönkrement. A folyó jobb partján 1580: készült el Ottavio Baldigara ol. hadmérnök tervei alapján a hatágú csillag alakú, négyzetes hálózatú belső utcarendszerrel kialakított vár, az akkoriban legmodernebb rendszerű fülesbástyákkal. Mivel az építkezés Oláh Miklós érs. alatt fejeződött be, Oláhújvárnak is nevezték. A vár körül kialakult település a mai ~. - 1605: Bocskai István, 1619: Bethlen Gábor serege foglalta el. 1621. VII. 10: Bethlen vezére, Horvát István nagy győzelmet aratott az ~t ostromló császáriak fölött, akiknek tábornoka, Bouquoi maga is elesett. ~ karbantartartására nagy gondot fordított Pázmány Péter, aki itt ferences ktort is alapított. A 17. sz. közepén a Bányavárosi Főkapitányság alá tartozó kir. vár. 1663. VIII: a Forgách Ádám kapitány vezetésével védett várat 40 napi véres ostrom után Körülü Ahmed nagyvezír (ur. 1661-76) török hadai elfoglalták. 1685. VIII. 10: Lotharingiai Károly csapatai visszafoglalták, e napot Európa-szerte megünnepelték. 1704. XI: Rákóczi serege bevette ~t, s a szabharc idején a kurucok fontos központja, 1706: innen bocsátotta ki a fejed. ~i Kiáltványát. Itt készült a Mercurius Veridicus több száma. 1710. I. 3: ~ főterén végezték ki az áruló Ocskay László brigadérost. (E helyet a kockaköves útburkolatban sötétebb kővel kirakott kereszt jelöli.) III. Károly kir. (ur. 1711-40) rendeletére 1724: lerombolták, hadászati jelentősége megszűnt. Az egyik bástya 10 m. magas dombja 1998: is a Kálvária.- 2. ~ mint az esztergomi érsekség mezővárosa 1725 u. indult fejlődésnek. 1779: megmaradt bástyájára barokk kálváriát építettek, egyik márványkapuját Komáromba vitték ktorkapunak (1996: a ref. tp. udvarán látható). 1867: a kiegyezés után ~ vasúti csomópont épült. 1919. I. 8: a 7. cseh-szlovák légió csapatai megszállták. Az I. →bécsi döntés alapján 1938. XI-1945. IV: visszacsatolták Mo-hoz. - 3. esperesség a v. esztergomi főegyhm-ben. Plébániái 1917: Bajcs, Bánkeszi, Imely, Komját, Nagykér, Nagysurány, Naszvad, Szimő, Tardoskedd, Tótmegyer. - 4. plébánia. 1546: alapították. Tp-át 1546: a Szt Kereszt tiszt. sztelték. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1840: m., szl., ném.; 1910: m., szl., ném.; 1940: m., szl., ném. - Filiája 1917: Andod. - Lakói 1840: 6966 r.k., 2 ev., 1 ref., össz. 6969; 1910: 14.309 r.k., 19 g.k., 9 g.kel., 128 ev., 221 ref., 1 unit., 1540 izr., 1 egyéb vall., össz. 16.228, 91,4 %-a magyar; 1940: 19.728 r.k., 88 g.k., 32 g.kel., 293 ev., 661 ref., 2 unit., 2492 izr., 10 egyéb vall., össz. 23.306, 1970: össz. 25.332, 28,2 %-a m.; 1991: össz. 42923, m. 13350 (31,10%); 2001: össz. 42262, m. 11632 (27,52%). - 5. Iskolái: →Érsekújvári Gimnázium - Az Isteni Megváltó Leányai 1939: alapították a Szt Katalin nőnev. int-et, melyben tanítónőképzőt és 25 fős internátust szerveztek. 13 tanárnője volt. 1945: a m. isk-kal együtt megszüntették. - Szt Imre r.k. polg. fiúisk. 1938: szervezték újra államsegéllyel. 1942/43: 11 o-ban 15 tanár 496 fiút okt. - A r.k. polg. leányisk-t 1894: alapították államsegéllyel. 1942/43: 9 o-ban 13 tanár 466 leányt okt. 1945: a m. okt-t betiltották, mint m. isk. megszűnt. - 6. Szerzetesek. Szt Ferenc Sebei ferences konvent és tp. 1626: Pázmány Péter a mariánusoknak alapította, 1631: a tp-ot ő szent. 1663: a törökök feldúlták, de hamarosan újjáépült. 1786: II. József létszámát 18 főben határozta meg. A tp. kistáji jelentőségű búcsújáró hely. Búcsúnapja: Porciunkula, VIII. 2. utáni vasárnap. Andód, Csíz, Kürt, Nagycétény, Szimő és Tardoskedd m., Bánkeszi, Surány és Tótmegyer szl. lakossága látogatja. Szombat du. csoportokban végzik a keresztutat a Kálvárián. A távolról jöttek a tp-ban éjszakáznak. A m-ok saját énekeskv-et használtak: Egyh. énekek. Érsekújvár, 1938. - 7. Kat. sajtója: 1902-11: Kis Magyar Alföld, 1911-14: Érsekújvár, Kis Magyar Alföld, 1922-44: Szűz Mária Új Virágos Kertje, 1924: Hajnal, 1928-33: Újvári Újság, 1929-33: Világosság, 1932-33: Érsekújvár, 1933-44: Érsekújvár és Magyar Vidék, 1940: Védjük Nyelvünket. Bá.B-B.G. 1. Szabó Iván közlése. Érsekújvár, 1998. jún. 1. - Hadtört. közlem. 1889. (Balás Gy.: Újvár építészeti rendszere és katonai szerepe); 1897. (Matunák M.: ~ második alapítása 1573-1580.); 1974:49. (Marosi: Itáliai hadiépítészek) - Matunák M.: Érsekújvár a török uralom alatt 1663-1685. Nyitra, 1901. (Klny. Nyitramegyei Szle). - Vártúrák III:190. - 2. Haiczl Kálmán: Érsekújvár múltjából. Érsekújvár, 1932. - Kočiš, Ladislav: Nové Zámky v minulosti a súlanosti. Nové Zámky, 1967. - Kiss 1978:207. - 3. Némethy 1894:83. - Gerecze II:553. - Schem. Strig. 1917:84. - 4. Polg. Isk. 1942/43:252.- MTC 1943:557. - Mészáros 1988:183. - 5. Schem. SM. 1834:29; 1905:30. - Rupp III:264.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Érsekújvár a 16. és 17. században, de még a 18. század elején is katonai erődítmény volt, kétszer alapították: 1545-ben és 1580-ban. Mind a két esetben az esztergomi érseket illette az alapítás érdeme; ők emelték a török támadások idején az érsekújvári erősséget, később is ők teremtettek az erődítményből mezőgazdasággal, iparral és kereskedelemmel foglalkozó szabados várost. Az első Érsekújvárt, az egyszerű, hárombástyás magyar módra épült palánkvárat Várdai Pál alapította érsekléki birtokán. Hadászati jelentősége abban állott, hogy abba a várvonalba illeszkedett be, amely a Duna bal partján a török támadások ellen a Bécsbe vezető országutat védte. Sok költséget és fáradságot fordítottak rá Várdav Pál utódai: Oláh Miklós, majd Verancsics Antal esztergomi érsekek is. A vár falait és bástyáit tölgyfagerendák képezték, a gerendák közét földdel töltötték ki. Széles, vízzel telt árok vette körül a palánkfalat, a víz azonban az erős tölgyfagerendákat hamar megrongálta. A megrongált gerendák kicserélése, az épületeknek jókarban tartása, az őrség zsoldjának fizetése, az érsekek jövedelmét majdnem teljesen felemésztette. Rudolf király sürgetésére 1580-ban hadászati okokból a Nyitra folyó jobb partján új várat építenek, és a régi várat lerombolják. Az új vár építési költségeit nagyobbrészt az esztergomi érsekség jövedelméből fedezték, de ehhez hozzájárult a királyi ldncstár is. Az új vár az esztergomi érseknek györögi birtokán épült; hat bástyás, tekintélyes erődítmény volt. A bástyák nevei: Frigyes, Zserotin, Forgách, Cseh, Ernő és Császár-bástya voltak. Érsekújvárnak első országos szereplése 1605-ben volt, amikor Bocskay István erdélyi fejedelem hadjáratával Rudolf magyar királyt a törvények megtartására, különöskép a vallásszabadság biztosítására kényszeríti. A hadjárat sorsát az a körülmény döntötte el. hogy Bocskay hadvezére, Homonnai Drugeth Bálint 1605. október 17-én Érsekújvárt elfoglalta. A várkapitányok Strein Gábor és Thurv Ferenc voltak. A várat Rhédey Ferenc, Bocskay hadvezére ostromolta, de nem tudta bevenni, és Bocskay szövetségese, a török nagyvezér Szinan egri basát küldte segítségül. Homonnai Drugeth Bálint, aki Szinánnal egyidőben érkezett, rábeszélte Strein Gábort, hogy adja át neki a várat, mert ha Szinán találja elfoglalni, akkor azt a török kezéből sohasem fogják visszaszerezni. A bécsi béke után 1607-ben, Bocskay halála után újból a magyar király kezébe kerül Érsekújvár. Másik nagy, egész Európára kiható szerepe Érsekújvárnak az 1621. évben volt. A Bethlen Gáboriéle mozgalmak idején, 1619. szept. 30-án Széchy György és Rhédey Ferenc, Bethlen Gábor vezérei foglalták el Koháry Pétertől, akit katonái megkötöztek és a vár átadására kényszerítettek. Mikor Tilly császári kapitány a Fehérhegynél Pfalzi Frigyes seregét és a felkelő cseh nemességet teljesen leverte, Csehország elveszítette függetlenségét. A fehérhegyi csatának sikerein felbuzdulva, Ferdinánd király gróf Bucquoy Károly belga származású kapitányát Magyarország ellen küldötte, hory épp úgy semmisítse meg Bethlen Gábort és a felkelő magyar nemességet, ahogy ezt Tilly a cseh nemességgel tette Fehérhegynél. Bucquoinak első akadálya Érsekújvár volt. Bethlen Gábor jól ismerte Érsekújvárnak nagy katonai jelentőségét, Horváth István vezetése alatt 6.000 embert küldött Érsekújvár megsegítésére. Egy összeütközés alkalmával Bucquoi az Antód község és Érsekújvár között elterülő síkságon elesett. Bucquoi halála megmentette Magyarországot attól, hogy Csehország sorsára kerülve, függetlenségét elveszítse és lassanként az ausztriai háznak egyik tartományává váljék. A nikolsburgi béke után újból a király birtokába kerül a vár. A vár őrségét ekkor már a király fizeti, de az esztergomi érsekeknek is tekintélyes összeggel kellett az őrség zsoldjához hozzájárulniok. A vár erődítési költségeihez is hozzájárultak az esztergomi érsekek, különösen Lippay György, aki oly nagy összeget fordított a várfalak javítására, hogy az 1655-iki országgyűlés IV. törvénycikkében köszönetet mondott áldozatkészségéért. De nagy érdemet szereztek Forgách Ferenc, meg Pázmány Péter bíbornok-érsekek is. A hadikiadásokon kívül az elsőnek nevéhez a plébániatemplom újjáépítése is fűződik (1612-ben), Pázmány Péter pedig 1631-ben a Szent Ferenc-rend számára kolostort alapít, templomot épít és a kolostor fenntartására tekintélyes alapítványt tesz. 1663. szeptember 26-án török kézre kerül a vár és 1685-ig volt török uralom alatt. Küprili Achmed, török nagyvezér, 1663. augusztus 15-én kezdte ostromolni Érsekújvár várát. Tudta jól, hogyha a várat elfoglalja, egészen Bécsig nyomulhat előre győzelmes seregével, amint azt Kara Musztafa 1683-ban meg is tette. Az 1663-ik évben Forgách Ádám volt a várkapitány, aki Locatelli ezredessel vitézül védte az erősséget. A királyi sereg Montecuccoli, Heister és Spork tábornokok vezetése alatt Pozsonynál gyülekezett az erősség felmentésére, azonban a taktikázó tábornokok sehogysem tudtak előbbre jutni seregükkel. A vár őrsége lázongott és amikor egy katona vigyázatlansága folytán a lőporos torony levegőbe repült, a lázongó katonaság arra kényszerítette a vár parancsnokait, hogy szabad elvonulás feltétele mellett egyességet kössenek a nagyvezérrel. Szeptember 26-án Forgách a várat feladta és zeneszóval vonult ki 3.600 katonájával a várból; magával vitte a sebesülteket is. Az Érsekújvárral együtt meghódított területet egy basa kormányozta, akinek nagyobb katonai erő állott rendelkezésére. A török a katolikus templomokat, a plébániatemplomot és a ferencesek templomát, továbbá az evangélikusok és reformátusok templomát is mecsetekké alakította át. Az Érsekújvár körül fekvő községeket, nyugatra a Vágig, északra a Tribecs hegyláncig meghódoltatja, a lakosokat adófizetésre kényszeríti, a földet szpáhi-birtokká alakítja át. Érsekújvár akkor szabadult fel a török hódoltság alól, amikor Kara Musztafa 1683-ban Bécs alatt súlyos vereséget szenvedett és szétszórt hadait Párkánynál Szobieszki János lengyel király, meg Lotharingiai Károly császári fővezér teljesen megsemmisítették. Lotharingiai Károly 1685-ben a bécsi haditanácstól azt a parancsot kapta, hogy Érsekújvár felszabadításával kezdje meg a hódoltsági Magyarország visszaszerzésének nagy katonai műveletét. Lotharingiai Károly 1685. július 7-én kezdette meg Érsekújvár ostromát császári zsoldosokból, bajor, liinneburgi és magyar katonákból, továbbá francia önkéntesekből álló seregével. A török is érezte, hogy Érsekújvár sorsa szorosan összefügg a nagy ozmán birodalom fennmaradásával avagy bukásával. Ibrahim nagyvezér az ozmán haderővel Érsekújvár felé siet, hogy a várat felmentse és megmentse egy utolsó nagy mérkőzésben az ozmán hatalmat. A lotharingiai herceg seregét kétfelé osztotta: Caprara Eneász tábornagyot az ostrom folytatására Érsekújvár falai alatt hagyja, ő maga pedig a nagyvezér feltartóztatására siet. Nyergesújfalunál állta el a török sereg útját és augusztus 16-án döntő csapást mért rája. A győzelem hírére Caprara is rohamra vezeti katonáit és sikerül is neki augusztus 19-én a várat ostrommal bevenni. A győzelemnek 250 éves jubileumát a város 1935-ben ünnepelte meg; a várbástyák maradványaiból jubileumi emlékmüvet állított fel a Czuczor-téren. Az ostrom alatt Érsekújvár erődítményei nagyon megrongálódtak és a hosszú török háború idején nem volt módja a katonai kincstárnak a bástyákat, a falakat, a vízí árkot rendbe hozatni, úgyhogy amikor Tollius Jakab holland tudós a várat 1687-ben meglátogatta, megdöbbenve írt az erődítmények elhanyagolt állapotáról. Később sem sokat javítottak rajta és amikor II. Rákóczi Ferenc fegyvert fogott a bécsi udvarnak Magyarország önállóságát fenyegető kísérletei ellen, a hozzácsatlakozott Bottyán János dandárnok 1704. november 16-án rohammal foglalta el Érsekújvárnak bástyáit. Pedig tekintélyes német őrség védelmezte azokat. II. Rákóczi Ferencet XIV. Lajos francia király támogatta, majd később szövetségese lett neki. Rákóczi a francia királytól több jeles hadmérnököt kapott, akik Érsekújvárból modern erődöt teremtettek. Legtöbb érdeme van a vár megerősítésében De la Rivière kapitánynak, aki a Nyitra mellett levő vízimalmot redout-tá alakította át a nyugat felől jövő támadások feltartóztatására. Nyugat felé Érsekújvár volt Rákóczi Ferencnek legfontosabb erődítménye. Az 1706. évben maga a fejedelem is hosszabb időt tölt itt, és a várban levő fejedelmi palotájában találkozik feleségével, Sarolta Amáliával. A fejedelemasszony a bécsi udvar megbízásából keresi fel férjét, hogy őt a béke megkötésére hír ja. A béke nem jön létre és 1708-ban Heister Siegbert tábornagy veszi ostrom alá és nehéz mozsarakkal löveti a várat. De csak a malomerődöt tudja bevenni; október közepén beállanak az esős idők és az ostromot abbahagyni kényszerül. Két év múlva, 1710-ben Heister Pálffy János horvát bánnal együtt zárja körül a várat és bár bevenni nem tudja, mégis sikerül neki egyességre lépni a vár parancsnokával, Nagyszeghy Gáborral, aki azon feltétel mellett, hogy a magyar őrség szabadon elvonulhat, a várat Heisternek és Pálffy Jánosnak átadja. Ezután Érsekújvárnak mint erődnek élete rövid ideig tart. III. Károly király 1724-ben lebontatja falait, köveivel a lipótvári erődöt erősítteti meg. A folytonos harcok idején a vár környéke lakatlanná vált; a régi magyar lakosokat fegyver és tűz pusztította el. A földek műveletlenül. parlagon hevertek és a magyar földesurak onnét hoztak jobbágyokat, ahol felesleges embert találtak. Magyar jobbágy már nem volt, a morva határról telepítettek be munkásnépet, és a Komjátiöböl régi magyar falvait már ők építik újra. Surány, Komját, Várad, Egyháznagyszeg, Malomszeg, Tótmegver stb. ősi magyar falvakba így kerülnek a szlovák települők. Érsekújvárnak mint mezővárosnak élete 1691ben kezdődött meg. Mikor Érsekújvár a török fennhatósága alól megszabadult, 1685-ben Széchenyi György volt az esztergomi prímás. És bár majdnem 100 év nyomta a vállait, még mindig igen fürge, tevékeny ember volt. A várat a katonai kincstártól visszaváltotta, és mivel az volt a terve, hogy a vár területén iparos, kereskedő és mezőgazdasági várost alapítson, települőket hívott a várba, házhelyeket, telkeket osztott ki közöttük. Jönnek városi, falusi lakosok, földművelők, iparosok, katonák, akik mind az új város területén keresik boldogulásukat. Legnagyobbrészt magyarok telepednek le, de vannak szlovák, német, horvát, sőt olasz és francia bevándorlók is. Egy megkeresztelkedett török is akad a régi, a vár idejéből ittmaradt tiszta magyar lakosok között. Az érsek 1691. október 29-én kiváltságlevelet adott Érsekújvár mindenkori lakosságának, amelyet Lipót király is megerősített. Az oklevél 8 fejezetre oszlik. Érsekújvárnak nem volt határa, mert csak várterület volt, miért is az érsek az Érsekújvár körül elpusztult négy érseki községnek: Lék, Gúgh, Györög és Nyárhíd községek határait érsekújvári határrá olvasztja össze. Az érsekújvári lakosokat felmenti minden robot alól, csupán csak 7 rajnai forint fizetésére kötelezi azokat a birtokosokat, akik az érsektől Érsekújvár határában 50 szapus földet kaptak. Akik csak 25 szapus földhöz jutottak, azok a 7 rajnai forintnak csak a felét tartoznak fizetni. Az oklevél megengedi a lakosoknak Szent Mihálytól karácsonyig a bormérést, megengedi a helypénzszedést, továbbá hogy a mezőváros polgárai szabadon kereskedhessenek. Magánjogi ügyekben és kisebb kihágásokban a város bírája szolgáltat igazságot. Az oklevélnek 8. pontja biztosítja Érsekújvár lakosainak a szabad kereskedelmet az egész országban és tulajdonképen ez a pont az. amelyik Érsekújvárnak úrbéres községéből iparral és kereskedelemmel is foglalkozó mezővárost alkotott. Ez az oklevél azonban nem csatolta a mezővároshoz az érsekségnek a vár alatt letelepedett jobbágyait, akik továbbra is közvetlenül az érsekség jogszolgáltatása alatt állottak és nem részesültek a város lakosainak kiváltságaiban. Jogilag két Érsekújvár alakult 1691-ben: az egyik a vár területén, ez volt a kiváltságos mezőváros, a másik a vár alatt, ez volt az esztergomi érsek úrbéreseinek községe. A két községet jogilag Esterházy Imre érsek 1733. június 6-án kelt oklevelével olvasztotta egybe, és a vár alatti jobbágyokat a kiváltságolt mezővárosba kebelezte be. A város az esztergomi érsekek joghatósága alatt állott egészen 1848-ig, amikor az 1848. évi IX. t.-c. a földesúri joghatóságot és az úrbéres tartozásokat megszüntette. A törvény ígéretet tett arra, hogy a legközelebbi országgyűlés részletesen fog foglalkozni azzal, hogy a földesurak mily módon nyerjenek kárpótlást elvesztett úrbéri jövedelmeikért. Azonban az 1848— 1849. esztendőknek a szabadságért vívott küzdelmei, utána pedig a rideg abszolútizmus kormányzata a legközelebbi országgyűlés idejét a messze bizonytalan jövőbe tolták ki. Ferenc József császár a kártalanítás kérdését nem ejtette el s az országgyűlés helyett pátenssel szabályozta. A császári parancs 1853. március 2-án jelent meg és az érsekség is bejelenti kártalanítási jogigényét érsekújvári birtokaira vonatkozólag a földtehermentesítési igazgatóságnál. Érsekújvár városa azonban azt a meglepetésszerű kijelentést tette, hogy az esztergomi érseket a város részéről semminemű kárpótlás nem illeti meg, mert az érsek még 1691-ben lemondott mindennemű földesúri jogigényéről és amit Érsekujvár városa az esztergomi érseknek fizetett, az az egyházfőt megillető egyházi tizednek rovatába tartozik. A vitás kérdést hosszú pereskedés után a nyitrai törvényszék döntötte el 1874 jún. 11-én, és bírói úton állapította meg a kárpótlás öszszegét. Érsekujvár városa a 18. században élénk részt vett ezen századnak gazdasági életében. Fejlett marhatenyésztése, gabonatermelése, ipara és kereskedelme a Kis-Alföld egyik legforgalmasabb városává teszik. Szerencsés fekvése a buda—bécsi országúton, később pedig, mikor a vasutat megnyitották, a bécs—pesti fő vasútvonal mentén gazdasági életének fejlődését nagyban elősegítette. Marháit a bécsi és pesti vásárokra hajtotta, gabonájával a virágzó dunai gabonakereskedelembe kapcsolódott, mesterembereinek iparcikkeit, jóhírű kereskedőinek boltjait a messze falvakból is felkereste a közönség. Iparosai céhszerve zetben éltek. Mindenféle iparág helyet talált a városban, de különösen három iparág: a csizmadia- szűcsés szabóipar virult, fejlődött és szerzett a város polgárságának messze vidékek vásárain megbecsülést és hírnevet. A 19. század első felének végén a kultúrális élet is erősebb lendületet vett. Ennek magyarázatát részben a magyarnyelvű középiskolának, a kat. gimnáziumnak működésében találjuk, amelyet 1842-ben alapított Érsekújvár polgársága. Az 1867-iki kiegyezés után a városnak kultúrális és gazdasági fejlődése az általános országos kultúrális és gazdasági életnek visszatükrözését mutatja. Amikor is két körülmény hozza a város szellemi és gazdasági életét nagyobb lendületbe: az egyik az iskolák szaporítása, a másik a gyáriparnak támogatása, fejlesztése volt. Érsekújvárnak az erődítés korából nem sok emléke maradt fenn, épületeit harcok pusztították el, falait pedig a Rákóczi-felkelés után lebontották. Csak a plébániatemplom, a ferencesek temploma meg kolostora, a városháza, az érseki székház és a kálvária emlékeztetnek még a régi harcias időkre. A róm. kat. plébániatemplom a 16. század végén épült, 1584—1594 között, de az eredeti templom többször elpusztult, úgyszólván ahány ostromot állottak ki a vár falai, annyiszor omlott romokba a templom is. Az 1605-iki ostrom után 1612-ben Forgách Ferenc érseknek romjaiból kellett kiemelni. Ő maga szentelte fel az újra emelt templomot a Szt. István megkeresztelését ábrázoló oltárképet is ő ajándékozta újvári katonáinak és népének, a templom mellett levő plébániát is ő emeltette. De újra kellett építtetni a Bucquoi-féle ostrom után is. Pázmány Péterre, a híres bíboros érsekre várt ez a feladat, aki saját szemével tekinthette meg az elpusztított templomot, amikor 1631. május 24-én a Szt. Ferenc-rend kolostorát és templomát felszentelte. Azóta is többször restaurálták, legutoljára 1874-ben, amikor a mai szentéllyel bővítették ki és tornyát is Simor János érsekprímás áldozatkészségéből magasabbra emelték. A Szt. Ferenc-rendi zárda és templom Pázmány Péter alapítása. Pázmány különösen tisztelte Szt. Ferencet, hiszen az ő ünnepén született, Szt. Ferenc rendjét pedig nagyrabecsülte, mert a ferences szerzetesek a jezsuitákkal versenyezve vettek részt a visszatérítések, a lelkek gondozásának nagy munkájában, öt évig épült a templom és 1631-ben maga az érsek szentelte fel hozzáépített kolostorral együtt. A tágas piacnak északi oldalán van az érseki székház, ugyancsak Pázmány Péter alapítása. A Rákóczi-felkelés idején a fejedelemnek palotája volt és itt lakott Rákóczi Ferenc, ha Újvárba látogatott. Ebben a házban találkozott 1706-ban feleségével Sarolta Amáliával, akit Récsben fogolyként őriztek, azonban most József király maga küldötte el, hogy látogassa meg férjét és beszélje rá, tegye le a fegyvert. Éppen nagy hadiszemle volt az újvári mezőkön, bent a palotában követek jönnek-mennek, itt ülésezik a fejedelmi szenátus is, udvari katonák állanak őrséget: színes, eleven kép tárul a fejedelemasszony szemei elé. A piac déli felén, a városházának egyemeletes épülete szintén a vár idejéből származik, valamikor fegyvertár volt. Amikor Küprili Achmed 1663-ban megostromolta a várat, egy kíváncsi török tudós is ott settenkedik a katonák közt táborában. Amikor a vár Küprili nagyvezér kezei közé került, ő mindenüvé bekukkant, végigjárja a falakat, meg a bástyákat, megbámulja a nagy négyszögű piacot, a piacon a kutat, ineg az óratornyot, amelynek pincéjében a török rabokat tartották. Megnézi a városházát, az akkori hadiszertárt is. Az emeleten a sebesültek ápolására szükséges kötőszerek között néhány orvosi könyvet is talált. Kíváncsian forgatja a könyveket és nagy az öröme, mert a tudós Avicennának egy müve is kezei közé kerül. A földszinten golyók, fegyverek, lőporoshordók voltak. Közel a piachoz, Érsekújvár belső területén emelkedik a kálvária-domb, az egyetlen épen maradt bástya, a Forgách-bástva. Tisztán kivehetők rajta a bástyatorok, a bástyaoldal (flanc), a bástyahalánték (face), a vállpont (point ďepaule). A bástya emeletes része (chevalier) arra szolgált, hogy mögötte az őrség fedezetet találjon, az ellenséges lövegek golyói ellen. Ma az Üdvözítő keresztje a békét hirdeti a chevalier ormán. Érsekújvárt közel négyszáz évvel ezelőtt emelték a délfelől fenyegető pogány török terjeszkedés feltartóztatására és a megmaradt Magyarország védelmére. Ezt a végvári jellegét története folyamán majdnem mindig megtartotta. Volt később kuruc erősség a labanc ellen és kisebbségi végvár a cseh megszállás alatt. És ma is végvárként áll a délfelé tekintő szláv törekvésekkel szemben. Érsekújvárt a cseh megszállás készületlenül találta. Senkisem gondolta, hogy az új csehszlovák állam határai Érsekújvárig, sőt a Dunáig fognak terjedni. Történtek is kísérletek a megszálló cseh csapatok feltartóztatására. Egy kis önkéntes csapat Vágsellyénél próbálta megállítani a cseheket, de sokáig nem tudta tartani magát. Még mielőtt komolyabb összeütközésre került volna sor, szétszéledt. A csehek szabadon és nyugodtan foglalhatták el 1919 január 8-án a várost. Nem találtak komolyabb ellenállásra sehol. A lakosság tehetetlenül és házaiba rejtőzve élte át a megszállás első napjait. A cseh megszállók minden magyar megnyilvánulást, még a magyar beszédet is provokációnak tekintették és igyekeztek elfojtani. 1919 nyarán rövid időre felszabadult a város, amikor a vöröscsapatok visszafoglalták, de az antant közbelépésére ismét át kellett adni a cseheknek. A csehek rengeteg katonát és tisztviselőt helyeztek a városba az elbocsájtott és kiutasított magyar tisztviselők és vasutasok helyébe. De a város magyar jellegét húsz év alatt nem tudták megváltoztatni. Legnagyobb vérveszteséget a magyarság számbelileg az 1919—1920-as években szenvedte, amikor száma 9378 lélekre esett, az 1910. évi 14.838 lélekszámmal szemben. Mik voltak ennek az okai? Lássuk először az adatokat: 1910. évben 14.838 magyar, 964 szlovák volt 16.228 lakosból. 1921. évben 9378 magyar, 7686 szlovák és 1455 zsidó volt, 19.023 lakosból, míg 1930-ban 10.193 magyar, 9561 szlovák, 1609 zsidó és 289 cigány volt 22.457 lakosból, nem számítva még a németeket és egyéb nemzetiségüeket. Maguk a csehek is három okra vezették vissza a magyarság számának csökkenését, ami meg is felel a valóságnak. Nagyon sok magyar tisztviselő és alkalmazott hagyta el a várost a csehek bevonulása előtt, főleg a vezető hivatalnokosztály. Ezek számát szaporították a csehek által elbocsájtott és kiutasított tisztviselők és vasutasok, akik mind Magyarországra költöztek. Számuk néhány ezerre tehető. Csökkentette továbbá a magyarság számát egyrészt a zsidóság kiválása és önálló nemzetiségként való jelentkezése, másrészt az opportunistáknak a csehszlovák nemzetiséghez való átpártolása. Ez utóbbit a csehek visszaszlovákosodásnak nevezték. Később a cseh politika még a cigányokat is külön nemzetiségnek tüntette fel, csakhogy csökkentse a magyarság számát. Mindezek a praktikák azonban csak 1921-ben okoztak riadalmat. 1921 után megszűnt a további apadás, sőt az 1930-as népszámlálásnál már közel ezer fővel, 815 lélekkel szaporodott a magyarság száma, ami megfelelt a természetes szaporulatnak. Megállt a magyarság fogyása. Növekedni kezdett. Ha ez az emelkedés nem is tartott olyan arányban, mint a szlovák és cseh elemé, mégis biztató jel volt a jövőre nézve, hogy Érsekújvár nem veszik el a szláv tengerben. Míg a népszámlálásnál érvényesülhettek olyan törekvések, melyek befolyásolták az egyén szabad bevallási lehetőségét, — a titkos alapon történő választásoknál már szabadon érvényesülhetett valamely nemzetiséghez való tartozás érzésének kinyilvánítása. A cseh nacionalista törekvések módszerei mindig akkor mondottak csődöt, amikor a demokráciát alkalmazni kellett a kisebbségekkel szemben is. így volt ez a titkos választásoknál. Míg a népszámlálás adatai szerint a magyarság száma 49°/o, majd 1930 után 46% volt csak, addig a magyar pártokra leadott szavazatok száma és a városi képviselőtestületben helyet foglaló pártok kiküldötteinek nemzetiségi megoszlása 70—80°/o-os magyar többséget mutatott. A magyarság legelőször a magyar ellenzéki pártok keretében szervezkedett. A kisebbségi magyarság országos politikai indulásával egyidőben mozdult meg az érsekújvári magyarság is és mindvégig vezető szerepet játszott mind a város, mind az országos politikában. Érsekújvárt a parlamentben egy képviselő és egy szenátor képviselte, mindkettő a magyarság kiküldöttje volt. A községi választásoknál a legtöbb szavazatot nyert párt az együtt dolgozó és harcoló Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt volt. A két párt az 1923. évi községi választásoknál 4269 szavazatot, az 1925. évi parlamenti választásoknál 4507 szavazatot, az 1933. évi községi választásoknál 4523 szavazatot és végül a legutolsó választásnál az 1935. évi parlamenti választásoknál 5052 szavazatot kapott. A város vezetése ennek a két egységesen fellépő magyar pártnak a kezében volt. A városbíró és annak második helyettese szintén a magyar pártok kiküldöttje volt. Az érsekújvári magyarság választási győzelmei és egységes fellépése Érsekújvárt a kisebbségi magyar politika fellegvárává és a magyar egység városává avatta, amelyre büszkén tekintett az egész csehszlovákiai magyarság. Itt zajlottak le a kisebbségi magyar politikai élet fő eseményei. Érsekújvárott kötötte 1925-ben a két magyar párt az ú. n. „érsekújvári egyezményt” és ugyancsak Érsekújvárott mondották ki 1936 nyarán a két magyar párt egyesülését. A politikai mozgalmak mellett a kultúrális élet volt a legintenzívebb ebben a városban. Már a háború előtti években rendszeres ismeretterjesztő előadásokat rendeztek a gimnáziumi tanárok. Ezeket az előadásokat a megszállás után is folytatták a Társaskörben. Hallgatói főleg az értelmiség és a gimnáziumi ifjúság. Élénk működést fejtenek ki a többi egyesületek is közvetlenül a megszállás után. A Katolikus Kör maga köré gyűjti a fiatalságot és az intelligenciát a húszas években. A magyar multat és a katolicizmust ápolja a szabadgondolkodó csehekkel szemben. Erős kultúrális működést fejtettek ki a szociáldemokrata és kommunista párt kultúrális osztályai is. Ismeretterjesztő előadásokat és színdarabokat rendeztek a munkásság részére. A műkedvelő színielőadások ekkor kezdenek a kisebbségi magyarság életében olyan nagy szerepet játszani. Ennek legfőbb oka az volt, hogy ebben az időben rendes színtársulatok még nem működtek és a műkedvelő gárdák vették át azok szerepét. A kultúrális életbe változást és tervszerűséget a magyar főiskolások hoztak, akik 1926-ban megalakították országszerte főiskolás egyesületeiket, a MAKK-okat és erőteljes ifjúsági és kultúrális munkába kezdtek. Első kultúrestjükön Mécs László, Sziklay Ferenc és Ölvedi László szerepeltek. Ez bevezetője volt a később rendezett kultúrelőadásoknak. Társadalmilag is erős szervezést fejtenek ki a főiskolások. Nagy reprezentációs bálokat rendeznek kiváló művészek felléptével, majd megrendezik Móricz Zsigmond előadó körútját, amelynek óriási sikere van. A főiskolás mozgalmakban és rendezésekben az újvári fiúk vezető szerepet vittek. Közülök kerültek ki a diákmozgalmak vezérei. A főiskolások és tanárok munkáját folytatta a SzMKE, amely 1934-től minden évben megrendezte szabadegyetemi előadássorozatát és annak keretében megszólaltatta a kisebbségi magyarság legkitűnőbb szellemi képviselőit. A SzMKE kultúrális munkája hatásos volt. Életet vitt a kisvárosba és szellemi értékeket váltott ki. Szinte hihetetlen volt, hogy ebben a városban, ahol pár éve komoly előadásnak alig volt hallgatója, évente harminc komoly előadást tömegek hallgattak végig. Ennek magyarázata, hogy a SzMKE-nek és a többi kultúrális megmozdulásnak sikerült szellemileg felrázni és lelki egységbe kovácsolni a magyarságot. Hozzájárultak ehhez az olyan nagy rendezések, mint a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség 1935. évi nagy dalosünnepélye, melyet 1200 dalos részvételével tízezres tömeg hallgatott végig, vagy az ugyancsak 1935-ben rendezett városi ünnepségek a törökök kiűzésének 250-ik évfordulója alkalmából, amelyen a csehek tüntetőleg nem vettek részt és az így kizárólag a magyarság ünnepe volt. A kultúrális egyesületek munkáját támogatta és a szellemi élet szószólója volt a helyi sajtó, élén a legjobb vidéki magyar lappal, az „Érsekújvár és Vidékével”, amely az egész megszállás alatt hűen kitartott a magyarság mellett és erős támasza volt a magyar politikai és kultúrális megmozdulásoknak. Nagy szerepet játszott a közönség művelődésének irányításában s ízlésének alakításában az 1927-ben megnyílt városi magyar közkönyvtár, amely a FMKE könyveit vette át s kezdetben 3200 könyvvel indult. A könyvtár nem várt eredménnyel működött és működik még ma is. Évről évre nőtt látogatóinak száma és 1938-ban már több mint 33.000 kötet könyvet kölcsönzött ki. A közművelődésben nagy szerepet játszott a köztársaságban az iskoláztatás problémája. A csehek sok iskolát létesítettek Érsekújvárott, de a maguk számára. A magyar iskoláztatást lehetőleg gátolták. A gimnáziumot államosították és az eredeti magyar gimnáziumot a csehszlovák reálgimnázium tagozatára süllyesztették és kiszorították az épületből is. Az egész húsz év alatt a magyarság részére új iskolát nem nyitottak. Megvolt már békében a gimnázium, fiú- és leány elemi, leánypolgári és női kereskedelmi, továbbá az iparos tanonciskola. Hiányzott a fiúpolgári, s ezt csak 1938 szeptemberében sikerült megnyitni, addig mindenféle módon akadályozták. így azok, akik gyakorlati pályára készültek és gimnáziumot nem akartak végezni, kénytelenek voltak cseh polgáriba járni. A cseh iskolák gyönyörű épületekben voltak elhelyezve, míg a magyar fiúiskola egy öreg épületben, az öreg gimnáziumban tengődött, mert a város képtelen volt a csehek újabb és újabb iskolaépület követelései miatt új épületet adni saját magyar iskolájának. A csehszlovák lakosság a város 43°%-át alkotta ugyan, de az iskolásoknak 63%-a járt cseh iskolákba, aminek az oka az volt, hogy a cseh iskolákba járó gyermekek nagy része vidéki bejáró volt. Azonkívül a csehek sokszor magyar gyermekeket is kényszerítettek cseh iskolába, ha nem erőszakkal, úgy előnyök nyújtásával. A cseh iskolák államiak voltak, új épületekben, jól felszerelve, mindennel ellátva. A A Bata-gyárba vagy dohánybeváltóba járó magyar munkás, ha nem akarta, hogy rövidesen utcára tegyék, cseh iskolába adta gyermekét. Ezek a szerencsétlenek legtöbbnyire bizony elvesztek a magyarság számára, mert szüleik nem igen voltak abban a helyzetben, hogy magyar nevelést és művelődést nyújtsanak az iskola helyett. A város kereskedelme és ipara a néhány kisiparostól eltekintve zsidó kézen volt. Ez sokban a régi mentalitás bűne volt, amely lehetetlenné tette, hogy magyar ember, vagy pláne középosztálybeli fiú kereskedői vagy iparos pályára menjen. Csak évek multán kezdett a magyar középosztály a kereskedői pálya iránt érdeklődni, amikor látta, hogy fiait állami állásokba nem juttathatja és fontos a magyarság számára az önálló exisztenciák teremtése. Sajnos a magyaroknál nagyobb tért hódítottak a csehek, akik sok évtizedes tapasztalatokkal és gyakorlattal dolgoztak és akiket honfitársaik minden erővel támogattak. A cseh kereskedők pár év alatt olyan vagyont szereztek, hogy az 1935—1930-os években már emeletes házaik voltak Újvárban. Erősödésüket csak a visszacsatolás akasztotta meg, amennyiben el kellett hagyniok az országot. A vasúton kívül három nagyobb üzem volt, amely nagyobb tömegű munkást alkalmazott. Az állami dohánybeváltó, a bőrgyár és lengyár. A paprikatermelés terjedésével három paprika-malom is létesült a városban, ezek azonban nem foglalkoztattak sok munkást. Ugy a bőrgyár, mint a lengyár budapesti érdekeltségű volt. Később, 1930-ban a bőrgyárat megvette a zlini Bata-cég. Nemzetiségi szempontból a Bata-féle cipőgyár a cseh nacionalizmus legerősebb úttörője volt. Munkásai részére sportegyesületet, könyvtárt, zenekart, éttermet stb. létesített, amik természetesen mind a cseh törekvések szolgálatában állottak. Fejlődést és változást mutat a húsz év mezőgazdasági vonatkozásban is. Érsekújvár fekvésénél fogva erősen mezőgazdasági jellegű város. Lakosságának jelentős része foglalkozik mezőgazdasággal. Az érsekújvári gazda piaci lehetőségei mindig jók voltak, de azért nagyrészt gabonát termelt. Az elmúlt húsz évben rájött azonban arra, hogy gabonából megélni nem tud, többet jövedelmez, ha zöldség- és gyümölcstermesztésre tér át. Takarékos és józan, konzervatív gondolkozású az újvári gazda. De konzervatizmusa haladó. Az elmúlt húsz évben a város vezetése a magyar pártok többségét alkotó parasztság és a közülük származó dr. Holota János városbíró kezében volt. Kormányzásuk alatt Érsekújvár sokat tett a modern haladás felé. Utcákat köveztetett, házakat, kislakásokat épített, parkosított és mindent megtett, hogy a város külső képét emelje anélkül, hogy túlságosan megterhelné a város teherbíró képességét. Közel két millió pengőt invesztált a város saját maga s legalább ugyanolyan összeggel támogatta a különböző középítkezéseket. És mindezt az újvári parasztság tette óriási áldozatokkal annak tudatában, hogy magának is viselnie kell a haladás minden következményét. Érsekújvár mintaképe volt az okosan vezetett várospolitikának a cseh köztársaságban. És ebben nem kis része volt a parasztság modern idők szavát megértő józan konzervativizmusának. Az elviharzott húsz év, mely csak rossz álomként él bennünk, kétségtelenül belevéste nyomait az újvári ember lelkébe. A kisebbségi sors, az elesettség tudata közelebb hozta az urat, parasztot és munkást és bizonyos lelki közösséget alakított ki benne. Az egyszerű paraszt és munkás megérezte, hogy a nadrágos ember az elnyomók elleni harcban az ő érdekeit és kenyerét is védi. Ebben a városban, amely kimondottan paraszti jellegű volt, nem volt dzsentriosztály. Az urak is legtöbbnyire a parasztságból és az iparosságból emelkedtek ki és így lelkileg nem volt köztük elválaszthatatlan vonal. A kisebbségi élet pedig még ezt a gyönge vonalat is elmosta. Megszűnt a különbség „úr” és „nem úr” között. Ember és ember között csak értékbeli különbség volt. Érsekújvár jövője abban áll, hogy lakosságának alaprétegét a parasztság képezi, amelynek felfelé jutott fiai az elmúlt húsz év tanulságai után nem fogják megtagadni a közösséget ezzel a várossal.

Agócs Gergely - Bajcsi Lajos - Bauer Ferenc - Bauer Győző - Bencze Lajos - Conlegner Károly - Csicsatka Antal - Angyel Miklós - Bábi Tibor - Bernolák, Anton - Boda Domokos - Esterházy Miklós - Fábián János - Feichtinger János - Forbáth Imre - Gaál Ida - Galántai Balogh János - Gudmon Ilona - Jócsik Lajos - Juhász Ilona, L. - Kaprinai István - Kassák Lajos - Kubovics Imre - Kukán Ferenc - Lacza Tihamér - Liszka József - Majzon László - Molnár László - Nyürő Zsigmond - Ölvedi János - Ottava Ignác - Palotás László - Pray György - Sajó Péter - Schneider Miklós - Sidó Zoltán - Smidt Lajos - Strba Sándor - Thain János - Tirinda Péter - Turczel Lajos - Vadkerty Katalin - Viszolajszky Károly - Vörös Péter - Zoltvány Irén Lajos -