Ekecs

A Kisalföldön, az Alsó-Csallóközben fekszik, Nagymegyertől 5 km-re északkeletre, Komáromtól 34 km-re északnyugatra, Gútától 21 km-re délnyugatra. Teljesen egybeépült Apácaszakállassal. A község névadó faluja, itt található a községi hivatal.

Közigazgatás

Ekecs község két kataszteri területének és három településrészének egyike, 1976-ig önálló község. 1920-ig nagyközségként Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1920-1949 között a Komáromi, 1949-1960 között a Nagymegyeri, majd 1960 után a Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Komáromi járás). Az I. Csehszlovák Köztársaság idején hozzácsatolták a 7,00 km²-es, korábban Alsónyárasdhoz tartozó Bélét, ezzel területe 42,01 km²-re nőtt. Az 1976-os községegyesítés után a korábban hozzá tartozó Viharost és Aszódpusztát Apácaszakállas kataszteréhez csatolták, 4,60 km²-rel csökkentve területét. Mai területe 37,42 km², a község területének 59 %-a.

Népesség

1939-ben 2194, túlnyomórészt magyar nemzetiségű, kétharmadrészt római katolikus vallású lakosa volt, a reformátusok arányszáma 30,6 % volt. 2011-ben (Béle nélkül) 2274 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 61,8 %-a. A hozzá tartozó Túzokpusztán mindössze 19 lakos élt 2001-ben.

Történelem

Ekecs múltjában az állattartás és a halászat játszotta a legfontosabb szerepet. Állítólag messze környéken Ekecsen laktak a legkiválóbb vizacégeverők, akik rekesztékek készítésével foglalkoztak. Még a falu pecsétjében is halat találunk. A község határában a Kis-Dunán valaha öt vizafogó hely is volt. A falu templomát a XVIII. század végén emelték Szent Vendel tiszteletére. Az út menti kis kápolna fülkéjében is ennek az állatokat és pásztorokat védő szentnek a kőszobra áll. Első okleveles említése 1268-ból származik Ekech pertinet ad castrum alakban; ez idő tájt a komáromi vár tartozéka. Nevének további megjelenési formái: 1349-ben Possesio Eketh, 1422-ben Ekech, 1786-ban Ekecsch, 1927-ben Ekeč, 1948-ban Okoč. Az 1268-ban kelt oklevél szerint a komáromi vár birtoka volt. 1349-ben az esztergomi érseknek, 1460-ban pedig a nyúlszigeti apácáknak van itt birtokrészük. 1576-ban az ekecsiek az apácákkal némely birtokrészek „hovatartozan-dósága" fölött perlekednek. A későbbiekben a Zichy család birtokába került, de a nemességet kapott lakosok megtagadták az úrbér fizetését, és az erőszakos földesúr zaklatásai miatt a lakosság inkább elhagyta otthonát. A Zichyek azok távoztával szlovákokat telepítettek a községbe, akik a XIX. század közepéig teljesen elmagyarosodtak. Csupán az idegen neveket viselő családok őrzik nyomaikat. A komáromi főispánok próbálkozásainak és zaklatásainak - hogy az ekecsiek növeljék szolgáltatásaikat - Ferdinánd király vetett véget egy 1550-ben kelt oklevelével, és a következő évben eddigi kiváltságaikban újra megerősítette őket. Tudomásunk van arról is, hogy a nagyszombati apácák mint a nyúlszigeti apácák jogutódai, pert indítottak az ekecsiek ellen a Szárcsaölve, Sebes-ér és Foló nevű vizek birtoklását illetően. Az ítélet szerint az 1268. évi oklevélben már említett Sebes-ér a nagyszombati apácák birtokában maradt. Az ekecsiek régi községi pecsétjében ősi foglalkozásuk jelképe, a hal látható. Ősidőktől fogva különböző kiváltságokat és mentességeket élveztek, mint a komáromi vár népei: semminemű más szolgálattal nem tartoztak, mint az aszódi halászóhelyen az eszközök elkészítése, valamint az itt fogott vizákból és egyéb halakból a komáromi vár urainak, illetve az egyháznak egy bizonyos részt beszolgáltatni. Az 1828-ban kiadott Nagy Lajos-féle összeírásban 124 házzal és 887 lakossal szerepel. A község határában az 1848-49-es szabadságharc alatt egy kisebb ütközet is lezajlott a honvédek és a császáriak között. Gyakran pusztította tűzvész a falut, például 1904-ben. A XX. század elején lakói hitelszövetkezetet és olvasókört alakítottak. 1976-ban Apácaszakálassal egyesítették Ekecs néven.

Mai jelentősége

Szent Vendelnek szentelt római katolikus temploma 1790-ben, református temploma 1822-ben épült klasszicista stílusban. A településrészen magyar óvoda és kultúrház működik. Gazdag szakrális kisemlékekben. Határában kavicskitermelés folyik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

EKECS. Magyar, és tót falu Komárom Vármegyében, földes Ura Gróf Zichy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Megyer; és Csicsó mellett, 1787dik nyertek Lelki Tanítót, nádassa, ’s legelője elég, réttye saját hasznára meglehetős, eladásra jó alkalmatossága, ’s ambár a’ víz néha járja határját, mindazáltal jó tulajdonságai szerént, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ekecs, magyar falu, Komárom vmgyében, a Csallóközben, a pozsoni országutban, Komáromhoz 3 3/4 mfdnyire. Határos Bélle pozsonmegyei pusztával s Nyárasddal, lábbal a kis Dunára dül. Kiterjedése 7034 5/8 h., mellyből 65 1/8 h. beltelek, 2274 hold szántó, 1909 h. kaszálló, 1 4/8 h. erdő, 251 1/8 h. nádas és mocsáros térség, 2463 6/8 hold legelő, 70 1/8 h. haszonvehetlen. E területből a volt jobbágyság 106 4/8 telek után bir 2001 5/8 h. szántóföldet, 1526 hold kaszállót. Földje porhanyós fekete agyag, s mind szántófölde, mind rétje első osztálybeli. Buza, árpa, zab, tengeri, burgonya és len leginkább vettetik. A lakosok a szarvasmarha- és lótenyésztést nagy kiterjedésben üzik; az uraság pedig 1500 darab finom birkát tenyészt. Népessége 922 lélek, kik közt 520 r. kath., 402 református, 57 nemes családfő. Mind a katholikusok, mind a reformátusok saját anyatemplommal birnak. Hajdan a komáromi vár uradalmához tartozott, s most birja gr. Zichy István.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ekecs, magyar nagyközség a csallóközi síkságon. Házainak száma 240, lakosaié 1485. Vallásuk róm. kath., ref. és ág. ev., azonban a róm. katholikusok vannak közöttük a legtöbben, s nemcsak nekik, hanem a reformátusoknak is van itt templomuk, mely 1822-ben épült, a katholikus templomot pedig 1789-ben építették. E község 1268-ban a komáromi vár tartozéka volt, de 1349-ben (possessio Eketh) az esztergomi érsekségnek is volt benne része. 1422-ben már a mai alakjában csendül meg a neve, az akkori írásmód szerint Ekech alakban. 1460-ban a nyulszigeti apáczák is birtokosai és 1576-ban az apáczák az ekecsiekkel némely részek hovatartozandósága fölött perlekednek. Később a Zichyeké lett, de a nemes lakosok az urbért nem akarván elvállalni, elhagyták a községet, minek következtében a Zichyek tótokat telepítették ide, kiknek utódai azonban ma már teljesen magyarok. Most a csicsói uradalomhoz tartozik, melynek birtokosa ifj. gróf Kálnoky Hugó. A község határában 1848-ban a császáriak és a magyarok között ütközet volt. Tűzvész is gyakran pusztította a községet. Az utolsó nagyobb tűzeset 1904-ben volt. Lakosai hitelszövetkezetet és katholikus olvasókört alakítottak. Van postája, távíró- és vasúti állomása. Ide tartoznak Aszód, Búcsuházi és Túzok puszták. Aszód puszta 1268-ban Ozu néven már szerepel. 1460-ban vámos hely és neve Alsó-Azolcznak hangzik. 1595-ben komáromi várbirtok és már mai nevét viseli. Később szintén a Zichyek lettek az urai. Ekecs határában feküdt hajdan Bolár elpusztult falu is, mely 1268-ban még említve van, de azután nyoma vész.

Magyar Katolikus Lexikon

Ekecs, v. Komárom vm. (Okoč, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. komáromi esp. ker-ében. - 1268: Ekech. 1810: alapították. Tp-át 1789: Szt Vendel tiszt. sztelték. Kegyura 1880: gr. Waldstein-Wartenberg János. - Filiái 1917: Alsógellér, Apácaszakállas, Felsőgellér, Lakszakállas, Szilas, Turiszakállas. - Lakói 1840: 459 r.k., 370 ref., 6 izr., össz. 835; 1910: 948 r.k., 1 ág. ev., 549 ref., 46 izr., össz. 1544; 1940: 1413 r.k., 3 ev., 610 ref., 8 izr., össz. 2034, 1970: össz. 2673, 94,2%-a m.; 1991: össz. 3597, m. 3452 (95,97%); 2001: össz. 3804, m. 3520 (92,53%). ** Némethy 1894:81. - Gerecze II:446. - Schem. Strig. 1917:75.