Egyházgelle

Gelle község központi települése, a vele egybeépült Csallóközpósfával együtt. A Felső-Csallóköz nyugati részén fekszik, a 63-as főút közelében, Dunaszerdahelytől 11 km-re nyugatra, Somorjától 15 km-re keletre.

Közigazgatás

1940-ig önálló kisközség, ekkor egyesítették a szomszédos Beketfa, Csallóközpósfa és Ógelle községekkel Gelle néven. Azóta egyike Gelle 8 településrészének és kataszteri területének. 2,80 km²-es területe (az összterület 12 %-a) 1921 óta változatlan.

Népesség

1940 óta népessége megduplázódott, 2011-ben 521 lakosa volt, ezzel Gelle legnépesebb településrésze (itt él az össznépesség 27 %-a).

Történelem

Ősrégi település. Nevével először egy 1245-ből származó oklevélben találkozunk Gála (Udvornici de Gála) alakban. További megjelenési formái: 1253-ban Galla, 1308-ban Gelle, 1320-ban Gelye. 1927-ben Kostolná Gála. 1945-ben Gála, 1948-ban Holice. Az 1253-ban kelt oklevél szerint a pozsonyi vár tartozéka. 1328-tól szabadalmazott falu; az itteni udvarnokok jobbágyai minden adótól és szolgálattól mentesültek; így alakult ki a Sedes Gelle (Gellei Szék, Gelle-szék, Gelle-vidék) nevű földesúri bírói és közigazgatási egység, úriszékkel, amelynek I. Mátyás (1466) újabb szabadalmat adott, s Egyházgellét városi rangra emelte. 1524-ben II. Lajos király szaporítja tovább kiváltságaikat adójuk további csökkentésével. Ezek a kiváltságok azonban a XVIII. században megszűntek, így Egyházgelle a többi jobbágy falu szintjére esett vissza. Az 1553. évi portális összeírásban királyi birtokként szerepel 4 portával, plébánosa 5 porta után fizet adót. 1599-től a Pálffy-szeniorátusé. A XIX. század elején is a Pálffy-féle szeniorátusnak van itt nagyobb birtoka. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 37 házzal és 266 lakossal van felvéve.

Mai jelentősége

A település kéttornyú római katolikus temploma a Csallóköz egyik legfontosabb középkori műemléke, 13. sz. első felében épült késő román stílusban, a 14. sz. végén gótikus, 1633-ban pedig reneszánsz stílusban építették át.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Egyház Gelle. Magyar Mező Város Posony Vármegyében, földes Ura G. Pálfy Uraság, és a’ Plebánus, lakosai katolikusok, fekszik a’ Csalóközben, Szerderhelytől egy mértföldnyire, Behetfához, és Posfához közel, határia két nyomásbéli, tiszta búzát, és rozsot terem, réttye nints, piatza Somorján van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Magyar falu Pozsony vármegyében, a Somorjából Szerdahelyre vivő országútban. Utolsó postája az öt fertálynyira lévő Somorján. Magos, kéttornyú temploma igen régi épület. Számlál 170 katolikus, 1 evangélikus, 16 zsidó lakost. Földje termékeny, legelője elég, rétje, fája felette kevés. Földesura a gróf Pálffy család senioratusa, de a helybeli plébános is szép részt bír benne.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Egyházgelle, alsócsallóközi magyar kisközség, 38 házzal és 295 róm. kath. vallású lakossal. E község 1253-ban Galla néven a pozsonyi vár tartozéka. 1328-ban Miklós pozsonyi gróf és főispán a gelle udvarnokok kérésére ezek jobbágyait mindennemű adózás és szolgálat alól fölmenti. Több csallóközi faluval együtt Sedes Gelle néven külön érseki széket alkotott, melynek Mátyás király 1466-ban szadalmakat adott; 1524-ben II. Lajos is a gelle érseki szék adóját leszállította. Az 1553-iki portális összeírásban királyi birtokként szerepel, melynek négy portája van; plébánosa öt porta után fizetett adót. A mult század eljén a Pálffy-féle szeiorátus bírta. Temploma már 1320-ban szerepel és Csallóköz egyik legrégibb és legérdekesebb műemléke, mert rajta a román és gót építészeti formák majdnem teljes épségükben láthatók. A templomban van Törös János és neje Beketfalvi Morócz Zsuzsánna sírboltja. Ide tartozik Nádaslak és Enyed puszta. Ez utóbbi már 1717-ben szerepel, a mikor Enyedi Boldizsár itteni birtokát Maholányi Antalnak adja el. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Patony.