Ebed

Ebed Párkánytól 6 km-re nyugatra a Duna bal partjának közelében, az Esztergomi-Duna-völgy kistájon fekszik. Ebed mellett ömlik a Dunába a Muzslai-patak, melyhez itt csatlakozik az Ebedi-csatorna. A falutól 1,5 kilométerre északra halad a Párkány-Komárom közötti 63-as országút, melyről két leágazáson is megközelíthető. A községhez tartozik a burkolt úton csak Párkányból megközelíthető Ebedi puszta. Északon határa a Bélai-dombok lábáig terjed. Nyugatról Muzsla, északról Kőhídgyarmat, keletről Párkány, délkeletről Esztergom, délről Tát, délnyugatról pedig (néhány száz méteren) Nyergesújfalu határolja. Déli határát a Duna alkotja, mely egyben államhatár is, keleti határát a párkányi papírgyárba vezető iparvágány vonala képezi. A községterület északi részén keresztülhalad a Párkány-Érsekújvár közötti 509-es út és a Pozsony-Budapest vasútvonal is.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). 1976-1999 között Párkányhoz csatolták, majd népszavazással önállósult. Területe 1921-hez képest 1,07 km²-el (4,2 %) csökkent (25,56 km²-ről 24,49 km²-re).

Népesség

1910-ben 1499, 1921-ben 1656, 1939-ben pedig 1588, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Az 1945 utáni lakosságcsere során telepítettek először magyarországi szlovákokat a községbe. 2001-ben 1165, 2011-ben 1174, túlnyomórészt magyar nemzetiségű (79,3 %) lakosa volt, a szlovákok aránya 2001-2011 között 10,2 %-ról 14,5 %-ra nőtt. A roma etnikumhoz tartozik a lakosság 2,2 %-a. Lakosságának túlnyomó többsége (82,7 %) római katolikus vallású.

Történelem

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a bronzkorban is éltek emberek, de találtak temetőket az Avar Kaganátus korából és a 11–12. századból is. A község első említése 1237-ből származik, ekkor birtokosa az esztergomi káptalan volt, amely még II. András királytól kapta adományként. A község azonban nyilvánvalóan sokkal korábbi alapítású. A 12. század második felében már állt temploma, amely 1560 körül pusztult el. Neve 1337-ben a nyitrai káptalan előtt tett birtokegyezségben is előfordul. 1438-ban Albert király oklevelében megerősíti a káptalant birtokaiban. Esztergomnak, mint az akkori Magyar Királyság egyik legjelentősebb városának és prímási székhelynek közelsége a falu fejlődésére is kedvezően hatott. A 16. században azonban a sorozatos török támadások miatt hanyatlásnak indult. 1570-ben a falu két részből, Nagyebedből és az akkor lakatlan Kisebedből állt. 1593-ban elfoglalta a török, de 1609-ben már az esztergomi érsekség birtoka. 1664-ben 50 háztartás volt a faluban. A török elleni harcok következtében elnéptelenedett, 1696-ban pusztaként említik és később is csak Faluhely megnevezéssel szerepel. A 18. század elején újratelepült, de a kuruc harcok miatt lakossága a korábbinak csak töredéke volt. 1715-ben 41, 1720-ban 39 háztartás volt a községben. A későbbiekben a káptalannak köszönhetően ismét fejlődésnek indult, melyet csak az 1831. évi kolerajárvány akasztott meg. 1848-49-ben a Komárom és Vác környéki harcok miatt többször volt hadszintér a község területe. 1876-ban nagy árvíz, 1888-ban pedig tűzvész sújtotta. 1899 szeptemberében fejezték be a Duna-töltés építését Dunamocs és Ebed között. Az első világháborúban 35 helyi lakos esett el. 1920-tól Csehszlovákiához csatolták és határközséggé vált, határőrlaktanya is épült itt. 1938-1945 között ismét Magyarországhoz tartozott, 1944 végén és 1945 első hónapjaiban súlyos harcok színhelye volt. A második világháborúban 42 ebedi vesztette életét. A második világháború után a lakosságcsere keretében 18 magyar családot kényszerítettek áttelepülésre és 12 magyarországi szlovák családot telepítettek helyükre. 1976-ban Párkányhoz csatolták, 1999-ben vált újra önálló községgé.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda működik. Szent Istvánnak szentelt római katolikus temploma egy 12. századi román stílusú templom alapjain épült 1732-ben barokk stílusban, temetőkápolnája 1900-ban szecessziós stílusban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

EBED. Magyar falu Esztergom Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Párkánytól fél óránnyi meszszeségre, Nána, és Muzsla faluknak szomszédságokban, Szentegyházát néhai Illyés Jánós, volt Esztergomi Káptalanbéli Úr építette, és SZENT ISTVÁN tiszteletére szenteltetett. Helybéli Pap (Localis Capellanus) rendeltetett ide 1786. esztendőben. Határja néhol középszerű, de néhol jó termékenységű, fája kevés, legelője elég, szőleje számos, vagyonnyainak eladására alkalmatossága Esztergomban, és a’ Dunán; de mivel legelőjének, ’s réttyeinek is egy rész elöntetik, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ebed, Esztergom most Komárom vm. magyar falu, közel a Dunához. Esztergomtól nyugotra 1 mfd. 1134 kath. lak. Kath. paroch. templom. Határja egészen róna, s 1-ső osztálybeli; rétje, legelője kövér; bora elég; halászatja a Dunában, kivált vizára nagy fontosságu. F. u. az esztergomi káptalan. A lakosok birnak 1643 hold első, 821 1/2 hold második osztályu szántóföldet, 343 1/2 h. rétet, 750 1/2 kapa szőlőt.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ebed, nagyközség, a Duna mentén, 292 házzal és 1588 róm. kath. vallású magyar lakossal. Határa 4441 kat. hold. Eredetileg a galgóczi várhoz tartozott. Azt a földet, hol a mai helység határa terül el, II. Endre király adományozta az esztergomi káptalannak. IV. Béla király 1237-ben megerősítette benne. A várföldön kívül a Muzslai családnak is volt itt birtoka, melyet Muzslai Bene Jakab és Zsup 1250-ben részben eladtak, részben pedig odaajándékoztak a káptalannak. Utóbbinak ebedi birtokára vonatkozó adománylevelét 1295-ben febr. 1-én III. Endre, 1439-ben Albert király is megerősítette. Ez utóbbi megerősítő-levél szerint egy sziget is tartozott hozzá. Az 1593. évi összeírásban a törököknek behódolt falvak között szerepel. 1609-ben Nagy-Ebed néven fordul elő az összeírásban, ekkor az esztergomi érsek van megnevezve földesurának. 1647-ben 5 portája volt. Az 1696. évi összeírás az elpusztult helyek között sorolja fel. A falu jobbágyai Esztergom városába költöztek és onnan mívelték földjeiket. Az 1732-iki egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint már ismét virágzó helység; templomát ekkor építtette a káptalan; 1701-ben már említik iskolamesterét, a kinek egy hold földje és rétje is volt. 1755-ben 808 katholikus hívő lakta. Plébániáját 1783-ban állították. 1848-ig az esztergomi káptalan földesurasága alá tartozott. Eredetileg a Duna partján épült. Lakosai a folytonos áradások miatt költöztek oda, a hol a helység jelenleg van. Most nagyobb birtokos itt az esztergomi főkáptalan. Határához 21tartoznak az Ebedi és Hörcsök puszták. Dűlői közül fölemlíthetők a Faluhely dűlő, melyen 600 évvel ezelőtt a község állott, tovább a Sánczok dűlő, hol a török hódoltság idejében ütközet volt. Erre vall az ott talált sok régi kard-darab, zabla, kengyel stb. A Homokok nevű dűlőben kelta pénzek kerültek napfényre. A községet 1876-ban árvíz öntötte el. Posta- és távíró-állomás: Párkány-Nána.

Magyar Katolikus Lexikon

Ebed, v. Esztergom vm. (Obid, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. párkányi esp. ker-ében. - 1237: Ebed. Párkány filiájából 1810: alapították. Tp-át Szt István kir. tiszt. sztelték. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyakönyvei 1787-től. - Lakói 1840: 1149 r.k., össz. 1149; 1910: 1487 r.k., 12 izr., össz. 1499; 1940: 1622 r.k., 3 g.k., 8 ev., 4 ref., 10 izr., össz. 1647; 1970: össz. 1451, 89,3%-a m.; 2001: össz. 1165, m. 1026 (88,07%). ** Némethy 1894:76. - Schem. Strig. 1917:12. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ebed. Nem sokkal a honfoglalás ulán keletkezhetett s a galgóci vár tartozéka volt. II. Endre király az esztergomi káptalannak adományozta. A XIII. század derekán birtoka volt itt a Muzslai-családnak, de részben vétel, részben ajándék útján ez a birtok is a káptalan kezére került. I. Albert király 1439-ben kelt diplomájában az esztergomi káptalant ebedi birtokában megerősíti. Az 1609. évi összeírásban Nagy-Ebed néven jegyzik fel, mint az esztergomi érsekség tulajdonát. Az 1696. évi összeíráskor viszont az elpusztult helyek között sorolják fel. Az összeomlásig nagyrészben az esztergomi káptalan uradalma. 1701-ben már állott iskolája, templomát 1732ben építették. Hozzátartozik: Ebedipuszta. A község területe 4152 kat. hold, s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1588. A cseh elnyomást megsínylette.