Áttekintés
Ratkói járás
Dombosmező a Ratkói-hegység nyugati részének egyik hegyhátán, 680 méteres tengerszint feletti magasságban, a Kvakov vŕšok (863 m) déli oldalánál fekvő halmazfalu. A legmagasabb fekvésű Nyustya városrészei közül, a város központjától 9 km-re északkeletre található. A közúti közlekedés szempontjából zsákfalunak számít, a Rima völgyében haladó 72-es útról Mútniknál (a magnezitüzemnél) elágazó 5,5 km-es bekötőúton (2781-es út) közelíthető meg.
Közigazgatás
1971-ig önálló község, azóta Nyustya városrésze és négy kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör és Kishont (1802-ig Gömör) vármegyéhez tartozott, 1910-ig a Nagyrőcei járás, majd a Ratkói járás részeként. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig, majd 1960-tól a Rimaszombati járáshoz, 1949-1960 között pedig a Nyustyai járáshoz tartozott.
Népesség
Dombosmező népessége 2011-ben 84 fő volt, itt élt Nyustya népességének 1,1 százaléka. 1921-ben 312 lakosa volt, melynek csaknem teljes egésze szlovák nemzetiségű (99,4 %) és evangélikus vallású (96,2 %) volt. Az 1910-es népszámláláskor 16 személy (4,8 %) vallotta magát magyar anyanyelvűnek. A község népessége 1948-re 275-re, 1970-re 170-re esett vissza, közigazgatási önállóságának megszűnése óta állandó népességének felét elveszítette.
Történelem
A falu a 14. század közepén irtástelepülésként jött létre a Derencsényi család birtokán, nevét Bartolomaeides László a „polom” szláv szó „széltörte erdő” jelentéséből származtatja, valószínűbb azonban, hogy a név az erdőirtás módját jelenti, mivel itt minden területet fától kellett megtisztítani. A terméketlen helyen, magas hegy oldalában fekvő falu lakói a kezdetektől szlávok voltak.
Mai jelentősége
Dombosmező mára részben üdülőtelepüléssé vált, házainak nagy része Nyustya és Tiszolc városi lakóinak hétvégi házaként funkcionál. Evangélikus temploma 1868-ban épült neoklasszicista stílusban. A településen áthalad a Rimaszombatot Muránnyal összekötő piros jelzésű túraútvonal („Széchy Mária útja”).
Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99
POLOM. Tót falu Gömör Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Ratkóhoz egy mértföldnyire, határja hegyes, és középszerű, piatzai többek, harmadik osztálybéli.
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851
Polom, tót falu, Gömör vmegyében, egy magas hegy tetején, Ratkóhoz nyugotra 1 mfd. 11 kath., 240 evang. lak. Határa kicsiny, s ámbár hegyes, még is termékeny. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat.
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914
Polom, a Rimavölgy közelében fekvő tót kisközség, 55 házzal és 345 ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban a Derencsényiek birtoka. Egy része az idők folyamán a Coburg herczegi család kezébe került, de másik részét a br. Luzsénszky és a Draskóczy család bírta. Most Latinák testvéreknek van itt nagyobb birtokuk. A község evangelikus temploma 1868-ban épült. E község közelében feküdt hajdan Polyánfalva, mely 1427-ben, mint a runyai Soldos család birtoka van említve. Polom fölött ered a Kis-Balog patak. A község postája, távírója és vasúti állomása Nyustya.
Helységnévtár
Polom (Ratko), rk. 8 Ratkó-Lehota, kg. 1 - , ág. 288 Baradna.
Nemzetiség
| Nemzet | Fő | Arány |
|---|---|---|
| magyarok | 2 | 1% |
| szlovákok | 310 | 99% |
| egyéb | 0 | 0% |
| összlétszám | 312 |


