Deáki

A község a Kisalföldön, a Mátyusföldön keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon fekszik, Vágsellyétől 4 km-re délnyugatra, Galántától 12 km-re délkeletre. Mellékutak kötik össze Vágsellyével, Pereden (4 km) keresztül Zsigárddal (9 km), Taksonyfalvával (10 km) és Felsőszelivel (7,5 km). Vasútállomás a Vágsellye-Negyed vasútvonalon ("Csángó"). Határának északi részét érinti a Pozsony-Budapest vasúti fővonal. Délnyugatról Alsószeli és Felsőszeli, északnyugatról Taksonyfalva, északról Tósnyárasd, északkeletről Vágkirályfa, keletről Vágsellye, délről pedig Pered községekkel határos. Keleti határa 1923-ig Pozsony és Nyitra vármegyék történelmi határát alkotta.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Vágsellyei járáshoz, 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). Területe (26,28 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Népessége a 20. század első felében 3000 fő körül mozgott (1910-ben 2949, 1921-ben 3131, 1939-ben 3038, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt). Nemzetiségi jellegét a magyar lakosság 1945 utáni tömeges kitelepítése (mintegy 700 lakosát telepítették át kényszerrel Magyarországra) és a külföldi szlovákok betelepítése megváltoztatta, vegyes szlovák-magyar népességű településsé vált. Az 1939-1991 közötti fél évszázadban népességének csaknem egyharmadát elveszítette (1991-ben 2170 lakosa volt), az 1991-2011 közötti időszakra a népességszám stagnálása és a szlovák nemzetiségűek arányának lassú növekedése (26,7 %-ról 32,2 %-ra) jellemző, a lakosság többsége továbbra is magyar nemzetiségű. A romák aránya 9,2 %. A lakosság többsége (67,1 %) római katolikus vallású, a reformátusok 1921-ben még a lakosság 1/4-ét alkották, 2011-re arányuk 10,4 %-ra csökkent.

Történelem

Ősi neve Vág, majd Vágfölde volt. Az előbbi néven már a pannonhalmi bencés apátság alapító oklevelében említik, mivel az apátság birtokába tartozott. Ma is áll az általuk 1228-ban épített, kiemelt jelentőségű román stílusú templom, a hozzá tartozó bencés kolostor viszont elpusztult a történelem viharaiban. A templom Szent István kápolna része még ennél is öregebb, 1103-ban már létezett. Az itteni szerzetesek használták a ma Pray-kódexként ismert, 13. századi szertartáskönyvet, amely az egyik legkülönlegesebb nyelvemlékünk. A falu története során szorosan kapcsolódik Vágsellyéhez, sokszor együtt emlegetik őket Vág, Vágfölde, illetve Sellye vagy Sellyefölde néven. Az 1290-es trónöröklési viták közepette német sereg szállta meg Pozsony környékével együtt, de utolsó Árpád-házi királyunk, III. András a trónralépése után visszafoglalta. Az Árpád-ház kihalása után trencséni Csák Máté szerezte meg, és csak a kiskirály halála után szállt vissza az egyházra. A török hódítás által elhozott nehéz időket Deáki is megérezte. A pénzszűkébe került apátság a mohácsi csata után elzálogosította a falut, előbb Thurzó Elek, majd a Nyáry család kezére került. A török-magyar határvidéken fekvő falu sokat szenvedett a harcoktól, lakossága gyorsan csökkent, és valószínűleg ekkoriban pusztultak el a környékén levő falvak – Gat, Kisudvard, Újfalu, Molva, Oroszfalu, Palota – is. 1612-ben visszaszerezte a falut a pannonhalmi apátság, egy évvel később a király visszaadatta a reformátusok által korábban elfoglalt régi templomot is. A törökök kiűzése után lélekszáma lassú növekedésnek indult. A szerzetesrendek II. József általi feloszlatása nyomán a kincstár tulajdonába került a falu, és csak a király halálakor lett ismét az apátságé. Az 1848/49-es szabadságharcban, a peredi csata során a deáki templom mellett voltak felállítva a császáriak ágyúi. A falu lakói mezőgazdasággal foglalkoztak, a 20. század elején fogyasztási szövetkezetet tartottak fenn, és gőzmalom is működött itt. A trianoni békediktátum Csehszlovákiához csatolta, a két háború között rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai és a munkanélküliek megmozdulásai. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. 1993-tól Szlovákia része.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda, valamint könyvtár működik. A deáki fürdő a korábban Alsószelivel közösen fenntartott, a két falu határán fekvő hévízfürdő területének kétharmadán működik. Legjelentősebb műemléke az 1228-ban román stílusban épült kéttornyú római katolikus (Szűz Mária) bazilikatemplom, amelyet 1872–75 között Schulek Frigyes tervei alapján neoromán stílusban felújítottak és kibővítettek, majd 1938–41 között a helyi születésű Serédi Jusztinián esztergomi érsek jóvoltából restauráltak. A templom déli falához csatlakozó kápolna a 12. század elején román, klasszicista stílusú református temploma 1786-ban, ugyancsak klasszicista római katolikus kápolnája a 18. század végén, kálváriája a 19. század végén, evangélikus temploma 1969-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DEÁKI. Diakovtze. Népes jó magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura vala a’ Szent Mártoni Prépostság, most a’ Religy. Kintstár, lakosai katolikusok, és reformát. fekszik Peredhez fél órányira, szomorú történet esett itten Bél Mátyás, ’s Korabinszky Lekszikonnya szerént 1663dik esztendőben, mert valamelly katona bémenvén éjjel egy öreg Özvegynek kertyébe, ’s minekutánna éretlen gyümöltsel gyomrát nagyon megterhelte vólna, panaszlotta igen fájdalmas rágását pajtásainak; a’ kik ittasok lévén, boszorkánynak állították az öreg aszszonyt, ’s azonnal megégették; Sequitur iniquos, ultor a tergo Deus; határja jó termékenységű, Penna folyó vizetskéje halakkal bővelkedik, ’s szép vagyonnyaihoz képest, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Deáki, Pozson m. népes magyar falu, Galantához 1 1/2 mfd. Nyitra vármegye szélén. – Van 1108 kath., 476 ref. lak., kath. és ref. anyatemploma, nemes curiája, nevezetes szép tehenészete. Szántóföldje sikon feküsznek, s termékenyek a rétjek, legelőjük sok, azért mind a marha mind a juhtenyésztés szép divatjában van. Lakosai kendert, és dohányt is termesztenek. F. u. a Sz.-Mártoni főapátur. Ut. p. Szered.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Nevezetesebb ezeknél Deáki. Ennek eredeti neve Sala; a pannonhalmi apátság birtoka volt, a melyet Szent István és Szent László királyoktól kapott. A nyitrai és pozsonyi várjobbágyok ugyan egy időn át bitorolták e birtokot, de II. Béla 1138-ban visszaitéli az apátságnak, IV. Béla pedig az egész sellyei területet odaitéli a nevezett apátságnak. Művelődéstörténeti kutatások azt bizonyítják, hogy a legrégibb írott magyar nyelvemléket, a Halotti Beszédet és Könyörgést, magában foglaló codex valószinűleg a deákii egyház szerkönyve volt. Mai lakói híres teknőkészítők.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Deáki, a budapest-bécsi vasútvonal közelében fekvő magyar nagyközség, 478 házzal és 2825, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. A községben van posta, távírója pedig Vágsellyén van. Ősi neve Wag, majd Vágfölde volt. Az előbbi néven már Szent István királynak a pannonhalmi apátságot alapító oklevelében van említve 1001-ben. 1261-ben Sala, majd Salafölde néven szerepel. Mai nevén csak 1296-ban találjuk Diaky alakban. Deákit a XIII. század vége felé német hadak szállották meg, de III. Endre 1291-ben visszafoglalta. A XIV. század elején trencséni Csák Máté birtoka volt, de a vármegyei törvényszék 1323-ban ismét odaitélte a pozsonyi egyháznak, melyben Miklós prépost kérésére I. Károly király az egyházat 1326-ban megerősítette. II. Béla király is már mint a Szent Istvántól adományozott és Szent Lászlótól megerősített birtokról emlékezik meg 1138. évi oklevelében. Az 1553. évi portális összeírásban Nyáry Ferencznek, a prépostság kormányzójának 40 portáját adóztatják. 1787-ben a kir. kincstáré, de a mult század elején ismét a szentmártoni apátságot találjuk említve birtokosául, melynek itt híres tehenészete volt. Ma is ez az apátság a legnagyobb birtokosa. Szűz Mária tiszteletére szentelt egyházát már II. Paskál pápa említi 1103-ban, de mai, híres románstilű temploma az ősi, kisebb templom helyén, a XIII. század első negyedében épült a monostorral együtt, mely utóbbinak azonban ma már nyoma sincsen. E románstilű templomnak u. n. felső temploma, vagyis felső hajója is van, melyben a legrégibb freskófestészet nyomai látszanak. Az a misekönyv, melyben a legrégibb magyar nyelvemléket a „Halotti beszéd”-et megtalálták, a deáki plébániáé volt. Misekönyvön kívül midenféle egyházi szabályokat és halotti szertartásokat tartalmaz, többek között az ismeretes halotti beszédet és könyörgést, melytől nevét is nyerte. Máskülönben Pray-kodex-nek nevezik, mert Pray György történettudós fedezte fel a XVIII. században. Szakértők határozott állítása szerint, e nevezetes kodex a XIII. század harmadik tizedéből való lehet és így egyetlen magyar nyelvemlékünk, mely az Árpád-házi királyok korából reánk maradt. Ezt a nagybecsű ereklyét most a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. A református templom 1794-ben épült és 1889-ben megújíttatott. A lakosok róm. kath. és ev. ref. olvasókört és izr. nőegyesületet tartanak fenn. Van itt gőzmalom is. E község közelében feküdtek a XIII. században Villa Russorum, vagyis Oroszfalu és Palota községek, melyeket az azonkori oklevelek említenek. Ma ide tartozik Gelencze puszta.

Magyar Katolikus Lexikon

Deáki, v. Pozsony vm. (Diakovce, Szl.): plébánia a pannonhalmi egyhm. egykori pannonhalmi esp. ker-ében. - Szt István 1001: adta a Vágnak nev. helyet a pannonhalmi apátságnak. 1237: Dyaqui. Anyakönyvei 1700-tól. Tp-át 1228: Nagyboldogasszony tiszt. sztelték. Ipolyi Arnold a padlástérben 13. sz. freskómaradványokat látott. 1875: Schulek Frigyes a Ny-i homlokzathoz új hajót épített. - Lakói 1840: 1050 r.k., 410 ref., 7 izr., össz. 1467; 1910: 2023 r.k., 46 ev., 728 ref., 152 izr., össz. 2949; 1940: 2124 r.k., 29 ev., 641 ref., 63 izr., össz. 2857; 1970: össz. 3027., 75,8%-a m.; 1991: össz. 2170, m. 1564 (72,07%); 2001: össz. 2187, m. 1564 (71,51%). ** Pallas V:80. - Radocsay 1954: 130. - HKkvt. 3. (Diakovce. Maria Kirche) - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Deáki. Már az Árpádházi fejedelmek alatt benépesült és Wag néven említi István királynak a pannonhalmi apátság alapításáról szóló diplomája (1001), mikor is első szent királyunlí az apátságnak adományozza. Ebben Szent László, majd 1138-ban III. Béla is megerősíti. Ez időből előfordul még Wagfelde alakban is, majd 1261-ből Sala, majd Salafölde néven bukkan fel, 1296-ban azonban már mai nevén nevezik s az akkori írásmód szerint Diaky-nak írják. A XIII. század vége felé német hadak törnek a községre, de 1323-ban III. Endre kiveri az ellenséget. A következő évtizedekben Csák Mátét uralja, de 1323-ban I. Károly a pozsonyi prépostságnak vissza szolgáltatja s háborítatlanul az egyház tulajdonában is marad 1787-ig, mikor is a kincstár veszi birtokba. Röviddel később azonban ismét egyházi birtok és ez időtől a szentmártoni apátság tartozéka, ösi, román stylben épült híres temploma — egyike hazánk legrégibb templomainak — a XIII. századból való s ez időben monostor is állott közelében, de ez utóbbi már régebben elenyészett. A deáki plébánián fedezte fel a XVIII. században Pray György történettudós az egyik misekönyvben a legrégibb írott magyar nyelvemléket, a „Halotti beszéd”-et. Az azóta Pray-kódex néven ismeretes nyelvemlék 1230 körüli időkből való. Az ugyancsak nevezetes deáki református templom 1794-ben épült. Itt születeti nagynevű hercegprímásunk, dr. Serédi Jusztinián. Hozzátartozik: Gelencepuszta. A község területe 4567 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 3038. A csehek húsz esztendős erőszakos uralma alatt Deáki magyarsága igen sokat szenvedett.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Deáki nk. vágsellyei járás. Ősmagyar község. Régi okiratokban Sala, Salaföld, Dyaky, Diákmonostor néven szerepelt. Szent István 1001-ből származó oklevele Wag néven említi. A XIV. sz. elején Csák Máté birtoka. 1787-ben a Szentmártoni apátságé. 1103-ban II. Paskál pápa említi híres templomát és monostorát. Az a misekönyv, amelyben a legrégibb magyar nyelvemléket a „Halotti beszéd"-et megtalálták a deákii plébániáé volt. A könyvet felfedezőjéről Pray György történetíróról Pray Kódexnek nevezik. Deáki közelében feküdtek a XIII-ik sz.-ban Oroszfalu (Villa Russorum) és Palota községek. Területe: 4.567 k. h. Lakosság: 3.038. Ebből m.: 3.031, szl.: 6. Magy beszél: 3.032. Vallás szerint: r. k. 2.235, ref. 715, ev. 18, izr. 69. Fb. I. 0, II. 21, III. 448. Népsűrűség: 115.6. Lakóház: 601. Községi bíró: Tóth Ferenc. R. k. népiskola hat tanerővel, ref. népiskola két tanerővel. Önk. Tűzoltó, Kultúr Egyesület, Iparoskör, Cserkészcsapat. Hitelszövetkezet, Fogyasztási Szövetkezet fő és két fióküzlettel, Tejszövetkezet. Szász Elek és tsai Hengermalom r. t. és a Pannonhalmi Főapátság paprikamalma. A község 1938. nov. 10-én szabadult fel. A község ősrégi r. k. temploma Szent István alapítása. Az eredeti Szent István-féle kápolnához épült még a tatárjárást megelőzőleg a templom mai szentélye, amelyet 1228-ban bővítettek és restauráltak. 1926-ban még látható volt az ú. n. felső templom apsisában egy régi freskó, amely a XIII. századból származott. A templomnak ezen középső részében, a főoltártól balra régi kripta fekszik. A templom középső része szinte egyedül áll a középkori templomépítés alkotásai között. Deáki község szülötte dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Galánta, jb. közj. csö. Vágsellye. Vá. posta és távbeszélő helyben.