Csenke

A Duna bal partjának közelében, a Csenkei-erdő déli peremén, a 64-es országút mentén fekszik, Muzsla központjától 6 km-re délnyugatra, Karvától 4 km-re keletre, Nyergesújfaluval átellenben.

Közigazgatás

Muzsla község településrésze, évszázadok óta a községhez tartozik.

Népesség

2011-ben 51 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 2,7 %-a.

Történelem

Fontos régészeti lelőhely, írásos forrásban 1135-ben Villa Chenka néven szerepel először, megemlítve, hogy már Szent István király a Huntpázmán nemzetség egyik ősének adományozta. Utóda a 12. század első felében a nemzetség itteni birtokát a bozóki prépostságnak adományozta. II. Endre király 1223-ban Nagymartoni Simonnal adományozott itt birtokokat. IV. Béla 1243 előtt a csenkei földet tartozékaival együtt nagymartoni Simontól elvevén, azt Techa zsidónak adományozta, de 1243-ban ismét Nagymartoni Simon birtoka. IV. László király 1277-ben megerősítette Simon fiait Csenke birtokában. Simon dédunokái azonban, a kik elpazarolták az ősi vagyont, 1353-ban az Osli nembeli Kanizsaiaknak adták zálogba az ekkor már lakatlan Csenkét. Később a király birtokába kerűlt. 1388-ban Zsigmond király Csenkét több más birtokokkal egyetemben Kanizsai érseknek adományozta. Azóta Csenke állandóan az esztergomi érsek birtoka egészen a 20. századig. Az utolsó, Csenkével kapcsolatos történelmi írásos forrás a 18. századból maradt ránk. Arról tudósít, hogy 1708-ban, a Rákóczi Ferenc által vezetett felkelés alatt Vak Bottyán kapitány Csenkepuszta határában egy Csenkevár-nak nevezett, hatalmas árokkal védett földvárat építtetett. Ennek a Duna túlpartján álló nyergesújfalui erőddel együtt kellett volna a dunai hajózást korlátoznia. Az erőd nem volt hosszú életű. A felkelés leverése után, 1711-ben megszűnt. Csenke pusztaként települt újra a 18. században. A 20. század második felében az új Komárom-Párkány országút építésekor autósvendéglőt létesítettek itt.

Mai jelentősége

Külterületi lakóhely. A közeli Csenkei-erdő és Csenkei-erdősztyepp melegkedvelő sztyeppi növényzetét 1951-ben, ill. 1965-ben természetvédelmi területté nyilvánították.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

CSENKE. Szabad puszta Esztergom Vármegyében; Musla, és Ebed mellett. Földes Ura az Esztergomi Érsekség, sok ültetményeket’, sorfákat, (alleé) fátzány, nevelő tanyát; ’s más gyönyörű vadászatra való, (Lustjagd) intézeteket tétet itten Fő Mélt. Hertzeg Primás Battyáni Jósef, a’ ki ennek a’ helységnek leg első ékesítője. 1795dikben gyönyörködtető múlatságokat szerzett vala itt az említett H. Primás Úr, a’ kevéssel az előtt Magyar Országba jött Királyi Fő Hertzeg JÓSEFNEK, és a’ vele lévő Méltóságoknak tellyes megelégedésekre.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Csenke, puszta, Esztergom, most Komárom vgyében, Muzsla és Karva közt. Földje homokos, s a Duna mellékén jegenye, nyár és füzfákkal levén beültetve, fáczányosnak használtatik. Birja az esztergomi érsek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Hozzátartozik Csenke puszta, melyet Szent István király a Huntpázmán nemzetség egyik ősének adományozott. Utóda a XII. század első felében a nemzetség itteni birtokát a bozóki prépostságnak adományozta. II. Endre király 1223-ban Nagymartoni Simonnal adományozott itt birtokokat. IV. Béla 1243 előtt a csenkei földet tartozékaival együtt nagymartoni Simontól elvevén, azt Techa zsidónak adományozta, de 1243-ban ismét Nagymartoni Simon birtoka. IV. László király 1277-ben megerősítette Simon fiait Csenke birtokában. Simon dédunokái azonban, a kik elpazarolták az ősi vagyont, 1353-ban az Osli nembeli Kanizsaiaknak adták zálogba az ekkor már lakatlan Csenkét. Később a király birtokába kerűlt. 1388-ban Zsigmond király Csenkét több más birtokokkal egyetemben Kanizsai érseknek adományozta. Azóta Csenke állandóan az esztergomi érsek birtoka.