Csütörtök

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, Pozsonytól 23 km-re délkeletre, Somorjától 10 km-re északra, Dunaszerdahelytől 24 km-re északnyugatra fekszik. Az 572-es főút köti össze Pozsonnyal és Dunaszerdahellyel. Mellékutak kötik össze Féllel (5,5 km), Pozsonycsákánnyal (2,5 km), Nemesgombával (3 km), és Hviezdoslavfalvával (4 km). Nyugatról Annamajor, északnyugatról Dunahidas, Fél és Éberhard ("Patov" katasztere), északról Pozsonycsákány, keletről Nemesgomba és Béke, délről Hviezdoslavfalva községekkel határos. Nyugati határa a Dunaszerdahelyi és a Szenci járás határát alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásához tartozó község. 1920-ig kisközségként (1871-ig mezővárosként) Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Somorjai járáshoz, majd annak megszüntetése után a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1936-ban területének 59,1 %-át elveszítette (31,93 km²-ről 13,07 km²-re csökkent) , amikor a határában fekvő majorokon létesített kolóniák (Vörösmajor, Annamajor) önálló községekké alakultak Hviezdoslavov és Miloslavov néven. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). Ebben az időszakban határközséggé vált, Annamajorral közös határa Szlovákia és Magyarország új határa lett. a Hviezdoslavfalvához csatolt területeket viszont visszakapta (8,74 km²) egészen 1951-ig, amikor Hviezdoslavfalva újra önállósult.

Népesség

Csütörtök a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik, a település lakosságának több mint kétharmada (71,8 %) magyar nemzetiségű. 1991-2011 között a népesség (a Pozsonyhoz való közelség révén egyre többen költöztek ide) 14,6 %-al növekedett, a szlovákok aránya ezzel párhuzamosan megháromszorozódott és ma már a lakosság csaknem egynegyedét alkotják. A községben viszonylag magas a romák aránya (18,1 %) is. A lakosság döntő többsége római katolikus vallású (87 %).

Történelem

Árpád-kori keletkezésű magyar település, nevét csütörtöki napokon tartott hetivásárairól kapta. Mai temploma helyén a rómaiak korában egy Jupiter-templom állt. A falu a hagyomány szerint már I. István korában templomos hely volt, hetivásárait csütörtökön tartották. 1217-ben említik először, amikor II. Endre a Szentgyörgyi és Bazini grófok őseinek ajándékozta a korábban a pozsonyi várbir-tokhoz tartozó Csütörtökhely falut. Már a középkorban is központi helynek számított, a 13. században német telepesek érkeztek (ekkoriban Loipersdorf néven ismert). Csütörtök mindvégig fontos szerepet játszott a Felső-Csallóköz fejlődésében, a lápos, mocsaras területen igen fontosak voltak az utak, s nemcsak a vásártartási jog miatt, hanem a kereskedés szempontjából Pozsony közelsége okán is. A Pozsonyi Káptalan 1385-ös jelentése szerint pedig éppen Csütörtökön keresztül vezetett a „nagy út”. Csütörtök ennek megfelelően a kornak megfelelően a mezővárosi (oppidum) fejlődés útjára lépett. Erről tanúskodik Nagy Lajos király 1364-es rendelete, amelyet a rossz termés és nagy éhezés miatt adott ki. Csütörtök gyors fejlődése a következő évszázadban lassult le jelentősen, akkor, amikor a Szentgyörgyi család utolsó férfi tagja, Kristóf fiúörökös nélkül halt meg, a család birtoka az államkincstárhoz került, tehát I. Ferdinánd király rendelkezett vele. A király 1544-ben zálogosította el Csütörtököt úgy, hogy a mezőváros egyik része Szentgyörgy várának tartozékaként Serédy Gáspár kezébe került, a másik része pedig Éberhardvár tartozékaként Mérey Mihályé lett. Csütörtök fejlődését azonban gátolta a törökök és a császárság közti háborúskodás, majd a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc az 1700-as évek elején, amikor többször is „gazdát cserélt” a település, hol a kurucok, hol a labancok uralták. Csütörtöknek ugyan megmaradt jogi értelemben vett mezővárosi rangja, de középkori jelentőségét nem sikerült visszanyernie. Ezért írhatta a kor jeles történetírója, Bél Mátyás Csütörtökről, hogy „jelentéktelen mezőváros, épületeit tekintve sokkal szegényesebben települt, mint Somorja”. A lakosság számát tekintve sem fejlődött Csütörtök, az 1761-es összeírás szerint összesen 419 lakója volt. Csütörtökön az élet, a gazdasági és társadalmi fejlődés a reformkorban kapott új lendületet. Modernizálódott a mezőgazdasági termelés, a kereskedelem mellett megerősödött a kézművesség is. Jellemző adat, hogy míg 1815-ben Csütörtöknek mindössze 490 lakosa volt – mint évszázadokon át zömmel római katolikus vallású magyarok –, az 1867-es népszámlálás idején már 664-en éltek településen, ebből 21 zsidó, 13 református és egy evangélikus, a többi római katolikus, nemzetiségileg pedig néhány német kézműves telepedett le a magyarok között. Az 1870-es években viszont városi rangját elveszítve lassú hanyatlásnak indult. A két világháború közötti csehszlovák földbirtokreform során a település határába, Annamajor (1921-ben), Vörösmajor (1921-ben), Erzsébetmajor (1925-ben) és Németsók (1928-ban) pusztákra, a Pálffy és a Wiener-Walten család felosztott nagybirtokára szlovák, illetve a cseh és morva kolonisták települtek. A kolóniákat 1936-ban Hviezdoslavov (Németsók, Vörösmajor) és Miloslavov (Annamajor, Erzsébetmajor) néven önálló községekké szervezték; Hviezdoslavov 1939–50 között ismét Csallóközcsütörtökhöz tartozott. A község címerét, melyben Szent Jakab alakja arany botra kötött aranytökkel látható, 2003-ban fogadták el. Előzménye egy 1599-es keltezésű községi pecsét.

Mai jelentősége

A település magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskolával és magyar óvodával rendelkezik. Jelentős műemléke a 13. sz. közepén román stílusban épült, majd a 15–16. században gótikus stílusban átalakított 15. századi gótikus freskókkal rendelkező kéttornyú római katolikus (Szt. Jakab-) templom. A vörösmárvány keresztelőmedence jelentős késő gót emléke a templomnak. A zömök, nyolcszögletű keresztelőmedence ma is használatban van. Igen gazdag szakrális kisemlékekben, itt áll a Csallóköz legrégebbi ilyen típusú műemléke, a Vörös-kereszt (1799).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

CSÖTÖRTÖK. Knipersdorf, Leopoldsdorf, Csvertek. Leg régibb Mező Város, a’ Csalókőzben, Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Balassa, és Eberhárdi Uraság, kivévén hat szabad helyeket, (Curiákat) lakosai katolikusok, fekszik sima térségen, a’ Csalóköznek közepén, nap keletre Gombával, nyugotra Misdivel határos, népes hely vala, és számos mesteremberek lakták, hajdan a’ Mohácsi veszedelem előtt, de Botskainak, ’s Betlen Gábornak zendűléseikor nagyon meg rongáltatot. Egy hegyes torony forma Gothus épűlete is volt itten Fanum Jovis névvel, melly ez előtt 16. esztendővel elbontattatott. Most többnyire magyarok lakják, ’s kenyér sütő kementzéik a’ házaktol különösen elválasztva az úttzák mellett helyheztettek. Néhai Szelepcsényi Tokajból últettetett vala ide szőlö tőkéket, mellyeknek már ma tsak helyei látszatnak, határja követses, és középszerű, réttyei nintsenek, fájok sints, vagyonnyaikat meglehetősen eladhattyák, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Csötörtök, (Loipersdorf), magyar mváros, Pozson vmgyében, Pozsontól 2 1/2 órányira, a pesti országutban, egy igen régi kath. paroch. templommal, vendégfogadóval. Lakosai, kik 508 kath., 4 ref., 8 zsidókra mennek, mesterségekből, földmivelésből táplálják magokat. Határja fekete homokos, de kavicsos, és nem igen termékeny; rétje, fája, mondani semmi nincs; legelője kevés; országos vásárjai azonban elég népesek. F. u. az eberhardi uradalom.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Csötörtök, felsőcsallóközi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 118 házzal és 1118 róm. kath. vallású lakossal. Állatólag már a rómaiak idejében is lakott hely volt. Okleveles említése 1206-ban történik Stwrtok alakban. 1216-ban Csötörtökhely név alatt szerepel, 1390-ben pedig Villa Liupoldi néven, 1430-ban meg Leupoldsdorf. A pápai tizedszedők jegyzékükbe Chuchturtukchel néven irták be. Német Loipersdorf neve is már rég ismeretes. II. Endre király e községet 1206-ban a Bazini és Szentgyörgyi grófoknak adományozta. 1333-ban a Bazini és Szentgyörgyi grófok a falut fölosztják maguk között, 1446-ban pedig Szentgyörgyi György, bátyja Péter özvegyével, Marczali Hedviggel osztozkodik rajta. A XIV. században városként említtetik, mint a melynek már e század elején vásártartási joga is volt. 1441-ben Erzsébet királyné megerősíti azt a szerződést, melylyel György bazini gróf itteni birtokát nejének lekötötte. Az 1553-ik évi portális összeírásban Csetertek néven szerepel és benne Serédy Gáspárnak 11 s Amade Lászlónak hét portája adózott. Ez időben mezőváros volt. 1647-ben egyrészét a Bertók család bírta, de másik része az éberhardi uradalomhoz tartozott. 1787-ben a Balassa grófok, később pedig az Apponyiak voltak az urai, míg most Pálffy János gróf és Wiener Welteni Rezső lovag a két nagyobb birtokosa. Katholikus templomának egyes részei még román stílű idomokat mutatnak. A templomot mai alakjában a XV. században alakították át. A kéttornyú gótikus egyháznak két hajója van. Az itteni sírboltban vannak eltemetve Mérei Mihály alnádor és családja tagjai. A síremlék 1572-ből való, vörös márványból, renaissance-modorban van készítve, melyen basreliefben a család tagjai láthatók. A síremlék felső részén latin versek olvashatók. Alantabb még a következő felirat látható: „Magnifico D. Michaeli de Mere ex provincia Simegiensi oriundo, qui Ferdinando et Maximiliano Romanis imperatoribus, Ungariae regibus, dum vixit, fidelem constantemque operam navavit, et ab iis pro palatinatus honore donatus fuit, et in iure dicendo patriam ornavit. Viro integerrimo, et seni probitatis eximiae, Emericus, Michael, Anna, Sophia, et Catharina liberi superstites, hoc monumentum coniugi et parenti pientissimo posuerunt. Vixit annis 72. Fato functus est 26. Febr. Anno Chri. MDLXXII. Non longo post tempore simili fato eum secuti sunt Julianna coniux et Stephanus filius, qui vixerat annos 32. itaque simul hic sunt humati. Vivite superstites mortalitatis memores.” A XVIII. századi Canonica Visitatio szerint itt hajdan hat kanonokot számláló ú. n. fertálykáptalan székelt. A templom közelében, a jelenlegi plébánia kertjében, az újabb időkig egy régi toronynak vagy kápolnának a rom-maradványa volt látható, melynek azonban ma már nyoma sincs. E romokat a hagyomány pogány templom maradványának tartotta és Fanum Jovis néven ismerte, mint a rómaiaktól Jupiter tiszteletére emelt templomot. Bél Mátyás e toronyról nem tesz említést; de Vályi (Magyarország leírása I. 446) azt állítja, hogy 1780-ban bontották le. Legvalószínűbb az, a mit a tudós Ipolyi Arnold állít a csallóközi műemlékek leírásánál, hogy ez valamely román stílű halotti kápolna volt, mert sírbolt is volt alatta, melyből - szemtanúk állítása szerint - csontvázakat ástak ki. A községhez tartoznak Német-Sók és Szent-Erzsébet puszták. Mindkettő az éberhardi uradalomhoz tartozott és az újabb korban az Apponyiakat uralta. A községben van posta és vasúti állomás, távírója Fél.