Bozitapuszta

Bozitapuszta a Szuha-patak (Suchá) völgyében, a Losonci-medence délkeleti és a Füleki-medence északi részén, 205 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Fülektől 6 km-re északra, Losonctól 15 km-re keletre, Perse közvetlen északi szomszédságában, egykori anyaközségétől 1 km-re északkeletre. A Persét Nagydaróccal (5,5 km) és Kétkeresztúrral (8 km) összekötő 2669-es úton közelíthető meg.

Közigazgatás

Az 1936-ban létrejött Bozita község településrésze. 1936-ig Perséhez tartozott (Perse 1913-ig Nógrád vármegye Füleki járásának kisközsége volt, majd a Losonci járáshoz csatolták). 1939-ben, a magyar közigazgatásban Bozita közigazgatási önállósága megszűnt és Bozitapuszta újra Perséhez került. Perse 1945-ig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott, majd visszakerült Csehszlovákiához, 1951-től a Füleki járás része lett. Bozita 1957. január 1-jén vált újra önálló községgé.

Népesség

2011-ben 368 lakosa volt, itt élt a község népességének 70,0 %-a. 1956-ban 186, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű lakosa volt.

Történelem

Bozitapuszta helyén feküdt a középkorban Bozita falu. 1350-ben „Bozyta” alakban említik először írásos források. A füleki váruradalom része volt, majd 1554-1594 között a török hódoltsági terület része lett. A 17. század elején a Serényi család birtoka volt, majd 1625-ben újra a töröknek fizetett adót. A 17. század közepén elpusztult és csak a 18. században, mint a Koháry-Coburg család pusztája települt újjá. 1828-ban hat háza és 52 lakosa volt. Az 1870-es években Bozitapusztának 142 (121 római katolikus és 21 evangélikus) lakosa volt, Shvoy Miklós Nógrád vármegyét bemutató monográfiájában (1874-75), mint a Koburg-Coháry család rappi uradalmának központját és a főtiszt székhelyét írja le, kiváló búza- és repcetermő földekkel és rétekkel, fejlett juhtenyésztéssel, mint a megye legrendezettebb gazdaságainak egyikét jellemzi. 1920-ban a terület Csehszlovákiához került és a Losoncot Fülekkel összekötő vasút védelmére cseh, morva és szlovák legionistákat telepítettek ide. 1924 végén 34 telepesbirtokot osztottak itt fel összesen 627 hektáron, 32 telepescsalád érkezett a legnagyobb nógrádi kolóniára. 1926-ban már szlovák tannyelvű iskola, 1936-ban pedig kultúrház működött a faluban. 1930-ban 405 lakosa volt. 1936-ban önálló községgé szervezték Bozita néven, a község központja Bozitapuszta lett. 1938. novemberében az első bécsi döntés értelmében visszacsatolták Magyarországhoz, ekkor a telepesek nagy része elmenekült (egy csoportban telepedtek le Véglesen). Az 1938-as összeírásban a település 43 házzal és 198 lakossal szerepelt. 1939. október 3-án a községet megszüntették, területét visszacsatolták anyaközségeihez. 1945. januárjában a csehszlovák közigazgatás visszaállt, ezután a telepesek nagy része is visszatért. 1957. január 1-jén a községet Buzitka néven újjászervezték.

Mai jelentősége

Bozitapuszta a község központi és legnépesebb településrésze, itt található a községi hivatal és az Oltáriszentség tiszteletére szentelt, 2007-ben épült római katolikus templom.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BOZITA. Szabad puszta Nógrád Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry Uraság, fekszik Losontzhoz egy mértföldnyire, határja jó, legelője, ’s fája is elég van.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

A községhez tartozik Bozita-puszta, Széplak és Ujszállás-major. Bozita-puszta, mely az úgy nevezett Faluhely dülővel határos, a középkorban önálló helység volt. 1435-ben Fülek várának tartozékai között szerepel. 1598-ban Serényi Mihály volt a helység földesura. A XVII. században pusztult el.