Bélád

Ld. Bélád

Közigazgatás

Bélád településrésze, melyet két, egymással össze nem függő kataszteri terület (Bélád - 4,98 km², illetve Csekénypuszta - 1,90 km²) alkot. Területe az elmúlt évszázad során nem változott. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig az Aranyosmaróti járáshoz, majd 1960-1996 között a Nyitrai járáshoz tartozott. 1939-45 között a Szlovák Állam része volt (Nyitra megye, Aranyosmaróti járás). 1960-ban hozzácsatolták Pusztahatár községet, majd 1976-ban Herestyénnel egyesítették.

Népesség

2011-ben Bélád településrésznek 327 lakosa volt, itt élt a község összlakosságának 20,9 %-a, a hozzá tartozó Csekénypusztának 3 lakosa volt. 1880-ban 305, 1910-ben 290, 1921-ben 258, többségében szlovák nemzetiségű lakosa volt. 1910-ben lakosságának 42,1 %-a, 1921-ben 20,1 %-a vallotta magát magyarnak. 1940-hez képest 2011-re népessége 12,3 %-kal gyarapodott (291 főről 327-re). 1921-ben lakosságának 95,7 %-a római katolikus vallású volt.

Történelem

Bélád első írásos említése 1156-ban származik, ekkor „Belad” néven szerepelt, majd 1429-ben már „Nagbelad” (Nagybélád) formában. Neve a Béla személynévből ered. A 13. században először Bars várának tartozéka volt, majd 1286-tól a gímesi váruradalom része. Későbbi birtokosai a Berehény-, Majthényi-, Jeszenszky- és Szent-Iványi-családok voltak. 1527-ben a törökök elpusztították Kis-Cseke falut, mely később Csekénypuszta néven Béládhoz került. 1573-ban török támadás érte, az akkor Kisbélád néven ismert falut. 1601-ben 43 háza volt. 1662-ben Bélády Gáspár, 1676-ban Bélády Farkas és Bélády János laktak az itteni nemesi kúriában, majd a Malonyay-család lett a falu a földesura. 1715-ben 15 háztartása adózott. A 18. század végén már Belád illetve Beladicze néven ismert, ekkor építette Jeszenszky Károly ma is álló kastélyát. 1828-ban 52 háza és 367 lakosa volt. 1920-ig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott. 1960-ban hozzácsatolták Pusztahatárt, majd 1976-ban Herestényt. Az egyesített község lakossága 2011-ben népszavazáson utasította el a hivatalos név Herestyén-Bélád (Chrašťany-Beladice) formára történő megváltoztatását.

Mai jelentősége

A béládi Szentiványi-kastélyt eredetileg a Jeszenszky család a 18. század végén építette, később empire, majd 1874-ben neobarokk-klasszicista stílusban átépítették. A kiterjedt parkban álló emlékkápolnát Fadrusz János tervezte, az emlékszarkofágok is az ő alkotásai.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BELAD, Kis Belad. Elegyes falu Bars Vármegyében, lakosai katolikusok. Határja kivált némelly részében jó termékenységű, réttyei is hasznosak, malma alkalmatos, piatza kőzel, de legelője szoross, fája kevés, szőlője sem lévén, harmadik Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bélád (Kis), Male Beladics, tót falu, Bars vgyében, Nyitra vmegye szélén: 349 kath., 5 evang. lak. Kövér rétek. Juhtenyésztés. F. u. többen. Ut. p. Verebély.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bélád, az aranyosmaróti járásban fekvő kisközség, nagyobb részt róm. kath. vallású, magyar és tót lakosokkal, kiknek száma 300. E községről már 1156-ban van okleveles említés, a mikor mint a barsi parochiához tartozó község szerepel. 1265-ben a sághi prépostság alapító levelében is meg van említve. 1384-ben a ghymesi Forgáchok kapják és 1386-ban is birták, a mikor is Ghymes vár tartozéka volt; 1542-ben Nicolaus Gyenes de Kis Herestyén is egyik itteni birtokos. 1573-ban, a mikor már Kis-Bélád néven találjuk, a törökök feldúlták. 1662-ben Bélády Gáspár de Kis-Bélád bírja; 1676-ban Bélády Farkas és Bélády János laknak az itteni nemesi kúriában. Ez után a Malonyay család a földesura és ekkor már tót nevével is találkozunk Bale-Beladics alakban, míg a XVIII. század vége felé, a mikor már az Ilovay család a birtokosa, a község neve Belád és Beladicze változatokban fordul elő. A Malonyayak után a Jeszenszkyek következtek, majd Majthényi Bálint. Most Szent-Ivány Oszkárnak van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melyet a XVIII. század végén Jeszenszky Károly építtetett, de csak földszintesre. 1810 körül a kastély leégett és ekkor építették reá az emeletet. 1874-ben került a mostani tulajdonos birtokába, kinek itt a 36 szobából és teremből álló kastélyban, mely most áll teljes kiépítés és átalakitás alatt, rendkívül becses és nagyértékű gyűjteményei és műkincsei vannak. Maga a könyvtár több mint 2000 művet tartalmaz, képtára is rendkívül érdekes és a régi mesterek gyűjteménye, kb. 60 darabból áll, köztük Giulio Romano, Tizian, Leonardo da Vinci, Caravaggio, Moreto, Cigoli, Palma, Bassano, Giambettista Tiepolo, Altomonte, Vivarini, Arnold van Boonen, Gonzales Coques, Cornelius v. Poelenburg, Peter van Sligeland, Elzheimer Adam, Francois Boucher, Samuel van Hoogstraten, Adrian Brouwer, Balen és Brenghel, Hendrik met de Bles, Adrián van der Werff, Egbert van Hemskerk, Jan Josef Horemans, Verschuring sen., Adrian van Ostade, Gaspar Netscher, Berchem Brackenburg, Joost Cornelis, Drog-Sloot és David Teniers művei. Az újabbkori festők mintegy 50 művel vannak képviselve. Az aquarellek, pastellek és kézi rajzok száma kb. 60, a legkiválóbb mesterektől. Eredeti réz- és fametszet-gyüjteménye mintegy 600 darabból áll. Remek miniatur festményeinek a száma kb. 30 és ugyanannyi a szoborművek száma is, melyek szintén régibb és újabb mesterektől származnak. Vannak itt továbbá gyönyörű és becses Limoges emaillképek, elefántcsont relieffek, fafaragványok, vert ezüst edények, bronzok, több érdekes régi óra, Sobiesky üvegserlege, díszes vésetekkel, czimerrel és "Vivat Joannes tertius Rex Poloniae" felirattal, számos régi nippek, kasszetták, Cloisonnet-edények stb., kb. 200 drb. A porczellán, kőedény, fayence és majolika műtárgyak meghaladják a 300 drbot és e gyüjteményben képviselve vannak Vieux-Vien, Vieux Saxe, Frankenthal, Fürstenberg, Nassau és Sévres, továbbá van sok ó-majolika és római terracotta. A kastélyhoz tartozó parkban álló mausoleumban egy Fadrusz János által készített sarkophag van. A községhez tartozik Csekény, vagyis Cseke, továbbá Dolina és Világos puszta. Csekény hajdan Kis-Cseke néven község volt, melyet 1527-ben a törökök elpusztítottak. A község postája Nagyherestény, távirója és vasúti állomása Zsitvaújfalu.

Helységnévtár

Bélád, [Csekep.], rk. 264 N-Herestény, ág. 4 N.-Szelecsény, IZR. 37.