Bátka

A község a Gömöri-medence és a Balog-völgy középső részén, a Bátkai-dombság északkeleti lábánál fekszik, a 16-os országos főút mentén, Rimaszombattól 12 km-re keletre, Tornaljától 15 km-re nyugatra, Rimaszécstől 11 km-re északnyugatra. A Balog-völgy 2. legnépesebb, központi községe, elődközségei, Alsóbátka és a tőle északra fekvő Felsőbátka mára teljesen egybeépültek. Itt keresztezi az 16-os utat a Balog-völgyön végighaladó, Újvásárt (24 km) Rimaszéccsel összekötő országút. Határa 175-300 méteres magasságban fekvő, nagyrészt mezőgazdaságilag művelt terület, délnyugati határa mentén egyetlen nagyobb erdőterülettel (Bátkai-erdő). Délnyugatról Szútor, északnyugatról Balogtamási, északkeletről Rakottyás, keletről (rövid szakaszon) Kálosa, Dúlháza és Zsíp, délről (pár méteres szakaszon) Balogújfalu községekkel határos. Északkeleti határának egy részét a 16-os főút vonala alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1906-ban alakult Alsóbátka és Felsőbátka községek egyesítésével. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1964-1990 között hozzá tartozott Dúlháza. Területe 1950 után 3,1 %-al gyarapodott (11,75 km²-ről 12,02 km²-re) amikor Rakottyás határának egy részét Bátkához csatolták.

Népesség

1910-ben 475, 1921-ben 406, 1938-ban pedig 399, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Mint központi községnek, a 20. század második felében népességszáma megduplázódott, majd 1991-2011 között további egyhatodával nő˜tt (824 főről 968-ra). Túlnyomó magyar többségét (72,3 %) napjainkig megőrizte, a szlovákok aránya 1991-2011 között 18,6%-ról 21,3 %-ra nőtt. A lakosság 23,8 %-a a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság többsége 2011-ben is református vallású, de arányuk 1921-hez képest 77 %-ról 46,4 %-ra csökkent, a római katolikusok aránya ugyanakkor 15,8 %-ról 29,4 %-ra nőtt.

Történelem

1294-ben említik először, de a település valószínűleg a 11. század végén létesült, a balogmelléki közös birtoklású várföld legkorábbi helységeként. Neve török eredetű személynévből származik. Lakossága a kezdetektől magyar nemzetiségű volt. Felsőbátka 1294-ben keletkezett azon a területen, melyet Tumbold Krispin kapott adományként. Első említése 1341-ben történt. 1414-ben Alsóbátkát "Also Bathka", Felsőbátkát "Felseubathka" néven említik. A bitokos Bátky családot 1294-től említik az oklevelek. Alsóbátka családjai közül 1389-ből a Myke család, 1550-ből pedig a Csont, a Fejes, a Gál, a Mács, a Szívos család ismert. A felsőbátkai családok közül a Vass családot érdemes megemlíteni. Alsóbátkában kevés nemes volt, itt főleg jobbágyok éltek, közülük emelkedett a nemesek közé a Szívos-család 1690-ben. Alsóbátkában hosszabb ideig a Kállay, a Bakos, a Szentmiklósi és a Bornemissza családnak voltak birtokai. Felsőbátka ezzel szemben úgynevezett kuriális falu volt, ahol jobbágyság alig élt, hanem inkább kisebb birtokokon gazdálkodó birtokosok. Külön ki kell emelni a Bornemissza családot, amely a második világháborúig volt birtokos a faluban. Mindkét falu lakossága református hitre tért a 16. században. A török támadások (első alkalommal 1566-ban) következtében a lakosság száma csökkent, 1715-ben csak 9 család lakott a településen. 1828-ban Alsóbátka 58 házában 497 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Felsőbátkának 19 háza volt 159 lakossal. 1855-1860 között itt működött Ľudovít Kubáni szlovák költő és drámaíró. Alsó- és Felsőbátkát 1906-ban Bátka néven egyesítették, ekkor körjegyzőségi székhely volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, majd 1938-45 között újra Magyarországhoz csatolták. A szocializmus idején központi községnek számított, egészségügyi központ is létesült itt, anyakönyvi hivatalához ma is 5 környékbeli község tartozik. 1990-ig Dúlháza közigazgatásilag is Bátkához tartozott. Állami gazdasága és vasmegmunkáló kisüzeme a rendszerváltás után megszűnt.

Mai jelentősége

A községbenban magyar-szlovák tanítási nyelvű általános iskola működik. Határában napkollektoros erőmű, halastó és mezőgazdasági repülőtér található. Református temploma 1808-ban épült klasszicista stílusban, a Bornemissza-kúria a 17. században, a neoklasszicista Bornemissza-kastély pedig 1895-ben épült. Katolikus templomát 2008-ban építették.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BÁTKA. alsó Bátka. Elegyes falu Gömör Vármegyében, birtokosai több Uraságok, határbéli földgye termékeny, de tsekély legelője van, Rimaszombat piatzozásának helye, egy mértföldnyire, fája tűzre kevés, kaposztája, gyümöltsös kertyei jók, második Osztálybéli. BÁTKA. Felső Bátka. Magyar falu Gömör Vármegyében, Cziko, és más Uraknak birtokában, lakosai katolikusok, és reformátusok, kies helyen fekszik, középszerű tulajdonságai szerént, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Alsó-Bátka, magyar falu, Gömör- és Kis-Honth egyesült vgyékben, ut. p. Rimaszombathoz 1 mfdnyire: 28 kath., 473 ref., 28 evang. lak. Határa nagyobb részt sík és termékeny; rétjei a Balogh mentében jók; tölgyes erdeje derék. Itt számos nemesség lakik. F. u. többen. Felső-Bátka, magyar falu, Gömör- és Kis-Honth egyesült vgyékben, a Balogh vize mellett: 103 kath., 38 ref., 10 evang. lak. Határa hasonlit az Alsó-Bátkaiéhoz. Kastély. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat. Felső-Bátka, magyar falu, Gömör- és Kis-Honth egyesült vgyékben, a Balogh vize mellett: 103 kath., 38 ref., 10 evang. lak. Határa hasonlit az Alsó-Bátkaiéhoz. Kastély. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsóbátka és Felsőbátka, két község egyesítéséből alakult magyar kisközség, 109 házzal és 491 ev. ref. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. A XV. században egy község volt, melyet 1411-ben, a mikor a Bátkay család volt az ura, Bathka néven találunk említve. 1427-ben Bakthka, 1466-ban pedig Baathka alakban fordul elő az egykorú oklevelekben. Ez időtájt a Kállay család a birtokosa. Később a gróf de La Motte és a minaji Bornemisza család a község földesura s ez utóbbi ma is egyik birtokosa; kívüle birtokosok még e községben Hevessy Béla és Hoffmann Frigyesné. A Bakosalja dűlőnév az egyik régi birtokosának emlékét tartja fenn. A községben református templom van, melynek építési ideje ismeretlen. Felsőbátkán csinos úrilak és érdekes külsejű nemesi kúria van. Az előbbi új épület, melyet 1895-ben Bornemisza István építtetett; ebben jelenleg Bornemisza Elemér lakik. A másik a Bornemisza család ősi kúriája, melyet a család még a XVII. század elején építtetett; ez most a Bornemisza László alispáné. Ide tartoznak Alsócsuka, Felsőcsuka és Dáromvölgy puszták. A községnek saját postája van, távírója és vasúti állomása pedig Rimaszécs.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bátka. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Csukapuszta. A község területe 2042 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 399.