Balogfala

A község az Ajnácskői-hegység északi részén, a Gortva-patak völgyében fekszik, az 571-es (Fülek-Sajószentkirály) országút és a Fülek-Bánréve vasútvonal mentén (megállóhely), Fülektől 17 km-re keletre, Feledtől 11 km-re nyugatra, Rimaszombattól 23 km-re délnyugatra. Mellékút köti össze Korlátival (5 km). Határa dombos, több mint felerészben erdővel borított terület, legmagasabb pontja a 205 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő falutól keletre magasodó Buda-hegy (Guda, 416 m). Nyugatról Gömörsíd, délnyugatról Csomatelke, délről Sőreg és Ajnácskő, keletről Kerekgede és Gortvakisfalud (Bizófala katasztere), északkeletről Várgede, északról pedig Durendapuszta és Korláti községekkel határos. Korlátival közös határa egyben Gömör-Kishont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe 1910-38-hoz képest (18,66 km²) 8 hektárral gyarapodott (18,74 km²-re).

Népesség

1910-ben 783, 1921-ben 807, 1938-ban 946, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 6,2 % volt. Az 1920-as években Csákányházapusztára a csehszlovák földbirtokreform keretében szlovák kolonisták települtek. 1938-1991 között lakosságának csaknem egyötödét elveszítette, 1991-2001 között csekély (5,7 %-os) népességnövekedés, 2001-2011 között pedig csökkenés (2,8 %) figyelhető meg. Magyar többségét napjainkig megőrizte, 1991-2011 között ugyanakkor a magyar nemzetiségűek aránya 89 %-ról 60,7 %-ra csökkent, a szlovákoké 7,8 %-ról 13,8 %-ra nőtt. Dinamikusan növekszik a roma nemzetiségűek részaránya is (3 %-ról 16,4 %-ra), a roma etnikumhoz a lakosság több mint egyharmada (36,4 %) tartozik, magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (8,7 %) is. A túlnyomó többség (82,7 %) római katolikus vallású.

Történelem

A rossz mezőgazdasági adottságú vidéken viszonylag későn alakult ki állandó település, Balogfala a 14. század közepén keletkezett, a Tomaj nembeli Örkény és Dénes földjein. A szomszédos Böjtfalva, mely szintén ekkoriban keletkezett, a 16. század végére teljesen elpusztult, határa Balogfaláéba olvadt. Első alkalommal 1427-ben egy adóösszeírásban "Balogfalva" néven szerepel, ekkor a Feledi-család birtoka, később a füleki vár tartozékaként királyi birtok. A 16. században a Feledy és Perényi családoké. A 16. század második felében teljesen elnéptelenedett (1598-ban alig 5 lakóháza volt), a 17. században újratelepült, 1683-ban azonban a török ellen vonuló lengyel-litván sereg felégette. Lakói elmenekültek és csak 1720 körül kezdtek visszatelepülni, csaknem teljes egészében az eredeti, magyar nyelvű lakosság. 1714-ben egyetlen ház állt itt. A török harcok elmúltával a Koháry és a Coburg család tulajdona. 1773-ban 19 jobbágytelke volt. 1780-ban 58 család élt itt, összesen 409 lakos. Első iskoláját 1810-ban szervezték meg. 1828-ban 73 házában 610 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A községben 1890-ben hatalmas tűzvész pusztított, amelynek következtében szinte az egész falu leégett. A település 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt. 1947-ben magyar lakosságának egy részét csehországi kényszermunkára hurcolták. Állami gazdasága 1953-ban, földműves szövetkezete 1956-ban alakult. 1962-ben szőlő és gyümölcstermesztéssel foglalkozó állami gazdasággá egyesültek.

Mai jelentősége

A községben 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskola és magyar nevelési nyelvű óvoda működik. Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1777-ben épült késő barokk stílusban, belső tere klasszicista stílusú.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BALOGFALVA. Elegyes magyar falu Gömör Vármegyében; birtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Fülekhez 1 mértföldnyire, Vargede szomszédságában, mellynek filiája. Határbéli földgye sovány, hegyes, ’s nehéz miveltetésű, és minden nyomásának negyed részét a’ zápor járja, piatzozása nem meszsze, legelője, rétye, avagy szénája, nádgya elég, fája mind a’ kétféle, gyümöltsös, és konyha kertyei jók, káposztas földgyei is, vize kendert áztatni alkalmatos, és úgy neveztetet Vargede tavában; ’s folyó vizében hala, és rákja elég ván, sót is hordhat Tokajból Gáts felé, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Balogfalu, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Fülekhez 1 mfd. 565 kath., 59 evang. lak. Hegyen fekvő földeit vizmosások rongálják; a Gortva mentében, melly a helység mellett halastavat képez, kövér rétjei vannak; erdeje makkos. F. u. többen. Ut. p. Rima-Szombat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Rimába siető Gortva patak kanyargó völgye oly keskeny, hogy alig enged elegendő helyet a rajta végig futó kis patak vizének, az országútnak és a vaspályának. E völgy Balogfalva helység mellett kiszélesedik, majd Várgede kúpalakú várhegye mellett ismét szűkebbre szorúl.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Balogfalva, a Gortva patak mellett fekvő magyar kisközség. Házainak száma: 150, túlnyomóan róm. kath. vallású lakosaié 682. A XV. század elején Bődfalva néven volt ismeretes. Legrégibb birtokosául 1427 előtt Jolsvai Györgyöt ismerjük. Ez időtől 1431-ig a királyné birtoka volt és Fülek várához tartozott. 1454-ben már a Perényieket találjuk a község birtokában, majd meg az Okolicsányiakat. Később a Koháry családé lett és ezen a réven jutott a Coburg herczegi család uradalmába. Úgy ennek, mint Okolicsányi Gáspárnak ma is nagyobb birtoka van itt. A hagyomány szerint a falu hajdan körülbelül egy kilométerrel feljebb feküdt, a hol még most is megvannak a régi telep nyomai. A mult század elejéről való leírások halastavat is említenek a községben, de ennek már nyoma sincsen. 1890-ben az egész falu a tűz martaléka lett. A községben róm. kath. templom van, mely 1777-ben épült. Ide tartoznak Vizesvölgy, Csákány és Gortva puszták, melyek közül a két utóbbi már a XIV. században említtetik. Csákány puszta 1357-ben szerepel először és 1480-ban a Csákányi család birtoka.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Balogfala. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Baratos, Csákánypuszta, Kiskútalja, Világosi puszta, Vizesvölgy. A község területe 3243 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 946.