Baka

Baka a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz déli részén, a Duna-csatorna partján, Dunaszerdahelytől 15 km-re délre fekszik. A község határa egészen a Duna főágáig nyúlik és a Bősi-vízierőmű üzemcsatornája vágja két részre 1992 óta. Az 506-os orzságút köti össze Bőssel (6 km) és Bacsfával (16 km). Dercsika (4 km) felé mellékút teremt összeköttetést. Keletről Bős, északról Dercsika, északnyugatról Csallóköznádasd, délnyugatról Nagybodak, délről pedig Lipót községekkel határos. Déli határát a Duna alkotja, mely egyben államhatár is Szlovákia és Magyarország között. Határa északkeleten egy ponton Nyékvárkony határával érintkezik.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1888-ban alakult Felső- és Alsóbaka egyesítésével. 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott mint kisközség (1938-1945 között ismét Magyarországhoz tartozott). Csehszlovákiához csatolva végig a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1920 után területe 45 %-kal nőtt (11,05 km²-ről 19,99-re), mivel az új államhatár meghúzásával a Duna főágától északra fekvő, Lipót községhez (Moson vármegye) tartozó területek Csehszlovákiához kerültek. Azóta területe változatlan.

Népesség

Baka népességszáma nem változott nagymértékben az elmúlt évszázad során. Lakosságának túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, de növekszik a szlovákok arányszáma is (1991 óta 3 %-ról 13 %-ra). A község lakossága csaknem kizárólag római katolikus vallású.

Történelem

A falut 1274-ben királyi udvarnokok szállásaként említik először. A község gyakran cserélt gazdát, de 1423-ban ismét királyi birtokként szerepel az okiratokban. 1445-ben, két, nevezetesen Alsó- és Felsőbakáról tesznek említést a források. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle kimutatásban is két Baka szerepel: Alsóbaka 77 házzal és 555 lakossal; Felsőbaka pedig, ahol a templom is áll, 55 házzal és 399 lakossal. A község alatt folyó Dunán ősidők óta őröltek a vízimalmok, 1881-ben 28 malom lapátjait forgatta a folyó vize, de még a XX. század húszas éveiben is működött itt három malom. A település római katolikus, Mindenszentek tiszteletére szentelt temploma az Árpád-kori templom alapjain 1762-ben késő barokk stílusban épült. A falu határában régen bőven termett a nád és a fűzfavessző, amely kiválóan alkalmas volt különféle kosarak, kasok, borítók fonására. A bakai kosárkötők messze vidéken híresek voltak. Még a 19. század elején is, szinte az egész Csallóközben, náddal fedték a házak tetejét. A nád felveréséhez, a tetőhéjazat készítéséhez is sokan értettek a faluban. Ma a vízi erőmű miatt teljesen megváltozott a környék állat- és növényvilága, s vége lett a régi mesterségeknek is.

Mai jelentősége

Napjainkban 1-4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezik. A községházán hely-történeti gyűjtemény tekinthető meg. Katolikus temploma 1770-ban épült a már a 13. században említett első templom helyére. Ártéri erdőinek egy részét, az ún. Rétisasok-szigetét az ott élő értékes madárfajok védelme céljából 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó Baka. Elegyes lakosú falu Poson Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Bőstöl nem meszsze Tsilíz patakja mellett, hasznos malmai vagynak a’ Duna vizén. Határja középszerű, vagyonnyainak eladására jó alkalmatossága, második Osztálybéli. Felső Baka. Elegyes magyar falu Poson Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik az előbbeninek szomszédságában, helyben fűrész, és száraz malma van, vízi pedig a’ Dunán jó távól; határja tzín mosó fűvel bővelkedik, réttye, legelője jó, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Baka (Alsó, Felső), két egymáshoz közel fekvő magyar falu, Poson vgyében, a Csiliz vizénél, ut. p. Somorjához 3 órányira, a győri utban. Az 1-sőben van 519 kath., 2 ref., 6 zsidó; a másodikban 413 kath., 26 zsidó lak., és egy kath. paroch. templom. Határjok termékeny; rétjek, legelőjök, s a Duna szigetjében erdejük elég. Szarvasmarhát, lovat, juhot, szép mennyiségben tartanak. F. u. Bartal, Kulcsár, Jankó, s más számos nemesek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Baka, alsócsallóközi magyar kisközség. Van 142 háza és 822 róm. kath. vallású lakosa. Ősi község, mely 1274-ben a királyi udvarnokok telepeként szerepel, míg egy XIII. századbeli okirat a Buken (Bökény) család birtokának mondja. A Pázmány-féle jegyzékben Boka néven van említve. 1423-ban ismét királyi birtokként szerepel, 1445-ben pedig, a mikor már két Baka van említve, Temesközy Bálint pozsonyi kapitány az ura. Később a bakai Bessenyei családot is itt találjuk, mely a birtokot elzálogosította, de 1515-ben Bessenyei László visszaváltja azt Csorba Andrástól és annak fiától, Ferencztől. Az 1553-iki portális összeírás már több birtokosát említi, így Báhonyi Mihályt 3, Angyal Mátyást 3, Földes Mártont 2 és Vas Istvánt 1 1/2 portával. 1569-ben a Földes és a Temesközy család újabb adományt nyer a két Baka községre. 1737-ben özv. Maholányi Tamásné albakai birtokát átengedi Unger Sámuelnek. A mult század elején a Bartal, Kulcsár és a Jankó család birják, most pedig Bartal Kálmán a birtokosa. A község ősi temploma már 1274-ben említve van. Ez azonban elpusztult és helyére épült 1770-ben az újabb templom. A községhez tartoznak Halomszél és Kajtova major. Baka község postája és vasúti állomása Bős, távírója pedig Patony.

Magyar Katolikus Lexikon

Baka, v. Pozsony vm. (Baka, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. dunaszerdahelyi esp. ker-ében. - 1264: Baka. Tp-át 1332 e. Mindensztek tiszt. sztelték, a mait 1770: építették. A törökök 1540 u. elfoglalták. 1728: alapították újra. - Plébánosai: 1673: Petrik Mihály, 1728: Bartoss Jakab, 1730: Mavics Mátyás, 1733: Moszoly János, 1758: Plonics Antal, 1795: Korbelyi János, 1813: Erőss Ignác, 1827: Varjú András, 1838: Orosz Sándor, 1845: Farkas Mihály, 1880: Flock Jakab, 1909: Schill József. Kegyurai 1880: a közbirtokosok. - Filiája 1917: Csallóköznádasd. - Lakói 1840: 349 r.k., 15 ev., 22 izr., 20 egyéb vall., össz. 406; 1910: 827 r.k., 2 ev., 24 izr., össz. 853; 1940: 932 r.k., 3 ref., 5 izr., össz. 940., 1970: össz. 1269, 96,8 %-a magyar; 1991: össz. 1117, m. 1073 (96,06%); 2001: össz. 1093, m. 1011 (92,50%). ** Némethy 1894:19. - Gerecze II:649. - Schem. Strig. 1917:181.