Aranyida

Aranyida a Kassai-hegyvidéken (Szomolnok-Kassai-hegycsoport), az Ida felső folyásánál, a Kojsói-havasok (Kojšovská hola vagy Hólya, 1246 m) déli és a Kobylia hora (882 m) északi lábánál, 670 méteres (határa 508-1215 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 23 km-re északnyugatra, a Kassa-környéki járás legmagasabban fekvő községe. A község több településrészből áll, melyek az Ida és mellékpatakjainak völgyében behálózzák a határ nagy részét, magas az állandóan nem lakott hétvégi házak száma. A községközpontot a katolikus templommal és a községi hivatal épületével az Ida völgye fölé 70 méterrel magasodó domboldalon található Szkalka (Valal) településrész alkotja. Tőle 1,5 km-re délnyugatra, az Ida völgyében fekszik Koncuveské, a völgyben lefelé, további 1,5 km-re délkeletre pedig Réka (Rieka) településrész. Koncuveskétől 2 km-re északnyugatra, a völgy felső részén található Hutnatelep (Hutná) a község sítelepével, Rékától 1 km-re északra, a Rovienka völgyében pedig Čarne üdülőtelepet (a Kelet-szlovákiai Vasmű vasmű korábbi szanatóriumát) találjuk. Aranyida, mint szórványokból álló modern kori bányásztelepülés, településföldrajzi szempontból igazi kuriózumnak számít. 2010-ben területének 88,5 százalékát (1493 ha) erdő, 5,8 %-át (97 ha) rét és legelő, 2,1 %-át (36 ha) pedig beépített terület foglalta el, a szántóföldek aránya alig 1,4 % (24 ha) volt. Aranyidát Hilyó (10 km) érintésével az Alsótőkésnél (14 km) elágazó 3319-es út köti össze Kassával. A Rékamalomnál elágazó 3358-as út Rudnok (10 km) felé teremt összeköttetést. A községet az Erika-menedékház (7 km) érintésével burkolt erdészeti út köti össze a Gölnic-völggyel (Gölnicbánya-Perlová dolina, 22 km). A község délnyugatról Jászómindszent, délről Rudnok, keletről Hilyó, északkeletről Apátka és (rövid szakaszon) Felsőtőkés, északról pedig Kojsó és Gölnicbánya kataszterével határos. Délnyugati és déli határát az Ida-patak és a Réka-patak (Rieka) képezi, északi határa a Kassai-hegység gerincén évszázadokon át megyehatárt alkotott Abaúj és Szepes vármegyék között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához (az 1890-es évekig a Szepsi székhelyű Csereháti járáshoz) tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig, a járás megszüntetéséig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-vidéki járáshoz csatolták. 1939-1945 között visszacsatolták Magyaroszághoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). 1950-1955 között határának mintegy egyötödét Apátkához csatolták. 1910-ben területe 21,75 km². 1921-ben 21,58 km², 2011-ben 16,87 km² volt.

Népesség

Aranyida népessége 2011-ben 383 fő volt, lakosságának 92,2 %-a volt szlovák nemzetiségű, 6,8 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségéről. Az évszázadok óta szláv (szlovák és ruszin) lakosságú településen 1880-ban a lakosság 17,3 %-a, 1910-ben pedig 3,9 %-a volt német anyanyelvű, a magyar anyanyelvűek aránya 1910-ben 9,8 %, 1921-ben 6,0 % volt. A lakosság túlnyomó többsége (1921-ben 98,0 %, 2011-ben 75,4 %) római katolikus vallású. Az egykori bányaváros népessége 1828-1869 között csaknem duplájára nőtt és 1869-ben érte el maximumát (1407 fő). A bányászat hanyatlásával a lakosságszám csökkenése már a 19. század végén megkezdődött, 1890-1930 között a község népességének 42,4 %-át elveszítette. 1930-1941 között ismét növekedésnek indult a lakosság száma, ekkor több mint egyharmadával (694 főről 948 főre) gyarapodott Aranyida lakossága, 1950-re azonban újra 653 főre esett vissza. Az 1950-es évek átmeneti növekedése után 1961-2001 között folyamatos fogyás figyelhető meg, melynek során a község népességének felét elveszítette (a lakosság száma 713 főről 344 főre csökkent). 2001-2017 között a szuburbanizáció megindulásával ez a folyamat megfordult és 16 év alatt 15,1 %-os gyarapodás figyelhető meg, 2017-re a község népesség 396 főre nőtt. 2011-ben a község lakosságának 44,9 %-a (172 fő) élt Szkalka (Valal), 37,1 %-a (142 fő) Réka (Rieka) és 18,0 %-a (69 fő) Koncuveské településrészeken. Népsűrűsége (2011-ben 22,7 fő/km²) alacsony, a járási átlag kevesebb, mint egyharmada, de a településszerkezet szétszórtsága és az üdülőházak magas száma miatt (a nyaralótulajdonosok száma csaknem ötszöröse az állandó lakosokénak) ez kevéssé szembetűnő.

Történelem

Aranyida bányásztelepülésként jött létre a 14. században Hilyó területén. 1332-ben birtokvita alakult ki a területről Hilyó és Semse birtokosai, Csurka István és Ruzka Izsép között. Aranybányáira 1349-ben Nagy Lajos királytól kapott bányajogot az ekkor Idabánya („Ida Banya”) néven ismert település. 1440-ben I. Ulászló a Perényieknek adományozta, majd 1459-ben egyike lett Kassa város jobbágyfalvainak. Ekkor már mai nevén, „Arany-Yda” névalakban szerepelt. A 15. század második felében Aranyidán bányászott aranyból vertek pénzt Kassán. A középkorban lakosságának nagy részét még németek alkották, a 16-17. századtól azonban már szlovák többségű település. 1553-ban két és fél lakott portája volt. 1612-ben „Gulden-Eidten” német nevén említik. A bányászat 16. századi megszűnése után lakói juhtenyésztéssel és fakitermeléssel foglalkoztak. 1720-ban alig 5 portája volt. 1761. decemberében a kincstár 30 000 forintért megvásárolta Kassa városától Aranyidát és a hozzá tartozó 3275 hold erdőt. 1763-ban már működött a rékai rézkohó (1827-ig), mely a szepességi bányák rézércét dolgozta fel. A kohók telepítése elsősorban a könnyen elérhető fakészletek miatt történt, rézbányászat a községben sosem folyt. 1767-ben alapították új településként Rékát is, ahol felépült a bányaigazgatóság impozáns barokk épülete (ugyanebben az évben telepítették Apátkát, szintén egy rézkohó körül, melynek határa egészen a 20. század közepéig Aranyidához tartozott). 1772-ben 26 jobbágycsalád élt itt, 1780-ban már 602 lakosa volt. 1773-ban vált önálló egyházközséggé (korábban Hilyó filiája volt). A község legrégebbi pecsétje 1784-ből ismert. Az első bányák (Bertalan-, Mátyás József- és Mindszent-tárnák) már a 18. század végén működtek, de a bányászat igazi fellendülése 1807-ben Svaiczer Gábor kutatásaival vette kezdetét. Az újranyitott régi és a feltárt új tárnákban (István-, Bódog-, Háromság-, József-, Ubocsi János-tárna) arany-, ezüst- és antimonércet is bányásztak. 1828-ban a községnek 96 háza és 724 lakosa volt. A 19. században a bányászat rohamos fejlődésével (1807-1891 között 20 új tárnát nyitottak) a lakosság száma megduplázódott és 1869-ben elérte az 1407 főt. 1822-25-ben kezdte meg működését a rékai ezüstkohó, mely az 1918-ig működött és másutt (pl. Telkibányán) bányászott érceket is feldolgozott. Aranyidán 1826-ban kis antimonkohót is létesítettek. A kincstári bányákon kívül önállóan folytatott bányászatot az 1830-as évektől a Katalin-bányatársaság. 1852-ban egy tűzvészben leégett a Mindenszentek tiszteletére szentelt katolikus templom. 1856-ban megnyitották a Ferenc József- és a Délnek lejtő-, 1876-ban az Új- és Erzsébet-, 1891-ben pedig a Tekla- és Peck-teléreket. 1890-ben 11 884 mázsa ezüstércet bányásztak (125 451 forint értékben) Aranyidán és 1668 kg ezüstöt állítottak elő az itteni kohóban. Az érckészletek kimerülése és az ezüst devalvíciója az 1890-es évekre már veszteségessé tette az aranyidai bányászatot. A bányászat hanyatlásával a 19. század végétől a község népessége gyorsan csökkent: 1880-ban 1270, 1900-ban 1044, 1910-ben már csak 878 lakosa volt. 1907-ben a korábban használt Aranyidka helyett az Aranyida hivatalos nevet állapították meg. Réka a 20. század elejéig a népesség-összeírásokban ugyan különálló községként szerepelt, de kataszterileg nem különült el Aranyidától. 1920-ig Abaúj-Torna megye Kassai járásához (1890-ben még a Csereháti járáshoz) tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 745, 1930-ban pedig 694 lakosa volt. 1925-ben hosszú hanyatlás után megszűnt az aranyidai bányászat. 1938. novemberében az első bécsi döntés ugyan Csehszlovákiának ítélte, de a lakosság kérésére 1939. márciusában ezt felülvizsgálták és 1939. április 4-étől 1945. januárjáig a községet visszacsatolták Magyarországhoz. Ebben az időszakban határközséggé vált, északi szomszédai (Gölnicbánya, Kojsó, Apátka) már a szlovák bábállamhoz tartoztak. Ebben az időszakban a Gölnicbányához tartozó Erika-menedékházat és környékét is Aranyidához csatolták. 1939-ben sikertelen kísérletet tettek a bányászat újraindítására. 1943-ban a község nagy része leégett. 1943-44-ben határában tevékenykedett a Petőfi partizánosztag. 1941-ben 948 lakosa volt, 1950-ben már csak 653-an éltek itt. Mezőgazdasági szövetkezetét 1960-ban alapították, három év után azonban egyesítették Hilyóéval. 1961-ben 713, 1970-ben 618, 1980-ban 460, 1991-ben pedig már csak 364 lakosa volt. Az elnéptelenedéssel párhuzamosan (a lakóházak száma 1950-80 között 195-ről 128-ra csökkent) egyre több hétvégi ház és nyaraló létesült és Aranyida lassan üdülőtelepüléssé alakult át. A község címerét és zászlaját 1999-ben fogadták el. 2001-ben érte el népességének minimumát (344 fő), 2011-re 383-ra, 2017-re 396-ra nőtt a község lakosságának száma.

Mai jelentősége

Az üdülőfalu jellegű községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Legfontosabb gazdasági tevékenysége az erdőgazdálkodás és a fakitermelés. A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma barokk-klasszicista stílusban épült 1768-ban, 1830-ban és 1853-ban felújították. A község értékes műemléke a bányaigazgatóság Réka településrészen található, barokk stílusú egykori székhelye (1767), mely később fogadóként is üzemelt. A rékai háromszintes kalapácstorony 1823-ban épült, ma kis helytörténeti kiállításnak ad otthont. Egykori bányái közül a Breuner-tárnát 1984-ben műemlékké nyilvánították. 2014-ben emléktáblát állítottak Svaiczer Gábor tiszteletére, a község partizánemlékműve 1950-ben készült. Hutnatelepen telente sífelvonó üzemel. Aranyida történelmi településképét nagyrészt máig megőrizte, természeti szépségekben gazdag környéke kedvelt kirándulóhely (négy turistaútvonal is áthalad rajta, a kék jelzésű a településközpontot Apátkával és a Hólya-heggyel köti össze).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ARANYITKA. Elegyes lakosú tót falu Abaúj Vármegyében, földes Ura Kassa Várossa, lakosai katolikusok, nevezetét vette hajdani Arany bányáinak bővségétöl. Hiresek valának, Arany szálas hegyei, mellyek a’ faluhoz nem meszsze feküdtek; ambár az aranynak ásattatásától, ’s fel keresésétöl már régen elállottak a’ Kassaiak, mostani lakosai juhok tenyésztetésével foglalatoskodnak. Határja kitsiny, és sovány, szántó földgyei, ’s réttyei hasonlóképen, melly a’ hegyektöl származik, harmadik Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Aranyidka, tót falu, Abauj vármegyében, Szepes vgye széléhez közel, Kassához 3 mfdnyire, az Ida patak mellett: 688 kath., 4 evang. lak., kath. paroch. templom. Szántófölde kevés és sovány, de annyival nagyobb kincs fekszik gazdag arany- és ezüst bányáiban. Hogy itt régenten is üzték a bányászságot, azt mutatják az elhagyatott bányaüregek. A mi időnkben csak 1807-ben 1-ső juliusban kezdett a kamara ujolag nemes érczet kerestetni, s igen meglepő sikerrel. Igy 1815-ben 16 marka, 10 lat. 3 3/4 drachma finom arany; 446 márka, 4 lat ezüst, 1180 mázsa piskolcz, 340 mázsa piskolczércz volt a bánya nyereség, s ezen gazdag jutalom az ujabban behozott amalgamatio módja által még folyton növekedik. A bányászati rendes személyzet 100 tagból áll. F. u. a kamara.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

De legnevezetesebb e részen az ezektől éjszakra, magas erdős hegyek közt fekvő Arany-Idka népes tót község, mely az Ida pataknak egyik mellékszurdokában rejtőzik. Régebben aranybányászata volt; ma ezüstbányái, foncsorozó kohója és rézhámorai vannak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Aranyidka a vele majdnem összeépült Réka telepes helységgel 1200 lelket számláló község, mely a tőle északra fekvő Opáka teleppel 1767-ig Kassa város birtokához tartozott és ez évben Kassa városa a két helységet a 2361 hold erdőterülettel együtt, cserében a kassai katonai malomért a bánya-kincstárnak adta át, ez pedig a katona-kincstárnak 20000 forintot fizetett kárpótlásul. A bánya-kincstár ekként erdő birtokába jutván, ez időtájt alapitotta meg az opákai és rékai rézkohókat, melyek közül az opákai 1827-ig, az aranyidkai 1807-ig állott fenn. Az aranyidkai bányák keletkezéséről csak egyes nyomokból lehet következtetést vonni. Ilyenek az Ida patak mentén látható aranymosások nyomai, melyek a bányák keletkezését a legrégibb korba vezetik vissza s valószinüleg a termett aranytól és a patak Ida nevétől nyerte a helység is az Aranyidka nevet. Egy Kassa város levéltárában levő okmány szerint Mátyás király ide való aranyból veretett a kassai pénzverőhivatalban pénzt, a mi azt bizonyitja, hogy a bányáknak már a XV-ik században jelentékeny fémtermelésök volt. 1892. évben légcsere előidézése végett kinyittatván a község mellett lévő ugynevezett Czigánytáró, ott még "vésett" munkára bukkantak, annak jeléül, hogy a bánya legkésőbben a XVII. század második felében már művelés alatt állott. A XVIII. század második felében az aranyos Ferencz-telér állott feltárás alatt és a jelen század elején keletkezett a Mátyás József-társulat bányája. A Bertalan-éren a jelen század elején az ugynevezett Bertalan-társulat bányászkodott és e társulat dús jövedelmei adhatták meg 1807 körül az impulzust a bécsi cs. kir. udvari kamarának arra, hogy Svaiczer Gábor későbbi kamaragrófot e vidék bányászati átkutatására Aranyidkára küldje s ezzel a máig is fennálló kiterjedt fémbányászatnak alapját megvesse. Svaiczer Gábor feltárta az István-, Bódog-, Háromság-, József-, Ubocsi János-teléreket, melyekben a művelés még mai napig is folyik. 1856-ban a Ferencz József- és Délnek lejtő, 1876. évben az Uj- és Erzsébet-telér, 1891. évben a Thekla- és Peck-telér táratott fel. A rékai foncsormű felépitése az 1823-24-ik évekbe esik.

Magyar Katolikus Lexikon

Aranyida, Aranyidka, v. Abaúj-Torna vm. (Zlatá Idka, Szl.): plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. sacai esp. ker-ében. - 1773: alapították. Tp-át 1786: Mindensztek tiszt. sztelték. - Plébánosai: 1775: Gaál György, 1803: Schindler János, 1808: Gálcsik János, 1810: Payer Antal, 1840: Frankovszky Samu, 1868: Keresztessy István, 1880: Muhay Péter. Kegyura 1880: a kir. Anyanyelve 1910: szl., m. - Lakói 2000: 321 r.k., össz. 367. ** KTN I:145. - Gerecze II:67. - Schem. Cass. 1915:51; 2000:35.

Helységnévtár

Aranyidka (Aranyhidka), RK. 661 Kassa, gk. 2 Kojsó, ág. 8 -, izr. 3 Rozgony. Réka (Rika), rk. 567 Aranyidka, gk. - , Kojsov, ref. 17 - , izr. 12 - .

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Aranyida. Azelőtt Aranyidka. 1767-ig Kassa város birtoka, majd a bányakincstár kezére került. Rézbányászata egykor jelentős volt, rézkohóját 1807-ben megszüntették. A vele összeépült Réka kohója azonban 1827-ig működött. Aranyidán évezredekkel ezelőtt már mostak aranyat az Idapatak fövényéből. Az aranybányászat még napjainkban is folyik. Hozzátartozik még Breinerka, Erikaház, Hutnatelep, Konczaveszka. A község területe 3907 kat. hold lakóinak száma a visszacsatoláskor 681.