Alsóvárad

Az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partján fekszik, a 76-os főút mentén. Teljesen egybeépült a tőle északra fekvő Felsőváraddal.

Közigazgatás

1944-ig önálló község, azóta Barsvárad két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-tól a Zselízi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe (4,33 km²) az elmúlt száz év során nem változott, a község területének 59,2 %-át alkotja.

Népesség

1910-ben 316, 1921-ben 373, 1939-ben pedig 290, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású (1921-ben 60,1 %) lakosa volt. 1921-ben szlovák (13,1 %) és német (5,1 %) kisebbség is élt a községben. 2011-ben 200 lakosa volt, itt élt Barsvárad lakosságának 59,7 %-a.

Történelem

Alsóvárad a régi Várad falu határában keletkezett a 14. században. 1397-ben "Vywarad" néven tűnik fel az írásokban. 1401-ben az esztergomi érsekség birtoka, majd 1506-tól a lévai váruradalomhoz tartozott. A 17. században felégette a török. 1536-ban 5 portával adózott. 1601-ben 27 háza volt. 1720-ban 13 adózója volt. 1828-ban 59 házában 399 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott, 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben Barsvárad néven egyesítették Felsőváraddal. 1945 elején hadszíntérré vált és elpusztult 13. századi eredetű katolikus és 18. századi református temploma.

Mai jelentősége

A község központi településrésze, itt található a községi hivatal, az óvoda és az 1999-ben újjáépített református templom.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, és Felső Várad. Két falu Bars Várm. földes Uraik Hg. Eszterházy, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Garam vize mellett, Barshoz 1 1/4 mértföldnyire; legelőjök elég van, földgyeik, és réttyeik jók, piatzok Báton, és Sz. Benedeken.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Alsó-Várad, Bars m. magyar falu, a Garan jobb partján, az esztergomi országutban: 43 kath., 2 ev., 299 ref. lak. Kath. és ref. anyatemplomok. F. u. többen. Ut. p. Léva.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Barsmegye története visszanyúlik a honfoglalás koráig. Elfoglalását részletesen írja le a Névtelen jegyző. Zoárd, Kadocsa és Huba átkelének az Ipoly folyón a Duna mellett, és másnap a Garam vizén is átkelve, tábort ütének a mezőben egy kis földvár mellett, melyet Várodnak neveznek, és e várat bevevén, ott maradának három nap. Ezt a váradot ma Alsó-Váradnak nevezik s tősgyökeres magyar nép lakja. Ez egykori kis földvárnak sánczai részben, alakjának nyomai pedig egészben megvannak ma is. Egyike volt az avar korbeli kettős gyűrűváraknak. A szeszélyes Garam medrét változtatván, egy részét e várnak elmosta, másik részén a garamvölgyi vasút vonúl át, mielőtt a Garam vashídjára lépne.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsóvárad, garamvölgyi magyar kisközség. Egyike az ország legrégibb megült helyeinek. A határában levő földvár a honfoglalás korában már fennállott és a Névtelen Jegyző is beszéli, hogy mikor Huba a Garamon átkelt, a mezőn földvárat talált, a melyet Váradnak neveztek. 1250 körül Bors ispán utódai az urai, 1306-ban a Váradi és a Vezekényi családok osztozkodnak rajta, 1324-ben pedig a Zechei és a Vezekényi családok, míg később Zechei Sándor Saághi Bedének adja zálogba. Nyolcz évvel ezután már a Kona Miklós, Bors ispán fia és rokona: Péter közötti osztályos egyezségben szerepel, de 1395-ben ismét a Váradi és a Zechei családok tiltakoztak Lévai Péter igénye ellen. 1401-ben János esztergomi érsek foglalja el. 1506-ban már mint a lévai vár tartozéka szerepel és a Lévai és Haraszti család bírja, utána Balassa Menyhért, azután koronabirtok, majd Dobó Istváné, később Kolonics Sigfridé, Csáky Lászlóé, Rákóczy Ferenczé, Bottyán Jánosé, majd végre Eszterházy herczegé. 1618-ban egyike a törököknek behódolt falvaknak. Itt született 1813-ban Török József, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja. A községben két templom van, római katholikus és ev. református. A katholikus templom ősrégi és már 1359-ben fennállott. 1761-ben újították meg, a mikor az anyakönyvek is kezdődnek. A református templom a XVIII. század végén épült, de 1889-ben teljesen átalakíttatott. A lakosok száma 365. Van itt posta, táviró és vasúti állomás.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsóvárad. Már Béla király jegyzője, Anonymus említ krónikájában egy Varad nevü földvárat, amelyet Huba csapatai szállnak meg. A XIII. században a Bors-családé a község, 1306-ban a Váradiaké és Vezekényieké, míg 1324-ben a Vezekényi- és Zechei-családokat találjuk itt. 1332ben Bors ispán fia, Ivona Miklós és rokona, Péter egyezkednek a községen. 1401-ben János esztergomi érsek birtokolja Alsóváradot, míg 1506ban — amikor már Léva várához tar tozik — a Lévai- és Haraszti-család a földesurak. Ezután Balassa Menyhérté, majd Dobó Istváné. 1618-ban a török hódoltság alá kerül. A török megszállás alatt lakossága koldusbotra jut, majd szétszéled. Csak a század végén népesül be újra az egykor virágzó község, melynek azonban nemsokára a kuruc háborúk viszontagságait is el kell szenvednie. A kuruc szabadságharc alatt ismét elszegényedik. E zivataros szézada alatt földesurai: Kolonics Siegfried, Csáky László, Rákóczi Ferenc, Bottyán János és a herceg Esterházy-család. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Cickarét. A község területe 751 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 290.