Alsóvály

A község a Vályi-völgy északi részén, a Vályi-patak mentén, a Vályi-dombság lábánál fekszik, Tornaljától 16 km-re, Gömörfügétől 8 km-re északnyugatra. A Vályi-völgyön végighaladó, Gömörfügét Felsővállyal összekötő úton közelíthető meg. Határa 200-360 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, mintegy egynegyedét erdő borítja. Délről Gömörmihályfalva, nyugatról Felsővály, keletről pedig Felsőrás községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1971-ben Felsővállyal és Gömörmihályfalvával egyesítették Valice ("Vály") néven. 1990-ben Felsővály és Gömörmihályfalva újra önállósultak, 1995-ben pedig Kisgergelyfalvát is visszacsatolták Felsővályhoz. Területe (5,34 km²) 1910-38-hoz képest (5,36 km²) csak minimális mértékben változott.

Népesség

1910-ben 254, 1921-ben 265, 1938-ban pedig 301, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a belső telepítések során szlovák telepesek érkeztek a községbe, de magyar többségét (2011-ben 67,6 %) napjainkig megőrizte, a magyar anyanyelvűek aránya 77,2 %. A szlovákok aránya 2011-ben 20,4 %, a romáké 8,4 % volt, ugyanakkor a lakosság fele (49,5 %) a roma etnikumhoz tartozik. 2001-2011 között 9,5 %-al (304 főről 333-ra) nőtt népessége. 2011-ben a lakosság 48 %-a volt római katolikus, 30,3 %-a református (1921-ben még 47,1 %), 8,1 %-a pedig evangélikus vallású.

Történelem

A későbbi Vályi-nemzetség elődei a 11. század közepe táján, mint a Balog-völgy felől érkező gömöri várjobbágyok foglalhatták el a Vályi-völgyet. 1247-ben IV. Béla hadi szolgálataikért nekik adományozta Kálosa várföldet, ekkor történik Vály első írásos említése „Villa Wal” alakban. A 14. században nemességet szerzett Vályi-nemzetség később számtalan családra oszlott szét. 1364-ben Vály Felső- és Alsóvályra vált ketté. Alsóvályt külön 1427-ben „Alsowwal” néven említik. Később a Korláth család birtoka volt. Korláth György 1427-ben 16 portát bírt a faluban. Eredeti lakossága a 16-17. században kicserélődött, de megmaradt magyarnak. A késő középkorban jobbágyközség, az újkorban már elsősorban kis- és középnemesség lakta. Lakossága a 16. század végén református hitre tért, 1828-ban 49 házában 734 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1851-ben még csaknem kizárólag reformátusok lakták, 1921-ben lakossága már felerészben református, felerészben római katolikus volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1971-1990 között a Vályi-völgy egyesített községének központja ("Valice") itt volt.

Mai jelentősége

A szőlő- és bortermesztéséről híres községben magyar nevelési nyelvű óvoda működik. A Beélik-kastély (mely a községi hivatalnak és az óvodának ad otthont) eredetileg barokk stílusban épült a 18. században, 1843-ban empire stílusban átalakították, angolpark veszi körül. A klasszicista Bodon-kúria a 19. században épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, és Felső Vály. Magyar faluk Gömör Várm. földes Uraik több Urak, lakosaik katolikusok, és reformátusok, fekszenek Sankfalvának szomszédságában, mellynek filiáji; földgyeik közép termékenységűek, piatzok 3, és 4 mértföldnyire van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Alsó-Vály, magyar falu, Gömör vármegyében, Gergelyfala és Mihályfala helységek közt völgyben fekszik, napkeletről a falu tövében lassan felfelé emelkedő hegyoldalon; ép a helység felett van egy társulatnak szép jövendővel biztató magtára. Lételét s a társulat alakulását Bodon Antal urnak fogja köszönni még a későbbi ivadék is. A helység felső végén Bodon Antal ur laka, s az alsó végén Bélich János ur uj izléssel épült kastélya. Regényes csörgedezéssel folyik sietve nagy folyam felé, naptól színezve arany cseppeket jelképezve kis keskeny medrében egy kis patakcsa. E kis folyamon van Bodon Antal urnak egy malma; nem levén pedig egész Vály völgyén több, mellyet a tavaszi, völgyekről összecsődült vizáradások idején a Sajó és Tur-vize völgyi lakosok, sőt a molnárok is megkeresnek, száraz időben jövedelmetlen, gyakran a benne nyomorgó molnárnak esőérti dala lehangzik egész a Sajóvize folyamáig. Számlál ezen helység 380 lakost; kik közül 360 ref., 20 r. kath., mindnyája magyar nyelven dalolják molnárjukkal szárazságban esőérti nótájukat. Hegyes, mindent egyre megtermő határának kiterjedése 1200 hold; ebből szántóföld 600, rét 200, erdő pedig 400 hold. Van 3/8 urbéri, 20 allodialis és 12 majorsági zsellér. A gyümölcsösök, miket nagy szorgalommal üznek, nem megvetően jövedelmeznek évenkint, mikor áldás van, szőlőhegyén termett bora enyhiti szárazsági dalu torkukat. Fenemlitetteken kivül bir még Kalas, Herényi, Szokolay család is. Ut. p. Tornalja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsóvály, a vályi völgyben fekvő magyar kisközség, 331 ág. ev. h. vallású lakossal. Házainak száma 53. E községről 1427-ben találunk okleveles nyomokat, a mikor nevét, mint a Korláth család birtokát, Alsowwal alakban írják. Hosszú időn át nem ismerjük birtokosait. A mult század első felében a Szatmáry-Király, a Bodon, Beélik, Kálas, Herényi és a Szokolay családok a földesurai. Most Beélik Ivánnak van itt nagyobb birtoka, mintaszerű gazdasága és szép, kényelmesen berendezett kastélya, melyet Beélik János 1843-ban építtetett. Ezen kívűl még egy kisebb úrilak van a községben, melyet valamikor a Bodon család építtetett; ez most a Matheidesz Sámuelé. Templom nincs a községben. Postája Felsővály, távírója és vasúti állomása Tornallya. Hozzá tartoznak Koczik, Bukta, Alsó- és Felső-Szőlő puszták is.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsóvály. Zsigmond király 1427-böl származó adománylevelében szerepel ez a község Alsówwal alakban. Ekkor a Korláth-család birtokában la iáljuk. Hosszabb időn át nem szerepel a község a történelemben. A XIX. század első felében a Szathmáry-, Király-, Beélik-, Kálas- és Szokolay-családok osztoztak a föld birtokában. Beélik János 1843-ban nagyszabású kastélyt építtetett, amely ma is fennáll. A község területe 931 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 301. Hozzátartozik Szőllőhegy.