Alsópokorágy

Alsópokorágy a Gömöri-medence északi peremén, a Ratkói-hegység déli lábánál fekszik, Zeherje nyugati és Felsőpokorágy keleti szomszédságában, Rimaszombat központjától 4 km-re északkeletre, a Rimaszombatról Balogpádáron (7,5 km) keresztül Meleghegyre (10 km) vezető mellékút mentén, melyről a falutól délre ágazik el a Felsőpokorágy és Kőhegy felé vezető út. Nyugatról Felsőpokorágy, délről Rimaszombat, keletről Zeherje, északkeletről pedig Perjése kataszterével határos. Területének mintegy egynegyedét erdő borítja.

Közigazgatás

1975-ig önálló község, azóta Rimaszombat 11 városrészének és 7 kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Rimaszombati járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás), ebben az időszakban határközséggé vált, a szomszédos Felsőpokorágy már Szlovákiához tartozott. Területe 1910-38-hoz képest (4,04 km²) csak minimális mértékben változott (4,08 km²).

Népesség

1910-ben 371, 1921-ben 349, 1938-ban pedig 394, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyötödét részét kitelepítették és magyarországi szlovákokat telepítettek a községbe. 1970-ben lakosságának (291 fő) kétharmada (66,7 %) magyar nemzetiségű volt. 2011-ben 259 állandó lakosa volt, itt élt a város lakosságának 1,1 %-a. 1921-ben lakosságának túlnyomó többsége (90,5 %) református vallású volt.

Történelem

1438-ban, mint Ajnácskő várának tartozékát említik először írásos források, ekként szerepelt még a 17. század közepén. A 15. század közepén huszita uralom alá került, ekkor épült első temploma. Lakossága a 16. században református hitre tért. Később az osgyáni uradalomhoz csatolták. 1802-ig Kishont vármegyéhez tartozott. A 19. század elején a Kemény-, a Szentmiklóssy-, a Rakovszky- és a Pongrácz-család volt itt birtokos. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz, az új csehszlovák-magyar határt Alsópokorágy és Felsőpokorágy között meghúzva. 1945 után magyar lakosságának egyötödét kitelepítették. 1975-ben a községet Rimaszombathoz csatolták.

Mai jelentősége

Református temploma 1891-ben épült neoklasszicista stílusban a korábbi, középkori eredetű templom alapjain.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, Felső Pokorágy. Két tót falu Hont Vármegyében, földes Uraik G. K. Berényi, Lusinszky, G. Szendrei Török, és Jekelfalusi Uraságok, lakosaik leg inkább evangelikusok, fekszenek Zeherjéhez közel, Rima Szombatnak is szomszédságában, mellynek filiáji, határbéli földgyeik jó termékenységűek, boraik gyengék, piatzozások Rimaszombatban, holott fuhatozással is keresik élelmeket, gyümöltsök, mikor terem, elég van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pokorágy, (Alsó), magyar falu, Gömör-Kis-Hont vmegyében, Rimaszombat szomszédságában: 22 kath., 240 ref. lak., termékeny gazdag határral, s szőlőmiveléssel. Az osgyáni urad. tartozik.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsópokorágy, magyar kisközség, ev. ref. vallásu lakosokkal. Házainak száma 79, lakosaié 377. 1438-ban említik először, mint Ajnácskő vár tartozékát és mint ilyen szerepel még a XVII. század közepén is. Később az osgyáni uradalomhoz csatolták. A mult század elején a br. Kemény, a Szentmiklóssy, a Rakovszky és a Pongrácz család volt a birtokosa. Református temploma a husziták idejében épült. Az egyház 1700-ból való érdekes úrasztali poharat őriz. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsópokorágy. Anjou - királyaink idején már fennáll. Később, a XVI. és XVII. században a Szeniczey- és a Váradi-család birtokában találjuk. A község területe 702 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 394.