Zselíz

A város az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partján fekszik, Párkánytól 33 km-re északra, Lévától 25 km-re délre, Érsekújvártól 47 km-re keletre. Határa a Garam mindkét oldalára kiterjed és nyugaton a Garammenti-hátság enyhén dombos keleti peremét is magába foglalja. Zselíz és Garammikola mára egybeépült. Területének túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt, a Garam mentén kisebb erdőterülete is van (Gereblye, Ároki-erdő, Nagy-berek). A városon keresztülhalad a Párkány Garamszentbenedekkel összekötő 76-os főút és a Párkány-Léva vasútvonal (vasútállomás). Mellékutak kötik össze Farnaddal (14 km) és Peszektergenyével (7 km). Északnyugatról Farnad és Nagysalló, délről Nyírágó és Lekér, délkeletről Garamsalló, keletről Peszektergenye, északkeletről Nemesoroszi, északról pedig Sáró községekkel határos. Keleti határát a Kompa-patak alkotja, Farnaddal közös határa egyben Bars és Esztergom megyék, keleti határa pedig Bars és Hont megyék történelmi határát képezi.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozik város. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után, 1923-1960 között a Zselízi járás székhelye volt, a járás megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1960-ban városi rangot kapott. 1967-ben hozzácsatolták Garammikolát, 1976-ban pedig Szódót, 1986-1992 között hozzá tartozott Peszektergenye. Területe három kataszteri terültre oszlik: Zselíz (37,00 km²), Garammikola (10,61 km²) és Szódó (8,91 km²). Zselíz kataszteri területe 1939-hez képest 23 hektárral, Szódóé 4 hektárral növekedett.

Népesség

Zselíznek 1910-ben 2301 (Garammikolával és Szódóval együtt 3455) , 1921-ben 2689 (3789), 1939-ben pedig 3173 (4289), túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar lakosságának egy részét a második világháború után áttelepítették Magyarországra, helyükre a lakosságcsere keretében magyarországi, az ún. belső telepítések során szlovákiai szlovák családok települtek. Magyar többségét 2011-ig megőrizte, de vegyes lakosságúvá vált. 1991-2011 között népessége 6,4 %-al csökkent (Peszektergenye nélkül 7678-ról 7186-ra), a magyar nemzetiségűek aránya 53,5 %-ról 48,7 %-ra csökkent, így 2011-re már szlovák relatív többsége (49,4 %) lett a városnak. A romák a lakosság 5 %-át alkotják. A lakosság 57,9 %-a római katolikus, 11,4 %-a református, 4,5 %-a pedig evangélikus vallású. 1921-ben Zselíz lakosságának még 27,1 %-a református vallású volt, Garammikola (70,3 %) és Szódó (50,8 %) egyaránt református többségű volt. A város 7 településrészre oszlik: Zselíz, Garammikola, Szódó (korábban különálló községek) és a Zselíz kataszteréhez tartozó külterületek: Árokmajor, Karolinamajor, Nagypuszta, Rozinamajor. 2011-ben Garammikolának 891 (a város lakosságának 12,4 %-a), Szódónak 390 (5,4 %), Zselíz belterületének 5701 (79,3%), külterületeinek összesen 204 (2,8 %) lakosuk volt.

Történelem

A falut templomával, malmával és kőhídjával 1274-ben említik először "Selyz" alakban. Nevét a Garam mentén északra húzódó vas szállítására használt, ókori útról kapta. 1293-ban "Selez", 1307-ben "Zelyz", 1311-ben "Zeleyz" néven szerepel a korabeli forrásokban. A Hont-Pázmány nemzetség birtoka, majd 1308-ban a Zselizi, 1345-ben pedig a Becsei családé. 1557-ben önálló uradalmi központ, mely a Dessewffy, később az Eszterházi család birtoka volt. 1536-ban 31 portája adózott. 1601-ben iskola, két major és 78 ház állt a településen. 1709 áprilisában Károlyi kuruc hadai itt hajóhidat építettek, melynek biztosítására a Garam mindkét partján földsáncokból kisebb erődítményt emeltek. 1715-ben 29 adózója volt. 1828-ban 189 házában 1300 lakos élt, lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A faluban régi postaállomás működött. A Párkány–Léva vasútvonalon túl, keskeny nyomtávú vasút kötötte össze a Börzsönyi erdészeti vasutakkal, a dohány és papírgyárral. 1922-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1923-ban, Csehszlovákia első közigazgatási átszervezésekor létrehozták a Zselizi járást, mely 1960-ban szűnt meg. 1938 és 1945 között Zseliz újra Magyarország része volt, ekkor a Zselizi járás átmenetileg megszűnt. A második világháború harcaiban 200 lakosa esett el és súlyos károk is érték a települést. Magyar gimnáziumát 1956-ban alapították. Városi rangra 1960-ban emelték. 1967-ben Garammikolát, 1976-ban pedig Szódót Zselízhez csatolták. A Csemadok 1957–59 között Zselízen rendezte meg az Országos Dal- és Táncünnepélyeket, 1961-ben a csehszlovákiai magyar ének- és zenekarok első országos fesztiválját, 1969–91 között pedig az Országos Népművészeti Fesztiválokat. A szocialista iparosítás keretében energetikai gépgyár (SES) és üvegipari üzem létesült Zselízen.

Mai jelentősége

A városban szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskola és gimnázium (Comenius Gimnázium), valamint művészeti alapiskola egyaránt működik. 14. századi, Szent Jakabnak szentelt gótikus katolikus temploma, mely korabeli freskóiról nevezetes, 1945-ben elpusztult, 1954-ben építették újjá. Az Esterházy-kastély eredetileg barokk stílusban épült 1720-ban, később klasszicista stílusban átépítették. A kastély melletti épületben ("Bagolyvár") Schubert-emlékszobát rendeztek be. A város jelentős újkőkori régészeti lelőhely. A városban borászati üzem, határában napkollektoros erőmű és börtön (Nagypuszta) található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZSELÉZ. Zselíz, Zselczov. Magyar falu Bars Várm. földes Ura Gr. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lévához 2 mértföldnyire; határja ollyan, mint Garam Mikoláé; Szentegyháza jeles, vagyonnyai külömbfélék. MIKOLA. Garam Mikola. Magyar falu Bars Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Zselízhez közel, és annak filiája, szántó földgye, és réttye termékeny, legelője elég, fája van, piatzozó helye, ’s keresetre módgya Esztergomban, és a’ Dunán. SZODO. Magyar falu Bars Várm. földes Urai H. Eszterházy, és több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Nagy Sarónak szomszédságában, mellynek filiája; határja jó, vagyonnyai külömbfélék, piatzok Esztergomban, és másutt is.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Zseliz, Bars vm. magyar falu a Garan jobb partján a Léváról Esztergomba vivő országutban, 812 kath., 17 evang., 359 ref. lak. Van itt egy kath. anya, s ref. filial szentegyház; csinos urasági kastély és kert. vendégfogadó, vizimalmok. Róna határa gazdag termékenységü, rétje, legelője bőven levén, a jobbágy sok szarvasmarhát, az uraság pedig gyönyörü merino nyájakat tart. F. u. gr. Eszterházy Jánosné, s feje egy jövedelmes uradalomnak. Postahivatal helyben. Garan-Mikola, magyar falu, Bars vármegyében, a Garan mellett: 102 kath., 400 ref. lak., s a ref. fiókegyház a szódói anyához tartozik. Határa igen termékeny, de árvizektől szenved. Birja gr. Eszterházy Józsefnő, s ut. p. Zeliz. Szódó, magyar falu, Bars vmegyében, a Garan jobb partján Zselizhez 1/2 mfd. 130 kath., 40 evang., 240 ref. lak. Buzatermő határát az árviz járja. Marha- és juhtenyésztése nevezetes. F. u. gr. Eszterházy Jánosné sat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Oroszkáról éjszakra Zselíz nagyközség fekszik. Fő nevezetessége a csúcsíves templom, melyet Rózsa József plebános az általa gyűjtött alamizsnapénzből és saját vagyonából az 1885–88. években stylszerűleg helyreállíttatott. A szentély apsisa a nyolczszög három oldalából van alakítva; éjszaki oldalán nincsenek ablakok; van faragott szentségháza, négy fali képe, melynek egyike Anjou-korbeli olasz munka. Egy másik kép fogadalmi képe Vesszős Mihály leányának, Margitnak, ki 1380-ban halt meg. A főoltár menzája egy római centuriónak domborművekkel ékesített sarcophagja volt, melyet 1736-ban fedeztek föl a templom hajójának földjében s aztán oltárasztalnak alkalmazták.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Zseliz, a lévai járás alsó részében fekvő magyar kisközség, 2367 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. E község a pápai tizedszedők jegyzékében Ziliz alakban van felemlítve. 1345-ig koronabirtok volt, a mikor Nagy Lajostól csere útján a Becsei család birtokába került és Becsei Imre és fiai Töttös és Vesszős bírták. Ebbe a családba házasodott a Dessewffy, azután az Eszterházy család és ezen a réven került a birtok az Eszterházyak kezébe. Eszterházy Miklós nádor 1636-ban 4000 arany forintért zálogba adta Eszterházy Pál nógrádi kapitánynak, a kinek tulajdonában meg is maradt. Ezután a birtok a Szakmáry és a gróf Amade család tulajdonába került, kiktől az Eszterházyak megvették és ezektől, leányágon a gróf Breunner család nyerte, melynek örökösei most is bírják. A Rákóczy-féle szabadságharcz alkalmával Zseliz fontos stratégiai pont volt, melynek megtartására és megvédésére úgy a felkelők, mint a császáriak nagy súlyt fektettek. Bottyán János, Rákóczy parancsára itt hidat veretett a Garamon és ezen át szállíttatta az élelmet az érsekújvári, nyitrai, tapolcsányi, esztergomi és komáromi őrségnek. 1706-ban maga Rákóczy is itt táborozot. 1709 február 9-én itt kelt át a Garamon Károlyi Sándor is seregével, 14-én azonban ismét itt volt. 1709-ben a zselizi Garamhíd már sánczokkal volt megerősítve és 1200 gyalogos védte, megfelelő számú ágyúkkal. Ugyanez év április 29-én Rákóczy vezérei 4000 harczossal táboroztak itt. Mikor azután a kuruczok Zseliz alól távozni voltak kénytelenek, Bottyán a hidat szétbonttatta és a sánczokat széthányatta, de a császáriak ismét felépítették a hídat és felhányták a sánczokat. A község nevét az idők folyamán különféle változatokban találjuk említve. A XVII. század végén Zelész, a XVIII. században Zselez és tótul Zelczov. Már akkoriban, a mikor még az Eszterházyak voltak az urai, híres mintagazdaság volt, nagy marhatenyésztéssel szeszgyárakkal és serfőzővel. E jó hírét a gazdaság különben, a kitünő vezetés következtében, a mai napig megtartotta. Zseliz régi postahely és a posta-regále az Eszterházy családnak volt adományozva. Köre kiterjedt az egész alsó Garam völgyére. 1720-ban Eszterházy itt a nagyterjedelmű angol parkban kastélyt is építtetett, mely több becses tárgyat tartalmaz, többek között Eszterházy János zongoráját, melyen Schubert, a híres zeneköltő tanította a gróf leányait 1818-ban és itt írta zeneműveinek egyik legszebbikét, a „Schöne Müllerin”-t. Ezenkivül a kastélyban sok érdekes régi butor és metszet van. Az uradalomhoz tartozó kis erdőben egy kb. 800 évesre becsült élő fa van, melyet fakastélynak is neveznek. Kerülete oly terjedelmű, hogy a belsejében álló asztal körül 12 ember foglalhat helyet. E községben született 1842-ben Kherndl Antal, a Magy. Tud. Akadémia tagja. Kherndl János uradalmi felügyelő neje gazdag és nagybecsű régiség-gyűjteménynyel bír. Az őskori és bronzkori régiségeken kivül sok középkori és újabbkori érdekes és becses tárgy van a gyűjteményében, régi edények és gazdag régi kalotaszegi és szász varrottas gyűjtemény. A község katholikus temploma XIV. századbeli, de több izben átalakították, 1884-ben pedig restaurálták. Régi freskói, melyeket vastag mészréteg alatt találtak, érdekesek és az egyik alak, hajdani földesuri családjának egyik tagját: Becsey Vesszős Margitot ábrázolja. A templom oltárasztala egy római sarkophag, melyet még a Becsei Imre fia Vesszős szállíttatott ide Óbudáról, hol azt Aquincum romjai közt találták. A református templom már a XVIII. század vége felé fennállott. A községben takarékpénztár is van. A községhez tartoznak Sasdomb, Rozina, Pricsina, Árok, Dombi, Gereblye és Kerekudvard puszták és tanyák is. Kerekudvard azelőtt község volt, melyet a törökök pusztítottak el. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása. Garammikola, a Garamvölgyben fekvő magyar kisközség, 1846, nagyobbára református lakossal. E község a szent-benedeki apátság javára a Géza király által 1075-ben kiállított alapító oklevélben már szerepel. A pápai tizedszedők lajstromában Michela alakban találjuk említve. 1351-ben Lajos király Barachkay Miklós és István javára iktató parancsot ad ki, melyben András nevű mikolai birtokos is említtetik. 1434-ben Lévai Péter kapja Zsigmond királytól adományul, azonban 1466-ban már a Lábatlan családbelieket iktatják be. 1506-ban Haraszti Ferencz és neje bírja, 1512-ben pedig ismét a Lévaiakat uralja, a mikor Lévai Zsigmond és Haraszti Ferencz a mária-családi páloszárdának ajándékozzák. 1565-ben Miksa király egyéb birtokokkal együtt az esztergomi káptalannak adja, de később többen osztozkodnak rajta, ú. m. az elefánti zárda, a királyi közalapítvány és az Eszterházyak. Az 1663-iki török dúlás alatt részben elpusztult. A mult század elején Garam-Mikula néven szerepel. Református temploma 1779-ben épült. Postája, távirója és vasúti állomása Zseliz. Ide tartozik Széplak puszta is. Szódó, a Garamvölgy alsó részében fekvő magyar kisközség, 423 nagyobbára református vallású lakossal. Hajdan érseki birtok. Ez is egyike ama barsi községeknek, melyeket Csák Máté 1311-ben feldúlatott. Egy darabig a lévai uradalomhoz tartozott és ekkor kapta az Eszterházy család, mely még a mult század elején is bírta. Nagy-Sár nevű dűlőjét „Hurka-vár”-nak is nevezik és itt állítólag hajdan valami erődítvény volt. A mult század elején az Eszterházyaknak itt nevezetes juh- és marhatenyésztésük volt. 1863-ban a községnek nagy része tűz által pusztult el. A községben egy újabb csinos urilak van, melyet Berinkey Antal építtetett és most örökösei bírják. Református temploma 1786-ban épült. Ide tartoznak Füzék és Koplaló puszták is. Postája Nagysáró, távirója és vasúti állomása Zseliz.

Magyar Katolikus Lexikon

Zseliz, Zeliz, v. Bars vm. (Želiezovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. lekéri esp. ker-ében. – 1274: Selyz. 1332: már pléb. Tp-át id. Szt Jakab apostol tit-ra sztelték. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1730: alapították újra. Kegyura 1880: Breunner Ágost gr. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl., ném. – Lakói 1940: 2195 r.k., 2 g.k., 7 g.kel., 22 ev., 743 ref., 142 izr., 1 egyéb vall., össz. 3112; 1991: össz. 8373, m. 4482 (53,53%); 2001: össz. 7522, m. 3855 (51,25%). – Filiája 1917: Ágó. ** Némethy 1894:322. – Gerecze II:164. – Schem. Strig. 1917:62. – Györffy I:488. – Divald 1999:144.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Zseliz. Első írásalakjában Ziliz néven szerepel. A XIV. század közepéig a koronabirtokok között tartják nyilván, majd csere útján a Becsei-család lesz a földesura. A családba házasodott Dessewffyek és Eszterházyak révén előbb az Eszterházy-, majd a Szakmáry- és gróf Amadé-családok birtokába kerül a községhatár. Később ismét Eszterházyak a földesurai, hogy végül a gróf Breunner-család kezébe kerüljön a termékeny uradalom. Zseliz a legkiemelkedőbb szerepét a kuruc szabadságharc alatt játszotta. Bottyán János nagy hadi jelentőségű hidat veretett itt a Garamon. 1706-ban maga Rákóczi Ferenc is tábort vert itt, 1709-ben ismét. Ez időtájt Zelész, Zselez és a tót Zelezov alakjában írják a község nevét. Itt, az Eszterházy-kastélyban alkotta Schubert, a nagy osztrák zeneköltő, mint az Eszterházy grófkisasszonyok zenei nevelője „A szép molnárné” c. halhatatlan dalciklusát. A község külterületi lakott helyei: Albertmajor, Árokmajor, Gereblye, Karolinamajor, Kerekudvar, Rozinamajor. A község területe 6389 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 3173. Garammikola. Egyike legrégebben települt községeinknek. Neve már egy 1075-ben kelt oklevélben szerepel, melyben Géza király a szentbenedekrendi apátságnak adományozza a községhatárt. A pápai tizedszedők jegyzékeiben Michela írásalakban fordul eső a község neve. 1434-ben Lévai Péter birtokában találjuk. Három évtizeddel később a Lábatlan-, majd utána a Haraszty-család ül a birtokban. 1512-ben ismét a Lévai-család a község földesura, majd ajándékként a mária-családi pálos-zárda tulajdonába megy át. Miksa király alatt az esztergomi káptalan nyeri adományul. A török hódoltság idején Garammikola is majdnem teljesen elpusztul, de a XVIII. században az Eszterházyak ismét benépesítik a termékeny határú községet. A község területe 1845 kat. hóld, lélekszáma a visszacsatoláskor 746. Szodó. Árpádházi királyaink alatt az esztergomi érsekség javadalmai közé tartozik. Amikor a XIV. század elején Csák Máté összekülönbözött az érsekséggel, Szodó is áldozatul esett a kegyetlen kényúr bosszújának. Hosszabb ideig a lévai várbirtokok sorában foglal helyet, majd az Eszter házy-család birtokába kerül. Hozzá tartozik Koplalópuszta. A község területe 1541 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 370.