Zsebes

Zsebes a Kassai-medencében, az Alsó-Hernád kistájon, 200 méteres tengerszint feletti magasságban, Kassa központjától 7 km-re délre, a Kassát a miglécnémeti határátkelővel (14 km) összekötő 17-es főút mentén fekszik. Bár határán két vasútvonal (a Kassát Miglécnémetivel, illetve Rozsnyóval összekötő vasútvonalak) is áthalad, vasúti megállóhelye nincs. Területe sík, 184-224 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület (2010-ben 79 %-át – 403 hektárt – szántóföldek foglalták el). A település magja eredetileg egyutcás útifalu volt, a szalagtelkek végét lezáró csűröknek az utcával párhuzamos két sorával, 1950 után déli szomszédságában új utcák létesültek a belterületet háromszorosára (12 hektárról 36-ra) növelve. Határa nyugaton a Bölzsei-patakon túl a kassai repülőtérig húzódik, keleten áthalad rajta a Barcát Hernádcsánnyal összekötő 3416-os út. Északról Bárca, nyugatról Pólyi kassai városrészekkel, délnyugatról Enyicke, délkeletről pedig Kassamindszent községekkel határos.

Közigazgatás

1976-ig önálló község, azóta Kassa városrésze, 1996 óta a Kassa – IV. járás részeként. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1920-1938 és 1945-1960 között a Kassai, 1960-1976 között pedig a Kassa-vidéki járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). Területe 1950 után kis mértékben változott, nyugati (Pólyival közös) határát kiigazították, területét ezzel 26 hektárral növelve (Az 1910/41-es 4,84 km²-ről 5,10 km²-re).

Népesség

Zsebesnek, mely egyike Kassa legkisebb népességű városrészeinek, 2011-ben 663 lakosa volt, csaknem teljes lakossága (95,7 %) szlovák nemzetiségű volt. A 18. század végén Vályi András még magyar, Fényes Elek a 19. század derekán már szlovák lakosságú faluként jellemzi. 1880-ban népességének háromnegyede (72,9 %) volt szlovák és egynegyede (24,5 %) magyar anyanyelvű. A magyar nemzetiségűek arányának gyors növekedése (1910-ben már a lakosság többsége – 62,7 % – magyar nemzetiségű volt) időlegesnek bizonyult, 1921-ben az első csehszlovák népszámláláskor már csaknem teljes lakossága (96,6 %) szlováknak vallotta magát. Bár a község szlovák többségű volt, ez a magas arány a számlálóbiztosok tudatos hamisításának eredménye volt Popély Gyula kutatásai szerint. A (főként református vallású) magyar kisebbség a 20. század második felére asszimilálódott. A község népessége lassan, de folyamatos növekedéssel 1880-1980 között csaknem duplájára nőtt (306 főről 561 főre), különösen 1950 után (1941-ben még 393 lakosa volt). Az 1980-as években megfigyelhető 6,1 %-os lakosságszám-csökkenés után a rendszerváltás utáni negyed évszázadban egynegyedével nőtt népessége (1991-2011 között 527 főről 732-re). 2011-ben népességének háromnegyede (75,0 %) volt római katolikus vallású, a reformátusok aránya 1921-hez képest (14,3 %) felére (7,1 %) csökkent. Népsűrűsége 2011-ben 130 fő/km² volt.

Történelem

Területén tárták fel 1966-77 között Szlovákia egyik legnagyobb avar temetőjét, mely egy 7. – 9. századi településhez tartozott. 1248-ban IV. Béla oklevelében, mint „Zebus” földje szerepelt elsőként írásos forrásban. Neve személynévi eredetű, az alapjául szolgáló „Sebus” személynév a Sebestyén becéző alakja. 1303-ban már mint templomos hely, „Zebes” alakban szerepelt. 1427-ben 39 portája volt a falunak. 1553-ban 16 és fél portája volt. A 18. század elejére elnéptelenedett, 1715-ben 5 gazda- és egy zsellérház állt a településen. 1746-ban vegyes szlovák-magyar faluként említik, ekkor 156 lakosa volt, melynek mintegy fele református vallású volt (a reformátusok aránya folyamatosan csökkent a 20. századig). Bár alaprajza (a rendkívüli zártság a főutcával párhuzamos, a település belsejét várfalakként lezáró csűrsorral) a német alapítású útifalvakra jellemző, a 16-17. században személynevei magyarok, Vályi András az 1790-es években is magyar faluként jellemzi, mely a 19. századra nagyrészt elszlovákosodott. A második katonai felmérés (1806-1869) térképén határának nyugati részén még egy kis erdőt is feltüntetnek, melyet később szántófölddé alakítottak át. Fényes Elek 1851-es monográfiájában megemlíti vendégfogadóját, ekkor földesura a szepesi káptalan volt. 1880-ban 306 lakosának háromnegyede szlovák, egynegyede magyar anyanyelvű volt, a római katolikus többségű falu lakosságának egyhatoda református vallású volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. januárjáig ismét Magyarországhoz csatolták. 1948-ban a korábban használt Žebeš helyett hatósági úton a Šebastovce hivatalos nevet állapították meg. 1976. május 1-jén Kassa adminisztratív bővítésének második hulláma során csatolták a városhoz.

Mai jelentősége

Zsebes egyike Kassa legkisebb, falusias jellegét máig megőrző városrészeinek. A településen szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma eredetileg kora gótikus stílusban épült a 13. században, mai alakját a 18-19. századi átalakításokkal nyerte el, tornyát 1894-ben emelték hozzá.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZSEBES, vagy Zsebely. Magyar falu Abaúj Várm. földes Ura a’ Szepesi Káptalanbéli Uraság, lakosai több félék fekszik Bárczához közel, és annak filiája, Kassához sem meszsze; határja jó, piatza közel.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Zsebes, Abauj v. tót f. a pesti országutban ut. p. Kassához 1 1/2 órányira: 188 kath., 16 evang., 35 ref. lak. Vendégfogadó. – F. u. a szepesi káptalan.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bárczától délre fekszik Zsebes község 39 házzal és 309 magyar és tót ajku lakossal.

Helységnévtár

Zsebes, rk. 216 Bárca, gk. 11 Kassa, ág. 14 Kassai tót egyház, ref. 56 Bárca, izr. 9 Szina.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Zsebes. A község keletkezése és története ismeretlen. Területe 841 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 393.