Zemplén

A község a Bodrog jobb partján, a Zempléni-szigethegység keleti lábánál fekszik, Sátoraljaújhelytől 15 km-re északkeletre, Tőketerebestől 26 km-re délkelerre. Áthalad rajta a Szőlőskét (8 km) Cékével (7 km) összekötő mellékút. Területének mintegy egynegyedét erdő borítja. Délnyugatról Ladmóc, keletről Szomotor és Bodrogszentmária, északnyugatról és északról pedig Céke községekkel határos. Keleti határának egy részét a Bodrog holtágai alkotják, délnyugati határának egy része pedig a Szőlőgödör-patak mentén húzódik.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1685-ig Zemplén vármegye székhelye volt. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Gálszécsi járáshoz, 1949-1960 között a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Sátoraljaújhelyi járás). Területe (14,67 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Zemplén a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 701, 1921-ben 689, 1938-ban pedig 677, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének 40 %-át elveszítette, 1991-2011 között csekély mértékű (4,7 %) lakosságszámcsökkenés figyelhető meg (406 főről 387-re). Magyar többségét napjainkig megőrizte, de az asszimilációs folyamatok itt is érzékelhetőek: 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 86 %-ról 66,9 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 13,8 %-ról 29,7 %-ra emelkedett. A roma etnikumhoz tartozik a lakosság 9 %-a. A magyar anyanyelvűek aránya 2011-ben 77,3 % volt. A lakosság 32,6 %-a református, 31,0 %-a görög katolikus, 19,1 %-a pedig római katolikus vallású. 1944-ig népes izraelita közösség is élt a településen, 1921-ben az összlakosság 6,4 %-át alkották.

Történelem

A középkorban Zemplén Zemplén vármegye névadó települése és egykori első székhelye. Szélmalom nevű dombján 1959-ben gazdag honfoglaláskori sírt találtak, amely valamely nagyúré lehetett. Még Szent István király tette meg a vármegye székhelyévé. A Bodrog partján ma is állnak várának sáncai. A várat a 11. században építették, egykori jelentősége a tatárjárás után megszűnt. A település a vár körül alakult ki, 1214-ben a leleszi alapítólevél említi először "Zemlyn" alakban. 1217-ben "Zemplen", 1219-ben "Zemlum", 1220-ban "Zemlun", 1233-ban "Zemlyen", 1252-ben "Zemlyn", 1261-ben "Zemlen", 1263-ban "Zemlyn", 1317-ben "Zemplyn", 1321-ben "Zemlen", 1426-ban "Zemplen" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A 13. században egyházi központ is lett, 1313-ban említik a zempléni főesperest. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik a várban álló Szent György tiszteletére szentelt templomát. 1220-ig a királyé, később részben az egri püspökségé. A 14. század elején 1331-ig Micz bán birtoka, majd cserével a Drugetheké lett akik a 16. századig voltak a birtokosai. 1557-től A Perényiek, 1685-től a Rákócziak, később a Csáky, a Dernáth, az Almássy és a Kazinczy családok birtoka, a 19. században az Andrássyaké volt. A 15. század elejétől mezőváros vásártartási joggal. Hetivásárait szombati napokon tartották. Várát 1557-ben Perényi Gábor foglalta el majd I. Ferdinánd részére Telekessy Imre foglalta vissza. A várost 1619-ben a hajdúk rabolták ki. 1664 körül német katonák pusztították, 1685-ben Thököly Imre foglalta el. Ekkor pusztult el a sáncokon belüli kővár, melyet már nem építettek újjá. A 19. század végén még állt egy tornya, de később ezt is széthordták. 1685-ben a vármegye székhelye is elköltözött Sátoraljaújhelyre. Ezután a település elveszítette korábbi jelentőségét és egyszerű faluvá lett. A falunak 1715-ben 38 lakatlan és 36 lakott háza volt. 1787-ben 100 házában 569 lakos élt. 1803-ban egy tűzvész során csaknem az egész község leégett. 1828-ban 103 háza és 773 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Az 1990-es évek óta rendszeresen megrendezik itt a Zempléni Kulturális Napokat.

Mai jelentősége

Eredetileg gótikus stílusban épült középkori református templomát 1628-ban építették újjá, Urunk mennybemenetelének szentelt görög katolikus temploma 1802–1804-ben épült klasszicista stílusban. Az 1668-ban épült vármegyeházában 1754-ig tartottak megyei gyűléseket, később magtárként használták.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZEMPLÉN. Magyar Mezőváros Zemplén Várm. földes Urai Gr. Csáky, és Almásy Uraságok, lakosai katolikusok, ó hitüek, és többnyire reformátusok, fekszik Czekének szomszédságában; határja 2 nyomásbéli, mindenféle veteményt megterem, földgye elegyes, réttye a’ Bodrog mentében szép apró szénát terem, szőleje pedig jó ízű asztali bort, erdeje van, piatza S. A. Újhelyben. Van itt egy földvár is benn a’ Városban, mellynek egy óldalát a’ Bodrog vize mossa, és ezen óldalát a’ természet olly meredek, de bé gyepesedett kősziklából formálta, hogy arra gyalog ember is munkás kapaszkodással mászhat fel; a’ Város felől való óldala pedig földel egyelített kavitsos gyep. Itt a’ Reformátusoknak Templomjok van, és az Oroszoknak is; vásárjai számos sertések’ eladásáról nevezetesek, ’s 12 napig is el szoktak tartani; Bodrog vizén révje van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Zemplén, Zemplén v. magyar mezőváros, a Bodrogh jobb partján, ut. p. Ujhelyhez keletre 2 órányira: 124 romai, 322 gör. kath., 300 ref., 36 zsidó lak. Gör. kath. és ref. anyatemplom. Termékeny szántófölde 917 holdra terjed; szőlőhegye sok és kapós asztali bort, rétje pedig jó apró szénát terem. Sertésvásárai e környéken leghiresebbek. Régi vára, mellyről a vgye nevezetét vette, elpusztult; hanem 1632-ben Drugeth Jánosnak zempléni főispánságba való beigtatása még ezen várban ment végbe. Ezt 1331-ben Károly Drugetnek ajándékozta. Későben majd Telekessy Imre foglalta el, majd gr. Csáky és Van-Dernath nemzetségekre szállott. Most a terebesi urad. tartozik.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Alább s már a Bodrog jobb partján Zemplén mezővárost kell fölemlítenünk. Jó bort termő szőlőhegyei és termékeny határa van, melynek földesúri része a távolabb fekvő terebesi uradalomhoz tartozik. Nevezetes e helység azért, mert valaha ez volt a megye fő helye s ennek ma már elpusztúlt várától vette a megye nevét. Régi váráról fölemlítjük, hogy Róbert Károly király 1331-ben a Drugeth nemzetségnek adta, s hogy Drugeth Jánost 1632-ben még itt iktatták be főispáni székébe.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Zemplén, magyar kisközség a Bodrog mentén. Van 122 háza és 731, nagyobb részben ev. ref. vallású lakosa. Postája Ladmócz, távírója Szomotor, vasúti állomása Bodrogszerdahely. A vármegye egyik legrégibb községe, melynek várától vette e vármegye a nevét. Ősidők óta megült hely, mely Szirmay Antalnak, a vármegye első történetírójának állítása szerint, hajdanta római telep volt. A honfoglalás korában már megerősített hely volt, s hatalmas földvárát a Bodrog vize folyta körül. Nevét az idők folyamán különféle változatokban találjuk feljegyezve. Igy Zemlin, Zemlyn, Zemlun, Zemplen, Zemplum, Szemlien, Zemplein, Zemplény, Szemlén alakban. Némelyek a tót Zem plun, vagy Zem plna szavakból származtatják nevét, a mi kövér földet jelentene, míg mások magyar eredetűnek tartják. Bethlen Gáborné egyik levelében Szemlénynek nevezi. A krónikások is sokat foglalkoznak Zemplén várával, melyet Anonymus is említ. Szerintük itt fogadta Árpád a Zalán bolgár fejedelem követeit s ő emelte Zemplén várispánsággá. Hatalmas vára már 1220-ban fennáll s a király birtoka. 1261-ben az egri káptalan egyik levele a zempléni vár fele részét az egri püspökének mondja. 1321-ben Micz bán utódai a birtokosai, a kik azonban elcserélik a királylyal, ki azután a várat és tartozékait 1331-ben Drugeth Miklósnak adományozza. A XV. században még egy másik birtokosát, Kasuhy Dánielt iktatják részeibe. Ugyanakkor azonban – Szirmay szerint – Kassa városa is birtokosaként szerepel, a mi azonban tévedésnek látszik, mert közelfekvő az a feltevés, hogy Szirmaya a Kasuhy család nevét olvasta valamely oklevélben Kassának. 1557-ben Perényi Gábor, majd Telekessy Imre foglalja el. 1572-ben II. Miksa a Drugethek kérelmére vásártartási szabadalmakat ad a városnak. 1576-ban Chernel Tamást és Joó Balázst, 1582-ben Galovics Mózest iktatják némely részek s egy-egy kúria birtokába. Az 1598-iki összeírásban a Drugethek vannak birtokosaiként említve. 1609-ben Abaffy Jánosnak volt itt egy szőlője („una vinea Zempleniensis, in Comitatu ejusdem nominis existens”) mely akkor 300 forintot érő nagy szőlő volt. Ez azért is érdekes adat, mert ma itt szőlőművelés nincs. 1685-ben Rákóczy György foglalta el, de nem sokáig birtokolta. A Drugethek után utódaik, a gróf Csákyak, a gróf Van Dernáthok s az Almásyak, majd a Kazinczyak, Péczelyek voltak földesurai. Most a gróf Andrássyak a birtokosai. 1299-ben már mezőváros volt s ekkor már itt tartották a megyegyűléseket egész 1666-ig, a mikor a vármegyeháza építése miatt a gyűléseket ideiglenesen Újhelyen tartották meg. 1754-ben adták el a zempléni megyeházát s ettől fogva itt több megyegyűlést nem tartottak. Hajdan hatalmas vára a XVII. század vége felé pusztulhatott el. Ma már csak a földvár áll, holott 1872-ben még egy, kb. 15 méter magas, toronyalakú rom volt látható, melynek köveiből a református templom tornyát és egy magtárt építettek. A mostani református paplak hátsó falainak egy része is a várhoz tartozott s ezeknek még ma is várfalszerű jellegük van. A földvár alakja kb. 500 méter kerületű szabálytalan kör, melyet ma három oldalról a Bodrog vize vesz körül, míg a negyedik oldalon hajdan erős sánczok és mély árkok húzódtak. A földvár tetején ma két temploma áll, ú. m. a református, melyet valószínűleg Bethlen Gábor építtetett 1628-ban, de tornyát, a vár romjaiból 1873-ban állították. A gör. kath. templom 1804-ben épült. A két templom környéke ma köztemetőül szolgál. Ez a köztemető valóságos bányája a történeti régiségeknek. A református egyház több értékes egyházi edényt őriz. 1803-ban az egész község – egy ház kivételével – leégett. Ide tartozik Sajgórévház. Három dűlő-neve is figyelmet érdemel. Az egyik a Rihó-tábor, a másik a Szentvér-dűlő, a harmadik Bástya. Ez bizonyosan a Róbert Károly királynak 1326-ból kelt szabadalomlevelében említett „Bazta”, a hol vámot fizettek Donch mesternek, a Bodrogon Zemplénig felúsztatott kereskedő hajók. Zemplén határában feküdt hajdan Ekedőcz falu, mely az akkori írásmód szerint Ekedeuch alakban 1451-ben a Drugethek birtokaként van említve. Ugyancsak itt fekhetett valahol Bazta község, mely 1326-ban említtetik. Úgy látszik, hogy ezek is, Zemplén várával együtt, a török világban pusztultak el.

Magyar Katolikus Lexikon

Zemplén, v. Zemplén vm. (Zemplín, Szl.): 1. vár. Vsz. Szt István idejében már várispánság székhelye volt a földvár. A tatárdúlás (1241–42) után jelentősége csökkent. Később a Drugeth család birtokolta, kővár is épült benne. 1556: I. Ferdinánd kir. serege elfoglalta a Perényiek várkastélyát. A 17. sz. végén pusztulhatott el. Ma a felszínen alig van maradványa. – 2. g.k. parókia a v. munkácsi egyhm. újhelyi esp. ker-ében. 1796: alapították. Mai Mennybemenetel tp-át 1804: építették. Kegyura 1880: Andrássy Gyula gr. Akv. 1804-től. Anyanyelve 1880: rutén, m.; 1940: m. – Lakói 1940: 154 r.k., 216 g.k., 252 ref., 33 izr., 24 egyéb vall., össz. 679. Bá.B.–** 1. Vártúrák III:319. – 2. Schem. Univ. 1842:638.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Zemplén. Már a rómaiak idején lakott hely s a honfoglalás korában erősség volt. Egykorú oklevelek számtalan változatban említik nevét s leggyakrabban szerepel Zemlin, Zemlyn, Zemlun, Zemplen, Zemplum, Szemlien, Zemplein, Zemplény, Szemlén elnevezés alatt. IV. Béla névtelen jegyzője szerint Árpád fejedelem itt fogadta Zalán bolgár fejedelem kiküldötteit. Az első Árpádházi királyok alatt hatalmasan kibővül vára, mely 1220-ból mint királyi vár bír említéssel. A XIV. század elején Mic bán ivadékai a várurak, majd elcserélik a királlyal, ki azután a várat Drugeth Miklósnak adja. A századok folyamán nemesi birtokot szerez itt a Chernud, Joó, Abay, gróf Csáky, gróf van Dernath, gróf Almássy, Kazinczy, Péczely, majd korunkban a gróf Andrássy-család. 1685-ben Rákóczi György rövid időre kezében tartja. A kuruc idők kezdetén pusztult el hatalmas vára s ma már csak a földvár áll. 1803-ban az egész község leégett. A történetírók némelyike nevét a szlovák Zem plna szavakból származtatja, ami földet jelent. Ref. temploma a XVII. század, a gör. kat. templom a XIX. század elejéről való. A község területe 2549 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 677.