Vők

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, Féltől 4 km-re északkeletre a Kis-Duna jobb partján fekszik. Vők zsákfalu, országúton csak a Félből ide vezető úton közelíthető meg, burkolatlan út köti össze a 2,5 km-re fekvő Bústelekkel. Délről és nyugatról Fél, keletről Jányok, északról pedig Dunasápújfalu községekkel határos. Nyugati és északi határának egy részét a Kis-Duna alkotja.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felsőcsallóközi) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a járás megszüntetéséig, 1960-ig a Somorjai járáshoz tartozott, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). A járás legkisebb területű községe, területe 3,62 km², az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 218, 1921-ben 236, 1939-ben 425, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A 20. század második felére a népességszám csökkenése a jellemző, 1991-re a község lakossága 367-re esett. 1991-2011 között a lakosságszám újra növekedésnek indult, húsz év alatt 16,1 %-al gyarapodott, ezzel párhuzamosan a szlovákok arányszáma is megduplázódott (15,8 %-ról 29,3 %-ra). A lakosság többsége ma is magyar nemzetiségű (69,2 %) és római katolikus vallású (86,9 %). A Szenci járásban itt a legmagasabb a magyar nemzetiségűek aránya.

Történelem

Első ízben 1260-ban említik a községet, majd egy 1346-ból származó okmányban "Welk" alakban, mint a pozsonyi prépostság és káptalan birtokát, amelyet IV. Béla királytól kaptak. IV. László király 1277-ből származó oklevelében ezt az adományt megerősíti, itt a község neve "Velk". Birtokosai között 1292-ben megjelent Völki Miklós, s a falu nevét ekkor "Wylk" alakban jegyezték fel. Bővebben

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda működik (a volt iskola épületében). Katolikus templomát 2015-ben szentelték fel. A Hideghéty-kúria 1920-ban eklektikus stílusban épült. A két világháború áldozatainak emlékművét 1934-ben emelték.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VÖK. Magyar falu Posony Várm. földes Ura a’ Posonyi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Újfalunak, és Bústelekinek szomszédságjokban; többnyire minden esztendőben vetik földgyét, marha legelő mezején, ’s kevés rétségén kivűl egyéb jövedelme nints.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Vők, Poson vm. magyar f. a kis Duna jobb partján 178 kath. lak. F. u. a posoni káptalan. Ut. p. Poson, 2 óra.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Vök, magyar kisközség a Csallóközben 31 házzal és 213 róm. kath. vallású lakossal. A pozsonyi prépostság és káptalan ősi birtoka, melyet már IV. Béla királytól kaptak. 1277-ben IV. László oklevelében Velk néven szerepel. 1292-ben egy másik birtokosa merül föl, Völki Miklósban. A pápai tizedszedők jegyzékében Vek alakban van említve. 1484-ben Nagyvelk néven a pozsonyi káptalan jobbágyainak lakóhelyeként szerepel. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Vök. Okleveles első nyomát 1277ből találjuk s ez időből Veik néven bukkan fel. A XV. század végén szerepel még Nagyveik, majd az 1553. évi adóösszeíráskor Weök alakban is. A pozsonyi prépostság és káptalan ősi birtoka. Később birtokot szereztek itt a gróf Pálffyak is. A világháború hősi halottainak emlékét a Hősök szobra őrzi. A község területe 630 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 425, valamennyi róm. katholikus.