Vilke

A község a Losonci-medence legnyugatibb részén, a Jelsőci-dombság déli oldalán, az Ipoly jobb partjának közelében, a Máskova-patak mentén fekszik, Litkével átellenben, Losonctól 9 km-re délnyugatra, Nógrádszentpétertől 21 km-re keletre, Bussától 16 km-re északkeletre. Áthalad rajta a Losoncot Nógrádszentpéterrel összekötő 585-ös út, mellékút köti össze Jelsőccel (2,5 km). Határa dombos, mintegy felerészben erdővel borított, 160-280 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő terület. Délnyugatról Tőrincs, nyugatról Kislibercse és Nagylibercse, északról Gács és Jelsőc, északkeletről Panyidaróc, keletről Kalonda, délről Ipolytarnóc községekkel határos. Déli határát (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig végig a (változó területű) Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás), ebben az időszakban nyugati határa államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. A község területe (24,42 km²) az elmúlt száz év során több alkalommal változott (1910-21: 23,47 km², 1938: 24,55 km²) kisebb mértékben. Ipolytarnóc Ipolyon túlra eső határrészeinek egy részét 1920 után Vilkéhez csatolták. 1973-1990 között hozzá tartozott Tőrincs.

Népesség

1910-ben 980, 1921-ben 1013, 1938-ban pedig 1072, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 25,1 %, 1930-ban 26,3 % volt. Az 1920-as években szlovák kolonisták telepedtek le a községben. 1991-2011 között népessége kismértékben gyarapodott (895 főről 947-re), a magyar nemzetiségűek aránya 59,8 %-ról 34,9 %-ra csökkent, a szlovákoké 38,3 %-ról 49,7 %-ra nőtt. Az asszimiláció és a lakosság csaknem egyharmadát (31,7 %) alkotó roma etnikum nemzetiségváltása eredményeként 2011-re szlovák többségűvé vált. Ekkor a lakosság 7,5 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek, de magas volt a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (7,3 %) is. A lakosság 93,1 %-a élt a községközpontban, 6,9 %-a (65 fő) pedig Dályópusztán (ebből Kisdályópuszta lakossága 48 fő, Nagydályópusztáé 17 fő volt).

Történelem

A település első írásos említése 1238-ban "Vilika" alakban történt, de feltehetőleg ennél régebbi eredetű. A 13. század elején már plébániája volt. 1405-ben "Velike" néven említik. 1548-ban a Lossonczyék vagyonának részét képezte. 1730-ban tűzvész pusztított, 1831-ben pedig kolerajárvány söpört végig a területen, ami 1855-ben és 1873-ban újra megismétlődött. A 19. században a Forgách család birtoka, akiknek kúriája 1995 óta a községi hivatal épülete. A Forgáchok építették a templom, a plébánia és a katolikus iskola épületét is. 1841-ben az ország egyik legmodernebb cukorgyárát építették itt fel. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott. 1924-ben laktanya és vámház épült a községben. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. 1945 február 2-án a németek lerombolták a falu közepén álló vasbeton hidat. A harcokban a falu súlyos károkat szenvedett.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola és szlovák óvoda működik. Mindenszenteknek szentelt római katolikus temploma 1762-ben épült barokk stílusban. A községi hivatal az egykori Forgách-kúriában található. Határában halastavak találhatóak.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VILYKE. Magyar falu Nógrád Várm. földes Ura Gr. Forgács Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Losontzhoz 1 1/2 mértföldnyire; határja középszerű, réttye, legelője meglehetős.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Vilke, magyar falu, Nógrád vgyében, a regényes Ipoly völgye északi részén, lapályon, a bányavárosi országut meleltt, ut. p. Losonczhoz 1 1/4 mfld. Határa 2918 hold, mellyből belsőség 102 h., szántóföld 993 h., rét 260 h., erdő 1423 h., legelő 140 hold. Ebből ismét urbéri belsőség 86, szántó 300 h., rét 40 h., belsőség 16, tölgyes és cseres erdő 1423 hold. A föld nagyobb része lapály, részint lassan emelkedő dombos, sárga agyag, néhol homokkal vegyes, néhol vadvizes, leginkább termi a rozsot, zabot, veres lóherét, buzát, árpát, kukoriczát. Rétjei kétszer kaszálhatók s igen jó takarmányt adnak. Az uraság szép birkákat, a lakosok pedig jó lovakat tenyésztenek, de szarvasmarha is elég. Rodnok puszta már be van számitva a határba. Lakja 709 r. kath., 8 evang., 7 zsidó. Kath. paroch. templom. A lakosok erősen fuvaroznak, mivel nagy állomási hely; urbéri telek 31 1/2. A határ déli részén folyik az Ipoly vize, mellyen egy három kőre épűlt malom van; s ez tavaszkor és őszkor többnyire elönti a réteket s iszapjával javitja; van egy Vilke nevű patakja is. A falun kivül esik az uraság nagyszerű répaczukorgyára. Alaptőkéje ennek 27,000 pfrt. s 4 év alatt kiállitott évenkint középszámmal 475 mázsa czukorlisztet, és 230 mázsa szesznek való szörpöt; különben többet is gyárthatna, ha a répatermelést az időviszonyok s a napszámosok hiánya nem hátráltatnák. Vilke feje egy uradalomnak, mellyhez tartoznak: Vilke, Jelsőcz, Miksi, Tőrincs helységek, Rodnok, Dályó és Ráros puszták; s az uradalom birtokosa gr. Batthyáni Isabella, gr. Forgách Alajos özvegye.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Ipoly-Bolyktól lefelé az Ipoly és a losoncz-balassagyarmati államút mentén találjuk Vilke községet csinos templomával, gróf Wenckheim szép kertjével, kastélyával és gazdasági épűleteivel.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Vilke. Ipolymenti magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 153, és róm. kath. vallású lakosaié 947. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása pedig Losoncz vagy Ipolytarnócz. E község már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben is előfordúl, tehát már akkor egyháza is volt. 1423-ban Velike néven említik az oklevelek. 1548-ban a Lossonczy család birtokában találjuk. A XVI. század közepén a török hódoltsághoz tartozott. 1562–1563-ban Musszia Cselebi hűbérbirtoka volt, 1566-ban azonban a helység jövedelmeit egyes főrangú tisztviselők illetményeinek fedezésére fordították. 1598-ban gróf Forgách Zsigmond volt a földesura. 1652-ben Libertsey Mihály és Ferencz, 1715-ben egy magyar és négy tót, 1720-ban öt magyar háztartását írták össze. A török hódoltság után 1848-ig a gróf Forgách család volt az ura. Jelenleg gróf Wenckheim Ferenczné, szül. gróf Forgách Ilona örökösei és özvegy gróf Forgách Józsefné, szül. báró Révay Sarolta a legnagyobb birtokosai. A mostani róm. kath. templom 1762-ben épült. 1730-ban az egész község leégett. 1831-ben a fél évig tartó kolerajárványnak 150 áldozata volt itt. 1855-ben három hét alatt 55 és 1873-ban 22 nap alatt 95. A község hajdan a határabeli Faluhelye dűlőn, az Ipoly közelében, a mai Ipolytarnócz szomszédságában feküdt. A török hódoltság alatt pusztúlt el. Az ősi templom harangját néhány évvel ezelőtt szántás közben meg is találták. E harangot jelenleg a gácsi várban őrzik. A hagyomány szerint Velike hajdan városi kiváltságokat élvezett. Erre nézve ugyan nincsenek történelmi adataink, de a határához tartozó egyik kaszálót ma is Városrét-dülőnek nevezik. A községbeliek róm. kath. olvasókört, fogyasztási és értékesítő szövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik Nagydályómajor melyről már a XIV. század elejétől kezdve vannak adataink. 1327-ben még csak birtokként szerepel, de 1383–1393-ban már önálló helység volt. 1548-ban Dállyay Zsigmond, György és László birtokában találjuk. Mellette feküdt Kisdályó, mely 1548-ban Balassa Zsigmondé volt. Az 1598. évi összeírásban már csak egy Dályó helységet találunk, melynek Osgyány Lőrincz volt a földesura. 1635-ben Balassa Imréné, szül. Bosnyák Judit nyerte osztályrészül. A XIX. század első felében a gróf Forgách család birtoka. A községhez tartozik még Veresi-puszta.

Magyar Katolikus Lexikon

Vilke, v. Nógrád vm. (Vel’ká nad Ipl’om, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. losonci esp. ker-ében. – 1397: már létezett. Tp-át Mindenszentek tit-ra sztelték, a mait 1762: építették. Lakói 1550 u. ev-ok lettek. 1628: alapították újra. Akv. 1711-től. Kegyura 1880: a Forgách gr. család. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. – Filiái 1917: Panyidaróc, Tőrincs. – Lakói 1940: 966 r.k., 52 ev., 9 ref., össz. 1027; 1991: össz. 895, m. 535 (59,78%); 2001: össz. 908, m. 463 (50,99%). ** Némethy 1894:436. – Schem. Ros. 1913:55.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Tőrincs, Vilke és Jelsőc magyar eredetű a Lexicon följegyzéseiben és tiszta magyar jellegüket megőrizték. Tőrincsen 1921-ben 95%, Vilkén 74%, Jelsőcön pedig 96% magyart találtak.. Ez az arány 1930-ig a következőképen változott meg: Tőrincsen 62%, Vilkén 62%, Jelsőcön pedig 90%. Tőrincsnél, mely közvetlenül az Ipoly partján fekszik, a volt csehszlovák magyar határhoz ér a nyelvhatár vonala, s ez a község szélső pontját jelzi a nagy összefüggő nyugati magyar nyelvtömeg keleti szélének. A szomszéd Vilke és Jelsőc községek már a középső nagy magyar etnikumnak szoros függvényei, amely a Kassa alatti Hernád-völgyben zárul be. Ez a középső magyar nyelvterület, sokkal keskenyebb sávban húzódott végig — egy járásnyi szélességben —- a volt trianoni határ mentén, mint a nyugati kisalföldi széles kiterjedésű nagy magyar terület. (....) Vilke. Egykorú oklevél 1423-ban Vilke néven említi. A XVI. században a Lossonczy-család a földesura. A török alatt Musszia Cselebi basa hűbérbirtoka. A török eltakarodása után (1598) gróf Forgách Zsigmond, 1652Libertsey Mihály és Ferenc birtoka. Az összeomlás előtti időkig a Forgácli-családnak volt itt nagyobb uradalma. Hozzátartozik: Benedekpuszta, Trencskótelep, Kisdályópuszta, Nagydályópuszta. A község területe 4266. kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1072.