Vicsápapáti

Vicsápapáti a Középső-Nyitramentén, a Nyitra jobb partján fekszik 150 méteres tengerszint feletti magasságban, Nyitrától 17 km-re északra, Nagytapolcsánytól 23 km-re délre, a Nyitra-Nagytapolcsány vasútvonal (megállóhely) és a 64-es főút mentén. Nyitravicsáp és a tőle délre fekvő Nyitraapáti mára teljesen egybeépültek, előbbiben található a község temploma. Területének keleti része a Nyitra túlsó (balparti) oldalán húzódó síkvidék, mely a Nyitra régi, ma már teljesen eltűnt medréig terjed, mely ma is Vicsápapáti keleti határát képezi. A Nyitrától nyugatra a Radosnai-hátság dombvidéke húzódik, itt találjuk a község határának legmagasabb pontját (Galagos-hegy, 225 m). Határának legnagyobb része szántóföld, külterületi lakott helye nincs (Emődpuszta a 20. század második felében elpusztult). Délről Lajos, nyugatról Surányka, északnyugatról Szulányvicsáp, északról Szomorlovászi, keletről pedig Alsóelefánt, Béd és Menyhe (Szalakusz katasztere) községekkel határos. Északi határa egyben járáshatárt alkot a Nyitrai és a Nagytapolcsányi járás között.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1888-ban alakult meg Nyitravicsáp és Nyitraapáti kisközségek egyesítésével. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nyitrai járáshoz. 1939-45 között a Szlovák Államhoz tartozott (Nyitra megye, Nyitrai járás). 1960-1994 között hozzá tartozott Lajos is. Területe (14,19 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

Vicsápapáti a zoboraljai magyar nyelvsziget legészakabbi községe, néprajzilag a vízmegi falvak egyike. Évszázadokon keresztül itt húzódott a szlovák-magyar nyelvhatár, a 20. század első felében még túlnyomórészt magyarok lakták, 1910-ben még a lakosság kilenctizede, 1921-ban kétharmada, 1930-ban háromötöde magyarnak vallotta magát. A 20. század második felében a község magyarsága túlnyomórészt asszimilálódott, mára szórványt alkot, a lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 94,6 %) szlovák nemzetiségű. A magyar nemzetiségűek aránya rohamosan csökken (1991-ben 7,3 %, 2001-ben 6,8 %, 2011-ben 2,7 %), ugyanakkor az erős kettős identitást jelzi, hogy a magyar anyanyelvűek aránya (7,8 %) 2011-ben csaknem háromszorosan meghaladta a magyar nemzetiségűekét. A lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 89,2 %, 1921-ben még 96,8 %) római katolikus vallású. 2001-2016 között lassú (3,2 %-os) népességgyarapodás figyelhető meg – Vicsápapátinak 2011-ben 2118, 2016-ban 2156 lakosa volt.

Történelem

Nyitravicsáp 1239-ben szerepelt elsőként írásos forrásokban, 1296-ban „Viscup”, 1464-ban „Kyswychap” (Kisvicsáp), 1496-ban „Nagh Vychap” (Nagyvicsáp) néven szerepelt. A középkorban a nyitrai váruradalom része volt. A 15. században a Stibor és a Sándor, a 16-17. században a Thorday és a Balilonszky családok birtoka volt. A 18.-19. században a Ghillányi-család volt a legnagyobb birtokosa. 1717-ben jobbágyai fellázadtak a súlyos robotterhek ellen. 1715-ben 24 háztartását és szőlőkertjét említik. 1740-ben 16. századi gótikus kápolnája helyén épült fel új temploma. 1787-ben 76 háza és 559 lakosa volt. 1828-ban 90 háza és 622 lakosa volt. Lakói nagyrészt cselédek voltak, mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel és más községekben végzett erdőmunkákkal foglalkoztak. 1875-ben három tantermes iskola épült a faluban. 1881-ben megépült a Nyitrát Nagytapolcsánnyal összekötő vasútvonal. Nyitraapátit 1389-ben említik először „Apathy” néven. Kezdetben a Hont-Pázmány nemzetség, majd a zoborhegyi bencés apátság birtoka volt. Malmát már 1437-ben említik. 1496-tól az elefánti pálos szerzetesek birtoka volt. 1715-ben 11 háztartását említik a források. 1787-ben 47 háza és 331 lakosa volt. 1828-ban 65 háza és 456 lakosa volt. Lakói nagyrészt kisgazdák voltak. Nyitraapátit és Nyitravicsápot 1888-ban egyesítették Vicsápapáti néven. A 19. század második felében népes zsidó közösség is élt a faluban (1880-ban 95 lakosa volt izraelita vallású). 1920-ig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Az első köztársaság idején kommunista önkormányzatú község számos agrársztrájk színhelye volt 1921-35 között. A két világháború között 30 szlovák család költözött a faluba. 1939-45 között a fasiszta szlovák bábállam része volt, 1945. április 1-jén szabadult fel. 1946-ban négy magyar családot kitelepítettek a faluból. 1968-ban megszűnt a magyar nyelvű oktatás és a Csemadok-alapszervezet. 1960-ban Vicsápapátihoz csatolták Lajos községet, mely 1994-ben újra önállósult.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. A falunak magyar népdalköre (Nefelejcs) is van. Mindenszenteknek szentelt római katolikus temploma 1740-ben épült. Nyitravicsáp Szent Józsefnek szentelt temetőkápolnája 18. századi barokk építmény. Az egykori Hohenzollern-kastély szintén a 18. században épült. A község gazdag szakrális kisemlékekben is, melyek közül legrégebbi a templomkertben található barokk stílusú Nepomuki Szt. János-szobor.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis Vicsap, és Nagy Vicsap. Tót faluk Nyitra Várm. földes Uraik több Urak, fekszenek Csermendhez nem meszsze; határjaik jók, réttyeik meglehetősek, fájok van, szőlejik jól termők, legelőjök elég, piatzok sem meszsze. APÁTI. Nyitra Apáti. (Nitranszka Opatovcze.) Tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai több földes Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrától egy és 1/4. mértföldnyire. Határja jó termékenységű, földgye, réttye első osztálybéli, malma, piatzozása mint Pereszlénynek; de mivel szőlője, és egyikféle fája sints, második Osztálybéli

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nyitra-Vicsap, Nyitra m. tót falu, a Nyitra vize mellett; ut. p. Nyitrához 2 órányira, 570 kath., 46 zsidó lak., kath. paroch. templommal, synagogával, kastéllyal, és tehenészettel. – Határa bő termékenységű; réte sok és jó; erdeje derék. F. u. hg. Hohenczollern. Apáthi (Nyitra), tót falu, Nyitra várm., a Nyitra vize mellett: 441 kath., 76 zsidó lak. Rétei igen jók; földe termékeny. F. u. H. Hohenczollern, Soky s más nemesek. Ut. p. N. Tapolcsán.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Vicsáp-Apáti, magyar község a Nyitra jobb partján, a járás északi határán, 1127 r. kath. és kevés izr. lakossal. Postája és távirója Szomorfalún, vasúti állomás helyben van. A községnek a XVII. században csupán kápolnája volt; de később Soóky János magyar gárdista megkezdette a jelenlegi templom építését, melyet Hohenzollern Frigyes herczeg 1740-ben befejeztetett. Földesura 1730-ban a pálosrendi szerzet volt; 1740-től hosszú ideig a Soóky család, később pedig az Emődy, Ghillányi, Motúz, Csulák és Karácsonyi családok.

Magyar Katolikus Lexikon

Vicsápapáti, Nyitraapáti és Nyitravicsáp, v. Nyitra vm. (Výčapy-Opatovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. újlaki esp. ker-ében. – 1397: már létezett. Tp-át Mindenszentek tit-ra sztelték, a mait 1740: építették. Akv. 1787-től. Kegyura 1880: Wischin Antal. Anyanyelve 1880: m., szl. – Lakói 1991: össz. 2336, m. 171 (7,32%); 2001: össz. 2118, m. 145 (6,85%). ** Némethy 1894:314. – Gerecze II:578. – Schem. Strig. 1917:133. – Gyurgyik 2002.

Helységnévtár

Vicsáp (Apáti-) (Nyitra-Vicsáp), RK. 1061 Esztergom, ág. 17 Assakürt, IZR. 95.